2016 nyár

Dizájnt kellett váltanom a blogon, hogy ismét érezzek magamban erőt és motivációt a blogoláshoz. Be kéne nagyon sok mindent pótolni, ritkán írtam hosszút (kivéve a nagyon szar napból eredő, hirtelen felindulással indíttatott speciális posztot). Pedig nagyon jó dolog ilyesmit csinálni, a dolgok kiírását is fontosnak tartom, és visszaolvasni a régi dolgokat is nagyon jó tud lenni. Igen, ma ilyen történt, és igen, ez sarkallt blogírásra. Elfelejtettem a lengyel város nevét, ahol Erasmus programon voltunk, így jó pár oldalt vissza kellett görgetnem a lengyel útról szóló beszámolóig, így persze pár posztot el is olvastam.

Az egyetem és munka melletti szabadidőmet elveszi a közösségi média, a prokrasztinálás, és persze a kedves párommal töltött idő, de megpróbálok majd visszatérni a gyakoribb blogoláshoz. 

2015 októbere óta nem írtam semmit érdemben, így körülbelül onnantól kéne összefoglalni, hogy mi minden történt, egy szuszra valószínűleg nem is fog sikerülni. Valóban sok volt az egyetemen a tennivaló, sokat olvastunk, végül tényleg a Dalriadából és a League of Legendsből adtam elő nyelvészetileg egyszer, aztán mégegyszer a Ruszisztikai Intézet "Az év oroszdolgozata" pályázatán sikerült véletlen elérnem az első helyezést, tehát itt is előadtam. Aztán harmadszor(negyedszer) is, már idén tavasszal, az Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékek Országos Konferenciáján, amiből remélhetőleg nyomtatott konferenciakötet is készül, emiatt nagyon izgatott vagyok, és repesek az örömtől, meg a pici büszkeségtől, hogy lesz publikációm. Igen, még mindig az ősrégi, már elég unalmas észt-orosz témát nyüstölöm. Bár meg kell vallani, sok munkám van abban a dolgozatban, és magam is jónak érzem, de szakdolgozat-védés a szakzáráskor nem volt, és úgy éreztem, sosem kap a kemény munkám semennyi elismerést, és hát, ez nem így lett. 

A második szemeszterem is jól telt, sok új ismeretet szereztünk (bár ugye mindig lehetne több, és sajnos mindig vannak elvesztegetettnek érzett órák és kreditek, ki nem elégített tudásvágy), és a szemeszter legjobb része mindenképp a moldvai nyelvjárásgyűjtő kirándulásunk volt. A "nyelvészlányokkal" is közelebb kerültünk egymáshoz, és végre-végre beteljesült egy sokéves álmom, ellátogattam Moldvába! Egy hétig utazgattunk Moldva és Erdély területén, láttuk Magyarfalut, Lábnyikot, Diószeget, és megszálltunk még több helyen is. Rengeteg utazás, sok gyűjtés, sok pálinka, kalács, jó ételek, nagyszerű, szívélyes emberek, és egy elfeledett népcsoport és nyelvváltozat, egy igazi egzotikum, a csángó nyelvjárás. Könnyes szemekkel hagytam ott a helyet... Fejtem tehenet és táncoltam moldvait, Moldvában. :) 

Pár moldvás kép, katt, mert galéria nyílik :) 

Nagyon sokat, tán túlontúl sokat dilemmáztam azon, hogy menjek-e Erasmusra. Végül a maradás mellett döntöttem, elsősorban Dani miatt (csak nem bánom meg később), de nem ez volt az egyetlen ok. Leginkább a hollandiai Groningen-be mentem volna ki nagyon szívesen, valami hihetetlen alkalmazott nyelvészeti oktatás és nyelvoktatás van ott, de valószínűleg nem tudtam volna megélni, és esélyesen csúsztam volna az egyetemmel is, legalábbis szopás lett volna a szakdoga-kutatás kintről. Hacsak persze megint nem választottam volna valami külföldi témát. De úgy voltam, hogyha visszatértem után nem menne a kapcsolat, abba beleszakadna a szívem, szóval meggyőztem magam a maradásról. Meglátjuk, a távolból, idővel majd hogy tekintek a döntésre. Jelenleg nem bánom, mert tudom, hogy itthon is boldog tudok lenni. De azt is tudom, hogy lételemem az utazás, a nyelvtanulás, és még fiatalnak érzem magam a lehorgonyozáshoz. Kemény kompromisszumok.

Szerencsére viszonylag sok eltervezett közös programot meg tudtunk valósítani Danival, eljutottunk Visegrádra, Komáromba, Egerbe, a Rockmaratonra, a FEZEN-re, Budapesteztünk sokat, kibicikliztünk a reptérre, túráztunk erre-arra, és megünnepeltük a tizedik közös hónapot.

Az egri kirándulással valóra vált egy olyan álmunk, hogy rendesen, felnőttesen, hotelszobásan elmenjünk valahova nyaralni, és imádtuk az egészet, mutatok erről is pár képet. Mozaik, kattintható. Egyébként az Imola hostelben szálltunk meg, ami régen Leányka utcai kollégium néven futott, és jó kis hely, olcsó, jó helyen van, és a mi igényeinket teljesen kielégítette, úgyis csak aludni jártunk oda. 

Persze azért még nem vagyunk olyan nagyon felnőttek, voltunk fesztiválon, fő attrakció a Rockmaraton volt, ugyanis idén a szervezők kitalálták, hogy legyen 7 helyett 9+1 napos, hát ez már tényleg igazi maraton volt. Láttunk egy csomó zenekart, dagonyáztunk, gumicsizmát vettünk, jó volt. Beszámolónk van a venia-mag.net -en, úgyhogy itt már nem teszem meg, max annyit szögeznék le, hogy a legemlékezetesebb bulit egyértelműen a Megadeth adta. Beszámoló:

www.venia-mag.net/en/english-rockmaraton-2016-dunajujvaros-8-7-17-7-2016/

Képeket azért teszek ide is. 

Szerencsére egész sok helyre eljutottunk, de nagyon sok minden várat még magára.. Jó lenne menni Pozsonyba, szlovák hegyekbe, Erdélybe, Finnországba, balkánra, tengerhez, meg millió egy helyre. Csak időmilliomosnak és pénzmilliomosnak kéne hozzá lenni.

Nemsokára kezdődik a következő, utolsó előtti szemeszter a mesterszakon, és pánikolok. Bár a mai nap pont kicsit jobb, mert állítgattam össze az órarendem, és olyan szempontból laza félév lesz, de sajnos tényleg szinte minden este úgy alszom el, hogy 'tejóég, nekem kutatnom kell, én ehhez egész egyszerűen kevés vagyok'. Persze muszáj lesz csinálni, és félre kell tenni ezt a hülyeséget, de félévkezdést sose vártam ilyen kevéssé. Annak viszont örülök, hogy újra király társaságban leszek, és az idei őszi koncertszezon meg valami brutális... :) Meg szerintem végre eleget ülhetek könyvtárban :P 

Ismét felvettek a Damjanich utcai kollégiumba, ami a kedvenc kollégiumom, eddig a társaság is jó volt, elhelyezése szuper, kialakítása szintúgy. Hárman elmennek-elmentek, és helyükre jönnek újak, bízom benne, hogy kedves lányok lesznek ők is. Persze a legjobb az lenne, ha megint félházzal működnénk, mert ha tízen vagyunk bent, az azért kicsit sok...

Idén egyébként egész sokat Wowoztam, meg minimálisan a Lol-ba is belekezdtem, de nem szeretem az olyan játékokat, ahol az első hetekben kb. alig van sikerélményed, és csak a gyakorlás a lényeg, elég az nekem az életben is. A Wow szórakoztat(ott), viszont ahogy az embernek kevesebb rá az ideje, és más, IRL szórakozás válik prioritássá, elég hamar kevésbé vonzóvá tud válni a játék is. :) De újra megtalált a GTA San Andreas, így öregkoromra úgy tűnik, tudom csaláskódok nélkül játszani a GTA-kat, a GTA III-at már évekkel ezelőtt végigvittem így, a Vice Cityt is majdnem teljesen, most haladok az SA-val, és így nyugodtabb, idősebb fejjel, talán skillesebb kézzel még majd' könnyebbnek is tűnnek ezek a játékok csítelés nélkül, mint régen azzal... :) 

Nyáron közben fordítgatok, nagyon jó a munkám, itthonról csinálom, és akkor, amikor akarom. Így lehet élni :) Bár irodába bejárni is hangulatos lenne, legalábbis az elején. A Scitec Nutritionnek fordítok már lassan másfél éve finnre, a mall.hu-nak pedig szlovákról magyarra, meg nyelvet tanítgatok egyetem alatt, most leginkább finnt, jobb pénz, mint az angol, na :)