És nem volt semmi baj. Kb. egy pillanatra sem éreztem magam rosszul, soha nem járkáltam egyedül, nem lepett el a szociális szorongás, volt társaságom, mindenki kedves volt, jók voltak a dalok, napi szinten öt nyelvet használtam, nem volt gond 4 másik emberrel egy szobán lenni. Csak túl rövid volt.…

Hát, az már biztos, hogy jólesik ez az önállóság-érzés... Csak úgy lenni, önmagam, tevékenykedni, senkinek nem kell felelni, sem megfelelni. Önállóan eltervezni, hogy mire van szükségem aznap, és elvégezni a dolgokat. Persze ez alatt nem kell semmi hű de egetrengetőt érni, egyébként csak kajálni,…

Szinte hihetetlen, de én ilyen igazi organised grad student vagyok - és az ötletek nagy részét az internetről vettem. Micsoda Z generációs emberke, hehe. Nem is tudatosítottam, hogy csomó ilyesmit csináltam - internetről megtanultam egész jól jegyzeteket készíteni, bibliográfiát gyűjteni - ötleteket…

Nem hiszem el, hogy lehet így idegen nyelvet beszélni - tökéletes kiejtés, intonáció, minden. Nem hiszem el, hogy siketen születettként ennyire jól lehet tudni kommunikálni, meg amúgy ilyen erősnek lenni ilyen megpróbáltatások után. Nem hiszem el, de igazából elhiszem, hogy két mondat után ennyire…

Azt hiszem, itt az ideje elkezdeni lassacskán pánikolni. Bár igazából nagyon jó érzés az, hogy az első pár diát a konferenciás prezentációmba gond nélkül, kb. forrásba belenézés nélkül, emlékezetből meg tudtam szerkeszteni. "Soha többet nem fognak látni". Ó, dehogynem. Legalábbis remélem. Ez lesz…

Bárcsak lenne mindig május. Bár a szívemben egyáltalán nincs, sokkal inkább valami taknyos október-november, kevés nappal, tócsák mindenhol, esőre áll az idő, de esni sem bír, legszívesebben nem léteznél, de még egyre hiszel abban, hogy pár nap és kisüt a nap, vagy ha az nem, akkor legalább havazik…

Amikor mások blogja annyira jó, annyira szépen írnak, és ezen felül annyira jól tudnak hírt adni az élményeikről és érzékeltetni az érzéseiket, hogy, bár tudod, hogy neked ez nem fog menni, téged is inspirálnak a blogolásra. Három hete eléggé depizés volt, meg ilyesmi érzés, túl sok mindent…

Van egy visszatérő álmom. Talán kétszer, ha nem háromszor álmodtam már ezt. Egy színi társulat, színjátszókör, csoport része vagyok és a bemutató napján hogy, hogy nem, de nem vagyok tisztában a szerepemmel, és fogalmam sincs a szövegemről. Mindenki készülődik már, kosztümvevés, utolsó simítások,…

Just soooo much happening, whoah! This hostel is heaven for me, so many cultures and languages!!! And awesome, open minded, curious people! I forgot to mention that from the Muslim guy I learned that they pray 5 times a day, and he has an app on his phone that helps saying when does he need to pray…

1: Megyek Erasmusra! Biztosra mondták, hogy nem, de tegnap kiderült, hogy megemelték a férőhelyeket és mégis megyek!!!  2: Megvan a repjegyem Finnországba!  3. It has begun. The golden week is here. Willpower, and good study plan are vital. Don't forget coffee.   Na a mosás…