Nincs ma szerencsés napom. A Facebook 'Ez történt ma alkalmazásán' keresztül megtudtam, hogy 5 éve ilyenkor elcsenték a kiskanalam a németországi kollégiumból, ahol akkoriban éltem. Nem értékes, nem pótolhatatlan, mégis randa egy viselkedés.
Aztán ma, erre 5 évre... ellopták a biciklimet. 2-3 hete hoztam fel Budapestre a gyönyörűszép 'mántinbájkomat', hogy milyen jó lesz azzal suliba járni. Jó is volt egészen a tegnapi napig. Du. fél 5-kor még hazaértem vele, amikor reggel néztem, már hűlt helye volt. Nem tudom ki, és hogy lopta el, viszont engem nagyon elszomorított. 10+ éve ő a paripám, szerettem, életem része volt. Szép bicikli volt. Már valamelyik cigány árusítja a Józsefvárosin.
Én úgy gondolom, hogy a portás hibája volt, ők működnek kvázi biztonsági szolgálatként is, és a tény, hogy a biciklitároló használata saját felelősségre történik, nem menti fel őket az alól, hogy végezzék a dolgukat, tehát figyeljék a biztonsági kamerákat és a kollégium kapuit minden percben. Igen, minden percben. A gépkezelőnek meg a pénztárosnak is minden percben figyelnie kell, ez egy ilyen munka. Persze egy embernek vannak szükségletei, de olyankorra bezárhatja az ajtót, meg valakit megkérhet, hogy beugorjon. Mert egy ellopott monti az csak egy ember személyes kárja, viszont a tény, hogy ide bárki bejöhet, az sok minden egyéb gondolatot is maga után vonz. Emiatt fogalmaztam is egy szép, hosszú, szofisztikált, ám indulatos levelet, amelyet gyönyörűen megkap majd a dékán-rektor-kollégiumi főigazgató trió, és amely az alacsony kollégiumi óvintézkedésekről-biztonságról szól. A többi ELTE tagkollégiumban ugyanis van forgóvilla pl, nálunk viszont nincs, mert az első 3 szinten suli működik.
Álljon itt az iromány is, legyen belőle nyílt levél, afféle költői epistolae, csak rímek nélkül. De majd ha nagyon unatkozom, lesz olyan verzió is.
Tisztelt címzettek,
Dr. Mezey Barna rektor,
Dr. Kisfaludi András, rektorhelyettes,
Dr. Borhy László, az ELTE BTK dékánja,
Dr. Seifert Tibor, egyetemi főigazgató
Katona Éva vagyok, az ELTE BTK alkalmazott nyelvészet MA szak elsőéves hallgatója. Az ELTE egyik tagkollégiuma, a Damjanich utcai kollégium biztonságosságára szeretnék panaszt tenni.
2016. március 21. 16:30 és 2016. március 22. 9:00 között ellopták a kollégiumi udvar biciklitárolójában tárolt biciklimet. A biciklik tárolóban történő elhelyezése bár teljes mértékben saját felelősségre történik, a lopás esete mégis továbbgondolkodásra készteti az embert.
A biciklitároló a kollégium épülete melletti udvarban található, amely egy zárt kapuval néz az utcára, így a biciklijüket használó diákok is a kollégium épületén keresztülhaladva jutnak az utcára, ahol a portás és a porta ablaka előtt tolják ki a biciklit. A tárolóra, az épületre, és több helyre is kamera néz.
A Damjanich utcai kollégiumban a többi ELTE tagkollégiummal ellentétben nincsen beléptető forgóvilla, ugyanis az épület első 3 emeletén iskola található. Ettől függetlenül portaszolgálat működik, ahol a portás feladata a ki- és be közlekedők és a biztonsági kamerák (amelyek sajnos felvételt nem készítenek) figyelése.
A biciklim ellopásának bejelentése után a kollégium egyes dolgozói megértőek és segítőkészek voltak, míg mások, bár én nem ítéltem meg senkit sem negatívan, rögtön azzal védekeztek, hogy ők a történtekért felelősségre nem vonhatók, mert a biciklitároló használata saját felelősségre történik; továbbá a portás nem figyelheti folyamatosan az ajtót és a biztonsági kamerák képét. A kijelentés első felével egyetértek, és nem is agitálok ellene, azonban a második résszel kapcsolatban találok kivetnivalót. Természetesen senkitől nem várható el, hogy minden percben figyeljen és a helyéről fel nem állva a kamerákat fürkéssze. Viszont úgy gondolom, hogy a portaszolgálat feladata pontosan az lenne, hogy a nap 24 órájában igenis figyelje a kollégium biztonságát. Természetesen az embernek szükségletei vannak, fel kell néha állnia, de ezekre az időszakokra ott van az ajtók bezárásának lehetősége. (A pénztárosok is 5-6 órákat ülnek és figyelnek, ez a dolguk. A portás munkaköre meg az, hogy ott figyeljen.) Tehát attól függetlenül, hogy a biciklim az én felelősségem, a kollégiumba belépők figyelése már a portáé és a biztonsági személyzeté. Így sajnos részben mégis okolható a kollégium az elszenvedett káromért.
A tavaly decemberi párizsi történések után Budapest utcáin is fegyveres őrök vigyáztak, ehhez képest abszurdnak találom, hogy egy kisiskolába és egy kollégiumba bárki bejöhet, bármit behozhat, és bármit kivihet. Nincs 200 a Kollégium lakóinak száma, a portások szinte név szerint ismerik a lakókat, tehát felismernek egy idegent, főleg iskolaidő után közlekedőt. Nem szeretném külön ecsetelni, hogyha egy idegen egy biciklit feltűnésmentesen ki tud tolni a portán, az egyben azt is jelenti, hogy akár egyéb rossz szándékkal is simán bejut valaki, a portától pedig szabad út vezet a lakóegységekig, amelyeknek ajtaját szintén nem egy túlbonyolított zár védi, és egy pillanat alatt kisemmizi a diákokat, hogy még csak a kisebb bajt említsem.
Javaslom a kollégiumi biztonsági feltételek megerősítését, olyan kamerák felszerelését, amelyek videóra veszik a történéseket és nemcsak valós időben figyelhetők, éber, fiatal, erős, figyelni tudó és felelősségteljes biztonsági személyzet felvételét, a megfigyelés szabályainak szigorítását, esetlegesen a Damjanich utca 41-43 épületébe is forgóvillás rendszer kialakítását, ahova az iskolások is kapnak esetleg belépőkártyát. Amennyiben lehetséges, várom válaszukat.
Tisztelettel,
Katona Éva
Természetesen ennek a gyönyörű huszonkettediki napnak itt még nem volt vége. Feladtam a leveleket, és több ügyet is szerettem volna intézni. Tegnap végre sikerült megcsinálom az adóbevallásomat. Ha belejön az ember, szinte könnyed és logikus menetű munkának tűnhet. Leszámítva, hogy MIRE belejön, beleőszül és egyébként is elveszti a józan ítélőképességét, vagy úgy bármijét, ami józan. Mindegy, kész lett, fizetni postázásért nem akarok, olyan válaszborítékot, melyben ingyenesen feladható a gyönyörű paksaméta, nem tudom, honnan kell szerezni, pici időm kedd délelőttönként éppenséggel akad is, így gondoltam (tegnap még biciklin haladva képzelve), elviszem személyesen a legközelebbi fiókba. Ez az internetek szerint a Rózsa utcai, jej, van NAV, szupi, megyek, közel van. Meg a francokat, egy szép séta+trolizás után meglett a .... wait for it... Vámiroda. Nem adó-. Oké, nem baj, én tudom ám, hova kell menni, hisz a Dob utcában van a Kiemelt adózok hivatala, NAV főigazgatóság, ilyesmi menő helyek, közel is van, elmegyek én oda. Vigasztalódtam a napsütéssel meg egy szemtelenül túlárazott cappucinoval az Andrássyn, még jól is esett a séta, így annyira nem vettem a szívemre, amikor a Dob utcára elérve megtudtam, hogy ma amúgy nincs ügyfélfogadás, jöjjek vissza holnap. Okés, nem baj, irány haza, majd bemegyek az ELTE-re, ebédelek, és kezdődhet az órám.
Késve indultam, picit nem számoltam a kajálással, és mindenképpen mindenről késtem volna, de nem baj, Amon Amarth - Jormsviking album be a fülbe, buszra fel... Egy megálló, két megálló, valami furcsa. Három megálló, jaaa, hogy otthon felejtettem a pénztárcám. És negyed óra múlva kezdődik az észtóra. Sebaj, buszról le, azért a kajapénz meg a BKV bérlet nem egy elhanyagolható tényező, ha az ember a városban tesz-vesz, tehát visszafordultam. Még szerencse, hogy az okostelefonomon be tudtam pötyögni egy ímélt a tanárnőnek, hogy kések, amit a koliba visszaérve-wifire felcsatlakozva elküldtem. Ímél elment, én végül beértem, találtam a táskámban egy két-háromnapos mini kakaóscsigát, így kibírtam a rokon nyelv oktatásának hatvanpercét korgó gyomor nélkül.
Megebédeltem rendesen, elmentem a közelgő moldvai nyelvjárásgyűjtésünk első megbeszélésére, ettem egy csokit, hazamentem.
Elkészülődtem ki Gyömrőre, vigasztalódni, vagy mi, kapkodtam egy picit, de odaértem a Keleti elé időben. Keleti elé, és nem a Keletibe, ugyanis a pályaudvar le volt zárva, és csomó ember állt előtte, meg egy pár TEK-es. Mármint, azok is emberek, csak külön említem őket. Volt egy félórás pánikkeltés, bombariadó az S60-as S80-as hatvani vonaton, és egy kisebb kétségbeesett tömeg feltömörödött a pályaudvar elé, de végül is beengedtek minket, és elindult a vonat. Időben. És időben beérkezett. Én jól leszálltam, a vonat nem indult tovább, csak bemondták Gyömrőn, hogy késéssel indul. Valami van a levegőben, valami, ami éjjel miatt elég sok Miss Fortune misfortune (bocsi, ember LoLozik) történt ma... O.o
Szóval a vonattal pont végre egyszer szerencsém volt a mai nap, de összesen ez így elég sok volt. Sokszor megtörtem ma, sokat sírtam a bicikli miatt, a felesleges utak sem hiányoztak, főleg, hogy emiatt nem tudtam se fordítani, sem telefonálni oda, ahova szerettem volna... Szokták mondani, hogy egyik baj vonzza maga után a másikat, de ez így már sok volt...
Tényleg csak az új Amon Amarth album segített, hogy kicsit egy jobb világban is legyek, meg még jó, hogy a nap sütött, mert a jó idő mentett meg a teljes letargiától. El sem merem ugyan ezt képzelni egy borongós-esős napon...
...
Használok egy naprendszerező addont Chromeba, ami mindig kiír egy idézetet is, és hát, a mai az teljesen idevág. Tudtam ma mosolyogni és óhepidejt énekelni. :)))) It's all a matter of attitude really and so many people should accept and learn this... Ez volt az idézet:
"The happiness of this life depends less on what befalls you than the way in which you take it.”
Elbert Hubbard"
