Már érezhetően hamarabb megy le a nap és érezhetően le is hűlt a levegő, viszont meglepő módon még mindig viszonylag zöldek a fák, amihez nem vagyok hozzászokva Észtországban, de úgy tűnik, azért a klímaváltozás megtette itt is a hatását. Én mindenesetre örülök annak, hogy még egy picivel tovább él a természet.
Nem tudom egyelőre, hogy fogom viselni az elkövetkező őszt és telet, az biztos, hogy nagyon várom a Miami kirándulást és végre megvan az ESTA-nk is hozzá. Emellett azt hiszem, hogy az, hogy elkezdtem az Improkool improv kurzusát a legjobb dolog, ami történhetett velem. Szerintem ez tényleg végre egy nekem való hobbi lesz, és nagyon örülök, hogy meggyőztem magam, hogy belevágjak, mert végre valamiből kicsit töltődik a szociális igényem. Emellett talán a Bumble BFF-be fektetett energia is kezdi meghozni a gyümölcsét; most már vannak emberek, akikkel nem egyszer s nem kétszer találkoztam.
Csak sajnálom, hogy Lena elköltözött Viljandiba, pedig vele éreztem magam a legfelszabadultabban. A többiek is nagyon aranyosak és lehet, hogy valaki hosszabb időre is akár megmarad. Persze ez az erőltetett barátság még mindig egy visszás gondolat, és nyilván sokkal jobb organikus módon barátokat szerezni, viszont miért is ne működhetne, ha néha-néha "horogra akad" egy olyan ember, akivel jól kijövünk és jó egymás társaságában lenni.
Az előző két hét a munkában nem volt semmi. Keddtől a mostani héten már csak pihengettem, de az azt megelőző hint elég durva volt. Viszont amikor kedd este kiposztolta az OpenAI a Twitterre, hogy megjelent az Advanced Voice Mode, rögtön meg is értettem, hogy mi volt ennek a durva sprintnek az oka, és őszintén nagy büszkeséggel tölt el, hogy ennek mi is a része voltunk. Viszont az tuti, hogy sokkal több stresszt átéltem az egész sprint alatt, mint amennyit egy embernek szabad lenne.
Kedden megyek a körzeti orvoshoz, mert szeretnék beutalót az ADHD kivizsgálásra. Nem annyira örülök annak, hogy először a perearsthoz kell menni, ugyanis semmi kedvem észtül elkezdeni magyaráznom, hogy mi a bajom. Van egy csomó teszteredményem, ami legit therapisttől származik, meg van ajánlólevelem is, de mindenképp a perearst az első lépés. Kíváncsi vagyok, mit fog mondani – fogalmam sincs egyébként, hogy ki az a nő. Remélem, hogy szépen továbbajánl.
Emellett el kéne intézni még a bőrorvost, fogfehérítést, ilyesmi dolgokat is, de az azt hiszem, hogy későbbre fog tolódni. Elég az most nekem, hogyha egyszerre csak egy dologra fókuszálok. Így is sok minden a háttérbe került. Megint felmerült az életemben az, hogy meditálni kéne, de nem tudom, hogy nem lesz az kurvaunalmas. A könyvek is csak gyűlnek az asztalomon, gyakorlatilag Bábel tornyát építgetem belőle, ami azért is ironikus, mert néha tényleg úgy érzem, mintha azok a könyvek különféle idegen nyelveken lennének írva, és képtelen vagyok őket felfogni. Ami szomorú és meglepő is, hiszen annakidején, at my peak, rengeteg szakmai cikket és tanulmányt elolvastam, és azoknak sem valami egyszerű a nyelvezete, de valahogy legyűrtem őket. Na mindegy, majd leküzdöm ezt valahogy, meg végülis könyvet félbehagyni azért annyira nem nagy gyász – úgysem tud róla senki :))
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.