Izgalommal és várakozással kezdek minden hetet, és ez annyira jó. Igaz, agyondolgozom magam és ennek a többi tevékenység issza meg a levét, de egyelőre egy jó helyen vagyok így mindennel. Izgi, hogy mit tanulok az új héten a vállalkozás működéséről, miről beszélünk a könyvelőmmel (még az is izgi, amikor egy számla jön, és elintézhetem a kifizetését meg annak az adminisztrációját, há' nem vagyok normális!); izgi, hogy melyik bandával fogunk épp dolgozni, milyen gyorsan megoldandó problémák merülnek fel, amit csapatként teljesen simán megoldunk együtt.
Az AI trainelés most kicsit monotonabb, valószínűleg még hetekig ugyanazon a kampányon fogunk dolgozni, de ott meg az a legizgalmasabb, ahogy látom, ahogy hétről-hétre csapattá kovácsolódunk. Rengetegen vagyunk, és a legtöbben január-februárban léptek be, tehát mindenki új, együtt válunk profi trainerekké. És munkaidőben beszélgethetünk az AI, AGI és AI language modellek előrehaladásáról! Márciusban még a sípályán is eszembe jutott, hogy várom a munkahetet. Beteges tényleg :D Jó, nyilván nagyon örülök ennek.
...a héten megemlítette, hogy lehet jobb lenne egy melegebb helyen lakni :3 És nem én húztam ki belőle, hanem teljesen spontán módon, az egyébként szuperül sikerült nápolyi minikirándulásunk után nem sokkal... ^^
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.