A múlt hétvégén kirándulni voltunk! Felmentünk az Ördög-oromra és élveztük a napsütést, a szakadozó felhőzetben másztunk fel az enyhe kihívást elénk állító sziklás-meredek hegyoldalba... aztán felfedeztünk, mint élnek a nagyonbudai nagyonhegyi emberek, vagy legalábbis milyen hétvégi házaik vannak az erdő közepén... én pedig felfedeztem annak a nehézségét, amikor két hegy közt, egy sötét völgyben jön rám az az érzés, hogy most már azért elfáradtam, hazamennék, de innen még mindenképp ki kell mászni :) Így hát: következő célpont: Széchenyi hegy. :)
Utána, és egy jó kis fogaskerekűzés után megvolt a lassan hagyománnyá váló palacsintázás a Nagymama palacsintázójában (ha már egyszer Budán van és útbaesik hazafele), ahol a kiszolgáló lány megkérdezte tőlem hitetlenkedve, hogy mind a 4 palacsinta (ebből 3 sós töltelékkel) nekem lesz-e... Nekem. :) Utána még egy következett egy jó farmermosás, meg egy fél órás bakancstisztítás :)
Kattintásra galéria nyílik.
Várom már a tavaszt, most is annyira hívogató a kint, minden egyes alkalommal, amikor süt a nap, de nem mindig lehet kimenni. Jó lesz, amikor már majdnem minden nap ilyen lesz. Remélem, eljutunk majd messzebbre is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.