Leadtam a Worklandes belépőkártyámat és kulcsomat. Örülök, hogy bátor voltam és regisztráltam magam, hogy tag lettem, hogs mertem és elmentem, hogy kipróbáltam. Örülök, hogy bátor voltam és bevallottam magamnak, hogy nem jött be, nem működik, és otthagytam.
Érdekes volt az évtervező kitöltése, mert a dolgok leírása sokkal inkább a tudat felszínére hozza őket, és olyan dolgok jöttek elő, amire nem is gondoltam volna Például, hogy sokat segíthetne, ha szándékosan többet találkoznék a helyi magyarokkal, és nem azon mérgelődnék, hogy nincsenek itt barátaim, és az észtek antiszocok. A tételmondatom is nagyon tetszik, amit választottam magamnak, miszerint a negatív dolgokon mérgelődni csak méreg, és sokkal kifizetődőbb inkább tudatosan odafigyelni a pozitív dolgokra.
Ez, egyben a self compassion és a self validation egy jó út lehet a jövőre, amiben persze a pszichológusom is sokat segített már most is – idén a coaching és a terápia által bizony rájöttem, hogy egyáltalán nem vagyok self compassionate, nem vagyok magamhoz kedves, és sokszor túlaggódom a dolgokat és túllihegem a negativitást. A legtöbb dolognak bizony nincs akkora súlya, mint amennyit tulajdonítunk neki egy-egy érzelmes pillanatban. Azt hiszem, ez a gondolat az, amit a "tudatosabb 2024"-re a legfontosabb átvinnem magammal.
Bízom benne, sikerül végre kitalálnunk, hol és hogy akarunk élni, és vajon hol lennénk boldogok. Ehhez lehet, hogy a coachomhoz fogok fordulni, mert nagyon el vagyok veszve.
Anyummal is több minőségi időt kéne tölteni, mert lehet, hogy megijeszt picit a kora – a születésnapi ausztriai út, amit neki szerveztünk például egy nagyon jó lépés volt, lehetne majd valami hasonlót csinálni később is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.