Most már elég lehetne...

Nem is mentálisan vagyok fáradt, hanem szinte már spirituálisan. Azóta, hogy Miamiban az E.R-on kötöttem ki életem legerősebb aranyérfájásával, ami a fél nyaralást elrontotta, gyakorlatilag egy nap nyugtom nem volt, és már igazán nem bírom. Az is eléggé betett mentálisan, nehéz volt így végigbírni a napokat, és rohadtul gyászoltam magát a nyaralást is, hogy ennyire készültünk rá, ennyi pénzt ráköltöttünk, ilyen régóta számolom vissza a napokat, és pont ekkor kell egy ilyennek történnie. Mostmár tényleg el kéne menni műtétre, de rettegek tőle.

Leesett az egyik lógó banántartó izé a konyhában, és elsírtam magamra rajta, akkor telt be kb. a pohár. Ahogy megérkeztünk, én extrém mód kimerülten, volt másfél napunk aludni meg pihenni, aztán pakolás és big költözés ki a lakótelepre. Szerencsére itt túl sok tennivalóm nem volt, az erős férfiak cipeltek mindent, nekem csak dobozolnom kellett, meg a kisebb dolgokat felvinni a lakásba. Utána azonban besűrűsödött a munka, negyvensok dobozt kipakolni, ágyat összeszerelni... 2-3 napra rá lebetegedtem, 4-5 napra rá kiderült, hogy tüdőgyulladás, 39.2-re felment a lázam, a kipakolás abbamaradt. A legfontosabbakat összeszereltük, de ezer dolog maradt a dobozokban és 1-2 ruha / nap sebességgel pakoltam ki.

Az első napokban még próbáltam dolgozni, mert már ígyis elég nagy bevételkiesés volt a nyaralás, aztán a költözés, de egy idő után feladtam, mert úgysem fogott az agyam, és nem volt értelme munkát mímelni... Aztán megjött mama, két napot hotelben, utána nálunk, nyilván valamennyire hozzá is kellett alkalmazkodni, az őszámára is kényelmessé tenni a dolgokat, közös bevásárlás az ő tempójában, stb, de legalább főztünk együtt. Aztán ki a tanyára karácsonyozni, nem otthon aludni, majd haza az ajándékokkal, gyors-gyors vissza munkába egy kicsit a két ünnep között mert ekkor már lassan egy hónapja alig dolgoztam és alig kerestem pénzt... Közben még mindig nem költöztünk be teljesen, pár doboz még a folyosón, de kell új dolgokat is venni, úgyhogy indulás boltba, fürdőszobaszőnyeg, szemeteskuka, kutyafüle, ezek elrendezése. Majd szilveszter, új év, ismét ki a tanyára két napra, az itthoni munka csak nem halad, én azóta is köhögök, mellé "ugat" a tüdőm is, nem bírok a végére érni, de legalább a kontroll röntgen mindent rendben talál...

Elkezdődik az év, Tanel nekiáll szétszedni a konyhapult egyik részét, összeállítani az új bútort, oda kerül majd be a pult alá beszerelhető mosogatógép, amit hetek óta tervezünk beszerezni. Két doboz a folyosó végén még mindig, a cuccaim egy része kategórizálatlanul az ablakpárkányon, az előző konyhapult a nappali közepén, az új falemezek félig a helyükön, de mivel a pult jelenleg nem stabil, így az összes szir-szar róla, a mikróval egyetemben, kint az étkezőasztalon. Szerszámok mindenhol, a munka folyamatban... Tanel kidől. Először csak megfázás tünetek, majd 39 fokos láz, szombat reggelre pedig 40.0. Kórház, ügyelet, összesen kb. 3,5 óra várakozás, tüdőgyulladás, antibiotikum. Ráadásul ő bírja rosszabbul, mint én, én egy-két napot végigaludtam, kiizzadtam, az antibiotikum elkezdtével jobban is lettem. Neki alig megy 39 alá a láza, a napi paracetamol és ibuprofen maximális adagokat rendre kimaxoljuk. Napi három hűtőfürdő, vizes borogatás, víz- és teahordás. A folyosón dobozokban a cuccaim, a mikró az asztalon, a fűszerek szanaszét, a nappali közepén a régi konyhapult egy része, hátom fiók, arrébbtolom, a másik része a könyha közepén, nincs hovatenni. A pult használhatatlan, főzni ha bírnék se tudnék, kajarendelés. A tegnapi menüm egy zabkása, egy McMenü, meg egy óriási túlédes (még nekem is) fahéjas csiga. Vízhordás, Coldrex-készítés, lázmérés, lázmérés, lázmérés. 

Utoljára valamikor november közepén voltam (relatíve) nyugodt és gondtalan, és utoljára akkor nem volt vagy 20 tétel a tennivalólistámon, folyamatosan. És még mindig köhögök. El kéne mosni a mosogatóban várakozó vagy 8 bögrét, de nehezen visz rá a lélek. Úgyis mindjárt csináljuk a következő hűtőfürdőt. Ezen a kimerültségen az alvás sem igazán segít.