Mindazok a zenekarok, akiket nem nézhettem meg... Mindazok a zenekarok, amelyekkel kapcsolatosan elvették tőlem a döntést, hogy meg akarom-e őket nézni. Az outfitek, amiket végül sosem viseltem. Brassó azon részei, amiket végül nem tudtunk megnézni (RIP Tampa). Mindazok az ételek, amiket végül nem próbáltunk ki (RIP csokitorta). Azok az új internetes barátok, akikkel végül nem koccintottunk...
Még ekkora hülyeséget, mint hogy egy fesztivál legelején elkapni a COVID-ot. Próbálom magamnak mantrázni, hogy ennél nagyobb baj ne legyen, meg nem kerültem kórházba, meg 2 napot végülis ott voltam (gyakorlatilag 3-at, de a nulladik az picit useless), meg hogy ezer és egy koncert lesz még, meg hogy más a lábát törte el, de bassza meg, attól még elég depressziós vagyok ettől az egésztől. 3 nyaralásos nap a világ végén teljesen elvesztegetve, az ágyam fogságában töltve.
Konkrétan nem hordtam a vitt ruháim felét, csak lázálomban agyonizzadt alsóneműt meg otthonit mostam ki újra meg újra...
A Pendulum jó volt, az Insomnium mindig szuper, a Nanowar szarul szólt, de vicces, a Halo Effect túl "felnőttes", de jó volt, a Jinjer is jó. A crowdsurfökért köszi! De ez most olyan be nem teljesült... Elraboltak tőlem 3 napot és ezzel együtt egy csomó döntést :( A hányós-émelygős COVID meg kapja be.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.