2018.6.24.

Nem hiszem el, hogy lehet így idegen nyelvet beszélni - tökéletes kiejtés, intonáció, minden.

Nem hiszem el, hogy siketen születettként ennyire jól lehet tudni kommunikálni, meg amúgy ilyen erősnek lenni ilyen megpróbáltatások után.

Nem hiszem el, de igazából elhiszem, hogy két mondat után ennyire egy hullámhosszra lehet kerülni valakivel, "feel the connection", de tényleg, azonnal. És mégis megtörténik, nem először. Hogy vannak emberek, akiknek a beszédét két perc után már nem akarod hallgatni, és nem tudod őket megszeretni, aztán jön valaki más, és valami összeköt titeket, és vele akarod tölteni az időd.

Elhiszem, hogy a tudományos élet nem annyira rózsaszín-porcukros-együtt haladunk a tudományért, mint amilyennek hittem. Nagyszerű volt a konferencia, érdeklődtek az előadásom iránt, jó kérdéseket és dicsérő szavakat mondtak. Őszintén szólva még most sem hiszem el, hogy ilyen "kis nyelvészként" ilyen "nagy nyelvészek" között voltam, előadtam, simán velük társalogtam egy asztalnál. De emellett nagyon feltűnt az is, hogy itt is azért ment a circlejerk. Aki nem a "főnök" véleményével értett egyet, kicsit esetleg máshogy látja a pluricentrikus nyelveket, és esetleg dialektust mer említeni, rögtön le lesz oltva. Meg persze a főnök viccein mindenki nevet, gondolom részben azért is, mert ő az az ember, akitől függ a publikációnk. Nem a kutatás minőségétől, hanem hogy őt mennyire tudjuk meggyőzni. És ha szeretnénk, dolgozhatunk vele, és ő rögtön szövetségeseknek tart minket. Mintha a nyelvészet valami kibaszott háború lenne. 

Volt persze pár negatívum is, az, hogy nagyon nehezen találtuk meg a tanszéket, első este nem bírtam elaludni, első napra nem volt kaja, sem a búcsúvacsora nem volt kifizetve, ehhez képest a többi kaja meg néha megehetetlenül sok volt. Nem a legjobb pénzbeosztás. 

Összeismerkedtem pár emberrel, és ez is nagyszerű volt. Meg a hostelesek, főleg Sophie. Nap végére elfáradva egy sört vagy egy cidert azért csak meginni. A nyári napfordulós Kupala pedig az elképesztő zuhogó esőbe való kifutás lett x) 

Érdekes, hogy ha külön szavakba nem ejtem, akkor fel sem fogom, hogy három-négy éve még mennyire csak egy vágyálom, egy félve kóstolgatott szó és hivatás volt az, hogy nyelvész, valami megközelíthetetlen, valami nagyon menő - most pedig itt vagyok, és tényleg nyelvészként, igazi nyelvészek közt, akik hülye nyelvészpoénokat mondanak, és nem én vagyok a fura csodabogár, hogy ilyesmi érdekel. Hanem az egész asztaltársaság nyelvész, és egy elismert, elfogadott tagja vagyok a nyelvésztársaságnak.