2018.2.15.

Lindt-csokigolyó Valentin napra ♥ 

Körülbelül akkora büszkeség elkészítenem egy nagyon szuper zöldséglevest, mint hogy elfogadták az absztraktom a 20. Élőnyelvi konferenciára, és mehetek nyáron előadni. Ez most kettősélet, vagy kettes élet, vagy kettős személyiség, vagy megosztott élet? :D Viccelek, mindenesetre tényleg érdekes, hogy hasonló büszkeség, két ennyire más aspektusú dolog.

Tudom, hogy ez most szánalmasan fog hangzani, meg ennek alapnak kellene lennie, de nagyon muszáj már megtanulnom, hogy más emberek máshogy élnek, máshogy léteznek, mások teszik őket boldoggá, és hogy a számomra esetleg nem szimpatikus dolgok egyáltalán nem elítélendők - mint már egyszer írtam, elfogadni a dolgokat, és nem felhúzni magam olyanokon, amibe semmi beleszólásom ninics, közöm meg pláne. Egész egyszerűen elfogadni, hogy ha a másik valamit csinál, az semmiképp sem ellenem van, és semmi közöm sincs hozzá, alapnak venni, hogy a másik úgy él, ahogy... Kicsit zavaros ez, tudom, annyi a lényeg, hogy nem abban bízni, hogy "jajj, csak nem csinálja", hanem azt alapvető kiindulási pontnak venni, hogy "igen, csinálja, és ez így van jól, ő egy tőlem független ember". Hát, csak-csak sikerül.

Talán mostmár kicsit sűrűsödnek a dolgok, tegnap volt egy nagyon érdekes véletlen egybeesés. Konferenciakötet fog készülni az Anyanyelvünk Évszázadai előadásaiból, ezt a 16 000 karakteres kis tanulmányt meg is írtam, és amikor készen lett, kb. pont akkor jött az ímél az absztrakt elfogadásáról az Élőnyelvire... Mehetek pályázatot írni, szinte biztos, hogy átfizetik a 16000 forintos részvételi díjat, de az konkrétan szopatás, hogy ehhez két tanári ajánlás is kell. Nem elég, hogy elfogadták, mehetek, és ott az összeg? Nyamindegy. 

Vicces a címkefordítás, vagy 5 perc alatt van meg a teljes, vagy csak egy darab mondattal tökölök másfél órán át, az internet bugyraiban elveszve...

Találtam egy ilyet:

De akkor legyen már itt még valami vidámabb is, ez még jobb emlék :D