#emóposzt Tudom, hogy biztosan majd valamikor jobb lesz így, de éppen annyira iszonyatosan sajnálom magam, és aggódom magamért, hogy mi lesz velem. Nem véletlenül vagyok/voltam gyáva kilépni egy kapcsolatból - megijeszt az egyedüllét, főleg akár az egyedül lakás. Szinte hihetetlen, hogy három évet…

Rég volt olyan, hogy van társaságom, mégis inkább hódolok kicsit introvertált énemnek, de ma mégis egy ilyen este volt. Az igaz, hogy ennek te voltál oka, kellett egy kis zajmentes lét, egy kis csend tőled - persze együtt töltött hétvége után érthető is, és remélem, neked is kis fellélegzés volt.…

Bárcsak lenne mindig május. Bár a szívemben egyáltalán nincs, sokkal inkább valami taknyos október-november, kevés nappal, tócsák mindenhol, esőre áll az idő, de esni sem bír, legszívesebben nem léteznél, de még egyre hiszel abban, hogy pár nap és kisüt a nap, vagy ha az nem, akkor legalább havazik…

Ilyen délutánokért felkelni sem érdemes.Ilyen estékért érdemes élni.  

Amikor mások blogja annyira jó, annyira szépen írnak, és ezen felül annyira jól tudnak hírt adni az élményeikről és érzékeltetni az érzéseiket, hogy, bár tudod, hogy neked ez nem fog menni, téged is inspirálnak a blogolásra. Három hete eléggé depizés volt, meg ilyesmi érzés, túl sok mindent…