Amikor mások blogja annyira jó, annyira szépen írnak, és ezen felül annyira jól tudnak hírt adni az élményeikről és érzékeltetni az érzéseiket, hogy, bár tudod, hogy neked ez nem fog menni, téged is inspirálnak a blogolásra.
Három hete eléggé depizés volt, meg ilyesmi érzés, túl sok mindent kérdőjeleztem meg hirtelen, kiábrándultnak és reményvesztettnek éreztem magam. Konkrétan hallgattam ezt, meg a Dido - White Flaget, és zokogtam, zokogtam.
Ez most változóban, javulóban van, és tényleg csak reménykedni tudok benne, hogy így is marad. Igyekszem tenni azért, hogy kijelenthessem, hogy megérdemlem. Persze így is tanácstalan vagyok a szerződést illetően, de próbálom elővenni a bizakodó oldalamat. Működnie kell. Talán amit kifejezett, részéről is csak pillanatnyi és/vagy átmeneti érzés volt.
On a different note, megvettem a repjegyet Észtországba. Még fogalmam sincs, hol fogok lakni, és hogy egész pontosan mit fogok csinálni, de úgy érzem, a legfontosabb lépést ezzel megtettem.
Mindig parázok, hogy nem fogok tudni már nagyon újat mutatni az irományban, mindent leírtak meg kikutattak már, aztán azzal igyekszem magam nyugtatni, hogy nem kell megszülni a spanyol viaszt, feltétlen új morfológiai és fonetikai változásokat kimutatni, sőt, nem csak magát az észtországi orosz nyelvváltozatot kell/lehet jellemezni, hanem a kétnyelvűséget működésében is tök jó bemutatni. Ez mindenképp könnyebb, és igazából bármikor kivitelezhető.
Szerencse, hogy a tallinni dolgokat legalább már ismerem, és tudok izgatott lenni amiatt, hogy beülök az EAT Kohvik-ba kajálni, a Rahvusraamatukogu-ba tanulni, olvasni, jegyzetelni, dolgozni, és a Prismaban vehetek teljes kiőrlésű enyhén édeskés tésztájú kiflit. Meg írót! :3 Ha megkapom az ÚNKP-t, vagy TÖP-öt, vagy valamit, akkor a szálláson sem kell nagyon stresszelnem... Amúgy meg lehet, hogy rámegy a spórolt pénzem, bár lehet, hogy még mindig inkább ez, mint a hatfős dorm room, ezt még ki kell talánom a nyáron. Meg persze az egész kutatást is. Napuff. Azért mit ne mondjak, nagyon segít most, hogy éltem már Tallinnban. Úgy tervezni mindent, hogy még nem jártam arra, nos, elég durva lenne. Még lehet a régi suliba is beengednek =)
...tehát ez a teljes tárgy, ez pedig a részleges tárgy. Szeretek tanítani =)
Úgy lett volna amúgy, hogy nem biztos, hogy megyünk Rockmaratonra, keresünk vagy más fesztivált, ami rövidebb és minőségibb a felhozatal, de közben a metal.hu-nál, ami Rockmaraton partner lett, hivatalossá vált az együttműködés, tehát kvázi megszületett a döntés, hogy megyünk. Igazából nem bánom, lesznek jó bulik, végre találkozom újra az Arkonásokkal, és külön menőség lesz, ha menne tényleg a realtime meg a napról-napra közvetítés, beszámolózás.
A jelenlegi párkapcsolati viszonyokat nézve, a Metal.hu sikeres projektjeinek örülve (Sami Hinkka interjú), a kutatói élet előrehaladását figyelembe véve (nyáron nem nulla, nem egy, hanem KETTŐ konferencia!), azt hiszem, most boldog vagyok a jelenlegi helyzettel, de legalábbis elégedett. Ez a pozíció és szituáció így jó. Bárcsak kialakult szokássá válna a rendszeres takarítás is... ;D
Külön öröm, hogy a hétfői finn tolmácsolást nagyobb gond nélkül abszolváltam, azt hiszem, az ügy előrehaladtában a kívánt, kért segítséget meg tudtam adni. Pedig marhára féltem, mert én azért tényleg nem vagyok tolmács, de úgy tűnik, bátraké a szerencse :) Vajon mi az én utam? Tanítás, kutatás, tolmácsolás, fordítás? Mind? Utazás? Teljesen más?
Milyen menő lenne könnyen és jópézé a "music biz"-ben elhelyezkedni...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.