They asked a very wise, old man: 'How many years would it take you to learn Japanese?' He replied: 'I think, if I devoted all my time to it, maybe 2-3 years.' Then they asked the university student: 'What do you think, in how many years could you master Japanese?' 'When is the exam??' - he replied.

Avagy tanuljunk meg horvátul ~8 nap alatt.

1: Megyek Erasmusra! Biztosra mondták, hogy nem, de tegnap kiderült, hogy megemelték a férőhelyeket és mégis megyek!!! 

2: Megvan a repjegyem Finnországba! 

3. It has begun. The golden week is here. Willpower, and good study plan are vital. Don't forget coffee.

 

Na a mosás berakva, a metal szól, laktózmentes kakaó bekészítve, jöhetnek azok a finn szavak. 

 

#berepedtszájzug #b2vitaminhiány

• 
• 
• 
• 
• 

-Sonata Arctica, Trick or Treat előzenekarral
-Trick or Treat énekese a Luca Turilli's Rhapsody énekese
-^említett Alessandro már ismer, énekelt nekem anno heppibörzdéjt
-ToT fasza, Sonátán hangzás elöl gáz
-sok régi dal, teúristen
-Tonyval délután találka, Victorias Secret kérése
-sometimes we do take requests.. you have to be in a good place and good time: next song: Victorias Secreeeeeet
-koncert után bratyizás ToT-tal
-Tonyval miniinterjú, a lányos témás dalok mind fictional
-Voinko halata sinua? SA tagok végigölelgetése
-Dumadumaduma Alessandroval, fokozatosan a többiekkel is
-főleg Lucával, a leghelyesebbel a zenészek közül, aki nem nyomul, iszik, jófej, viccelődik
-turnébuszban kötünk ki. what a sursprise.
-limoncello, nocillo
-agyonsimogatjuk a club udvarán lévő kutyát
-összehaverkodunk még pár csajjal
-kivéve a szőke nagymellű norvég balena gothicával
-...akit a buszról se bírtak leszállítani reggel, mert Alle.. hagyjuk
-hazamenés, aludnimenés reggel, 10kor már felver a Campona Majális zaja, meg a marching band

 

 

 

 

-készülődés. ja nem, részeg vagyok. evés, fürdés.
-május egy. nincs kaja!!!!
-DE nyitva a koli mellett pékség! ♥
-3 körül indulás Jobbik Majálisra, ha Móniék már meggyőztek, jó lesz a Kárpátia nosztalgia, utoljára talán 2007-ben voltam
-odaérek Batthyányra, jó későn, a hülye vilik miatt, Móniék már nincsenek ott
-sebaj, egyedül is megtalálom a Hajógyári Szigetet
-megtaláltam. Kárpátia. tömeg. előremegyek.
-nézd, Petrás nem tud énekelni azóta sem
-nézd, MILYEN PRIMITÍV dalok
-lelkes közönség, jó hangulat árad
-sokkal kevesebb a jelszavak kántálása, mint anno a komáromi bulikon
-kezd sok lenni a kettőnégy
-valakik elkezdnek 'mocskos zsidók'-ozni. Ember, csak azért, mert valaki zsidónak született, még nem szararc, VÁGOD?!?!?!?!??!!
-van pár karlendítős idióta, meg részeg hülye
-minden csoportosulásban van pár rosszul gondolkodó, szélsőséges, veszélyes hülye, de azt hiszem, az ilyesmi csoportosulásokban sajnos az átlagnál több :(
-azért a legtöbb ember kedves, jómagyar, énekel, de valszeg a legtöbb harmincas-negyvenesnek eddig tart a zene
-ne kövezzetek meg, vannak tök jó Kárpátia dalok
-jó volt a nosztalgia, csomó dalt végigénekeltem

-a Himnuszba azért csak nem kéne az a sok elektromos gitár...
-Mónit keresve összefutok Cintivel, csapódok a Felvidéki Jobbikosokhoz
-gulyás, vörösbor, jó hangulat
-Hungarica játssza a Keresztes Vitézt. Van hegedű. lol.
-ideje menni, elindulok
-úristen. mennyország! paradicsom! kikötök egy helyen, ahol vagy 6 tök nagy csúszda van... tejóég♥ ott is maradtam fél órát csúszni
-indulnék tovább.. PACIK! pár paci kikötve. két nagy és egy póni, gyönyörűek ♥
-lovacskák megetetve friss füvecskével, nagyon kedves, szép, nyugis állatkák. lovacska megölelgetve, jó alaposan hozábújva ♥ meleg, és nyugalom árad belőle, és hagyja, és uuh ♥♥♥
-mostmár tényleg továbbmenés, de a szigeten még két népdalt éneklő bácsi megtalálása
-aprópénz, 10 percig hallgatni őket.. közben a lovak tulajai elpacigolnak mellettünk, szól a népdal, hatalmas feeling ♥
-hév. előttem oroszul beszélnek, mögöttem Aurórát énekelnek, száguldunk a Duna mellett... hatalmas. ♥

 

Szlovéniai kirándulás - 2014. 4. 16-17-18.

 (A teljes galéria a Facebookomon tekinthető meg: https://www.facebook.com/nightwica/media_set?set=a.10203586559247184.1073741831.1311562757&type=3

Elnézést a képek minőségéért, telefonnal készültek)

A Szláv tanszék az egyetemen egy szlávos kirándulást szervezett, aminek keretén belül 30 euróért megnézhettük Szlovéniát, három nap, két éjszaka, Bled, Lendva, Celje, Ljubljana meg egy adag szlávos volt terítéken... Szlovéniában még nem jártam, és … kvázi ingyen mégis hogy lehetett volna kihagyni?

Let the journey begin...

 

Érdekes nevű dolgok...

2014. április 16-án indultunk útnak a kirándulóbuszunkkal, a találkozó nem későbben, mint 6.30-kor volt a Hősök terénél. Ennek megfelelően 5-kor keltem, és ennek pedig megfelelően előző nap már negyed 10 körül elmentem aludni, szépen megágyaztam magamnak a TV-szobában, hogy nyugodtan tudjak pihenni. Ennek köszönhetően viszonylag könnyen ment a felkelés, kb. kipihentnek éreztem magam hajnali 5-kor, még sötétben, ami valljuk be, azért igencsak abszurd. Összepakolásztam még a maradék dolgokat, felszálltam a buszra, majd a metróra, majd a buszra, és 6.30-ra oda is értem. Becsatlakoztam egy szimpi csapathoz, és kiderült, jön egy nagyona aranyos lány is, akivel - kéremszépen - a TO-n ismerkedtünk meg! XD Beszálltunk a buszba, de még nagyon sokat álltunk egy helyben, egy lány úgy gondolta, az újpesti Hősök terén van a találkozó... nem tudom, ezt honnan rakta így össze, mégis miéééért lenne így? :D

 

Buszból tájkifotózás

Aztán végre megindultunk, és észrevettem, hogy otthon hagytam a szendvicseimet. A hűtőben. Minden másról listát készítettem, de ez az egy, hogy reggel vegyem ki a hűtőből, kimaradt. Nyilván nem egy tragédia, szerencsére volt nálam ezen kívül más kaja, így nem éheztem. Ettől függetlenül kb. majd elsírtam magam, tudom, hogy butaság, de akkora szeretettel készítettem előző este a szenyákat, gondosan, rengeteg finomsággal benne, és reggel meg úgy bekészültem, hogy milyen jól megreggelizek, erre otthon hagytam őket. Sajnáltam, na. :) Aztán az ülésszomszédomtól kértem szintén szalámis szenyát és azzal vigasztalódtam.Útnak indultunk, Kanizsán megálltunk Tescozni, ott vettem magunknak túrós táskát meg 4 leárazott cidert :P

Az első megálló Lendva volt, közvetlen a szlovén-magyar határon, közel a horvát határhoz. Többnyelvű falu, itt még tudtunk mindenhol magyarul beszélni. Megnéztük a várat, és bebarangoltuk ezt az aranyos kis nyugatias kisvárost. Itt megállnak az autók, már ha messziről látják, hogy a zebránál állsz, itt tiszták, rendezettek a kis utcák, itt aki nem magyar anyanyelvű, de tud magyarul, is igyekszik veled magyarul szótérteni, itt beszólás nélkül elmehetsz a városházán a mosdóba. 

Lendva után következett az út szebb része, a buszunk lassacskán egyre nagyobb, gyönyörű, a 50 shades of green színeiben pompázó dombok közé kanyargott be, aztán kisvártatva nyugatról már ránk vicsorgatták az Alpok is hegyes fogaikat! Pazar látvány ez a zöld domb - kékfehér hegy ellentét, Dél-Tirolból emlékszem ilyenre! A dombjaik kimondottan amorfak, nagyon furcsa alakjuk van, tényleg.

 

Ezután már csak Ljubljanában álltunk meg, és el is foglaltuk a szállást. Két nagyon aranyos lánnyal kerültem egy szobába, mindketten szerény kis oroszos gólyák, intelligensek, aranyosak és jó sztorijaik voltak, szóval örültem nekik. Főleg, hogy az utazás napja előtt bőven paráztam, hogy egyedül leszek, nem merek majd kapcsolatokat kialakítani és tök ciki lesz. De aztán nem így lett. Együtt bevásároltunk minden jó délszláv cuccból a Spárban, ami ott volt a hostelünkkel, a H2Ostellel szemben. Király kis hostel volt, a központban, a folyó mellett, a sárkányos hídnál :) Kipakoltam a cuccaim, és mondtam, hogy én innen haza sem akarok majd menni. :) 

Ljubljana

A lányokkal aztán megnéztük a város, tettünk egy jó nagy sétát, megtapasztaltuk, hogy minden.egyes.kocsma szörnyen drága, kiérve a központból ettünk egy hamburgert - 3.20 volt, de alig bírtam vele, szóval ez még elfogadható ár. Aztán sötétedés után visszatértünk a szállásra, amikor összefutottam a mi szintünkön egy német sráccal, aki tök aranyosnak tűnt. Így meggyőztem a lányokat, hogy haverkodjunk vele, először átmentünk hozzá, aztán áthívtuk magunkhoz. Sokáig nem tudtam rájönni, kire hasonlít, aztán egyszer csak megcsapott a felismerés - Harry Potter! Izé, Daniel Radcliffe! Teljesen olyan a mosolya, a nevetése, ahogy nevetéskor a szemét hunyorítja, mint Daniel Radcliffé! :) Szlovéniában lesz Erasmusos, és most eljött egyedül meglátogatni a várost, és nagyon kis kommunikatív antropológus-hallgató volt, éjfélig beszélgettünk vele. A csoport nagy része valahol piált, de esküszöm jobb is volt ez, nem vágytam a piálásra. :) 

 

A másnap reggel jól indult, kis korai bevásárlás a Sparban, ami csak NYOLCKOR nyitott, szóval már ott álltak az emberek előtte... Aztán indulás Bledbe, egy hely, amit már eddig is ismertem, és tudtam, hogy király. Sajnos túl sok célpontot nem fűztünk bele a programba, pedig egy Bohinj meg akár egy Piranozás is szerintem teljesen belefért volna az időbe, kicsit sok szabadidőt kaptunk minden egyes helyen... A bledi vár nagyon király, jó magasan, szuper a panoráma a tóra, meg a tó közepén lévő szigetecskére is, ahol TIZENKÉT EURÓBA kerül átcsónakázni (alkudozásomnak és mosolygásomnak hála nekünk csak tíz fejenként), és a tó is nagyon szép színű és tiszta, de beszéljenek a képek.

 

A természetjárás után elfogyasztottunk egy bureket meg egy sört még Bledben. Itt már érezhető volt, hogy egyre jobb a délszlávom, egész jól elkommunikálgatok délszlávul, megértenek az emberek és én is megértem őket! :) Az egyik legjobb érzés! :)

Tessék. Ejtsd csak ki. 

 

 šola. weirdos.

Délután érkeztünk vissza Ljubljanába, ahol kis pihi után kimentünk a csajokkal (itt egy másik csoporttal) kajálni, összehaverkodtunk a burekessel, aztán felmásztunk a várba. Az azért elég kemény volt, ugyanis sikerült egy olyan úton mennünk, ami igencsak meredeken ment, és aznap már nem az első hegy- és vármászás volt, de ez a vár legalább ingyenes volt, és egész szép is.

A burekes utcája, szép éggel, Ljubljana

Ezt az estét már igencsak vártam, ugyanis volt egy scheduled meetingünk pár Avvenes sráccal, Gasper és Anej ugyanis játszik egy ír zenekarban, a Noreia band-ben, akik egy sessiont tartottak egy ír kocsmában pont csütörtök, és hívtak engem is, hogy menjek.

Selfie Gasperrel

Természetesen mentem, előtte még elfogyasztottam az otthon vett cidereket, amitől már egész hangulatosan léptem be a Ljubljana központjában lévő kocsmába. Lent már játszott egy ír zenekar, a második dolog pedig, amit megláttam, a csapos, meg a csapos SUOMI feliratú pólója. Amúgyis barátkozós hangulatban voltam, meg az azért sokszor könnyen is megy, de egy finnországos pólóval aztán főleg könnyen ment, rögtön köszöntöttük egymást ízes finn káromkodásokkal, aztán megkínált Salmiakkival. Még mindig szörnyű, haha. :D Sós medvecukor, jaj. \o/ Aztán megrendeltem az első pint guinessemet, ha már ír kocsmában vagyunk, az árát nem részletezném... Nekiálltak a mi srácaink játszani, és iszonyatosan hangulatos volt! Már régen kijelentettem, hogy én egyszer bizony elmegyek Írországba, és random kocsmákban ír zenét fogok hallgatni, de úgy tűnik, elég volt érte Szlovéniáig menni! :)

 

Hangulat az ír kocsmából - Patrick's Irish Pub, Precna ulica 6, LJ

Aztán megvettem a második sörömet is, megpillantottam egy mindenféle különlegesnek mondott sörökkel teli hűtőt... megláttam valami tout feliratú üveget, ami ismerős volt a WoWból, de mire odahívtam a pultos poikát, már nem arra mutattam rá, ittam helyette egy piros ír sört, pedig menő lett volna ez az üveg otthonra.... legközelebb... :D Beszélgettem az Avvenes srácokkal, elmondták, hogy az album többi dala azért nem lesz annyira popos, mint a Sijaj, hanem mindenféle hangszeres, sampleres metalcore lesz. Miután kezdtem úgy érezni, hogy már kicsit túl sok pénz elment az este, megkérdeztem a csapost, hogy mije van, ami olcsó, és mondta, hogy van még karácsonyról rámaradt, 10%-os söre, csak 2,20 eur, vagy ilyesmi, nekem tökéletes. Nem tudom, hogy ennyire nem lehetett érezni, hogy azért erősebb, mint a rendes sör, vagy csak nekem volt már mindegy, mindenesetre biztos, hogy ez már nem kellett volna... Közben lelépett Gasper, és lassan a zenének is vége lett, és már random szlovén arcokkal kezdtem el barátkozni... De sajátjaimnak még nagyban ecseteltem, hogy egyes szlovén zenekarok egyes tagjai mennyire nagyon jól néznek ki. Hoppá. Aztán amikor már tényleg vége lett a zenének (éjfél körül), én is úgy gondoltam, jobb, ha megyek, pedig ekkor kezdett el a sörike leginkább érződni... Így sikerült 10 percet Ljubljana utcáin keveregve telefonálnom Abellel, biztos nagyon örült neki. Bár, a ténynek, hogy őt hívom részegen, végül is lehet is... :P

A ljubljanai vár

Hazakerültem a hostelbe, kerestem a bejárati ajtó kulcsát, aztán szerencsére jött egy kedves úr, aki beengedett... Kinyitottam a szobaajtót, szerencsémre a lányok még nem aludtak, az úgy kellemetlen lett volna. Innen aztán nem sok mindenre emlékszek, másnap mondták a lányok, hogy amúgy egyáltalán nem voltam ordenáré, meg ahogy láttam, szépen át is öltöztem pizsibe, meg a fülbevalómat is kiszedtem, szóval ügyike voltam. Szerencsére a másnap reggel nem volt rossz, Spárban vettem egycsomó kaját, és indulhattunk Celjébe.

Celje Szlovénia harmadik legjobb városa és kb. a legkirályabb hely volt! Nagyon tetszett a vár is, igazi régi hangulatú! És a város is nagyon kellemes, kis helyes, és ráadásul egy antikváriumban, ahol akartam venni valami klasszikust szlovénul, megtaláltam nem mást, mint Az arany embert (igen, AZT az arany embert) szlovénul, egy euróért! Siker! Imádom ezt a számítógépes-játékos helyet, sok a kép: 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Természetesen Celje városát is le kellett fotózni:

• 
• 
• 
• 

A buszút haza nagyon szép volt ismét, csak szörnyen elszomorodtam, amikor egyre kevesebb hegyet, majd egyre kevesebb dombot, majd csak uncsi síkságot láttam mindenfele a buszból... Rögvest hiányoztak a dombjaim.

Rossz érzés volt egyre messzebb kerülni ezektől a domboktól

Az út alatt befejeztem Sofi Oksanentől a Tisztogatás c. regényt, ajánlani tudom mindenkinek!
Amikor hazaértem, abban a hitben éltem, hogy lesz itt valaki a koliszobában, de néma csend és üresség fogadott... nagyon kellemetle és őrjítő volt a nyüzsiből ebbe csöppenni... Kicsit ez a koncert és móka utáni hangover... az ürességérzet.. és akkor ilyen kussra hazajönni... de szerencsére volt nálam burek, meg mindenféle délszláv termék ♥ Jaj, menjünkvissza :)♥

 

05:40 reggel - Ébreszt a telefonom. Nem érzem magam szörnyen zombinak - annyira, amennyire ilyen időpontban kellene, főleg, hogyha fél 1 körül mentem aludni, mert nem éreztem magamnak túl fáradtnak és még olvastam inkább. De úgy érzem, 'csakmégötpercre' szükségem van, állítok még egy ébresztőt (igen, félálomban, erre valahogy mindig képes vagyok) 05:55-re és visszanyomom a fejem a párnába. Aztán tudatosítom, hogy én bizony vonatra megyek, ami 6:16-kor kegyetlenül kirobog a budatétényi vasútállomásról, úgyhogy most 5 perc is jócskán ronthatja az esélyeimet, hogy időben Odaérjek. 

06:00 - Indulásra készen, bepakolva, kis hazugsággal üdének nevezhető állapotban. Indulás a vasútállomás! A BANKSZÁMLASZÁM! Tegnap elfelejtettem feljegyezni a bankszámlaszámot. Számítógép bekapcsol, netbank loginnév előkeres, kiscetli papír széléből letép... EL FOGOK KÉSNI!!!

06:15 Elértem a vonatot. A fahéjas csiga jó reggeli. A mellettem ülő két nő figyeli és kibeszéli a körülöttünk közlekedő bunkókat, és konstatálják: ,,Megérkeztünk." 

07:00 Már itt vagyok az Örs Vezér terén. Igazából szeretem a reggeleket. Nincs semmi bajom a reggelekkel. Az emberek túlontúl túúúlságosan későn járnak aludni éjjelenként, ezért másnap reggel képtelenek tisztességesen időben, elég alvás után felkelni. Én is közéjük tartozom. Nem mondom, sokakat a temérdek tennivaló akadályoz meg a korán aludni vonulástól. Ettől függetlenül a reggeli levegő kellemesen felfrissít, a kelő nap sugarai gyönyörűen, és egy, amúgy nem hajnalban kelő ember számára teljesen szokatlan szögben világítják és sütik be a világot. Egy más univerzum ez a reggeli univerzum. Még van sok-sok Metropol. 

7:25 Megérkeztem a stúdióhoz, pár tévés munkatársat már régi ismerősként köszöntök. Nem mondom, hogy kölcsönös.

10:15 Megkezdődik az első felvétel. Eddig tart, amíg aláírjuk a szerződést a tévével, a közszereplőit, átöltözünk, mindenki átesik a sminkelési és fodrászati procedúrán, az oktatáson, a játékosok első csoportja pedig a mikroport felhelyezésén. Sok a tapsolóember és vicces ez a műhuhogás. Láttam Gundit 'a sminkben'. 

11:30 Sétálok a 131-231-es megállójába. A műsorról sokat nem mondhatok, május 7-én kapcsoljatok az emegyre, megszemlélhetitek a fél perc hírnevemet. Nem hoztam szégyent magamra, de nekem jutott a szopóág.

12:00 Örs Vezér Tere. Kell egy pici, kompakt fülhallgató. Buszozunk Szlovéniába, buszozunk Lengyelországba, repülünk Finnországba, kell valami jó kis zenehallgatási eszköz, ha már szereztem egy régiféle Nokia téglaokosfont, és tud zenét lejátszani. Nem szeretem az agyigdugós fülhallgatókat, így veszek egy klasszikusat. 2500 forint, Sony, biztos jó. Meg a lófaszt. Ülök a metróban, beapplikálom az új ájtemet a telefonba, hallgassuk csak. Te jó ég. Mintha egy zenélődoboz lenne valahol 64 kbps-en. A közép még okés, a magastól fáj a fejem, mély nincs. Az a kis minimális dob olyan, mintha egy műanyagdobozt ütögetnének egy fakanállal. Már a Blahánál jár a metró, és órára kéne mennem, szóval most rögtön nem viszem vissza. De már tudom, milyen válogatott szavakkal fogom leírni a csodás kis narancssárga Sony fülhallgatót.

12:30 Irodalomóra. Tolsztoj. Nem olvastam el. Finnre is van kismillió olvasnivalóm, örülök, hogy Dosztojevszkij Félkegyelműje végére értem, iszonyat lassan haladtam vele. Most nekiálltam Sofi Oksanen - Tisztogatásának, jó. Óra előtt betoltam egy pizzát a kampuszon és körbefutottam a D épületet, hátha van Erasmus-eredmény valahol kifüggesztve. Természetesen nincs. A felelős tanár, miután én felhívtam(!), pénteken megígérte, hogy még aznap elküldi az eredményeket. Azóta is küldi. Természetesen sok esélye van, hogy megkapom, de mindig jöhet 3 OKTV-s, aki szintén Észtországba pályázott, és akkor basz.. bitangul hoppon maradtam.

14:00 Végre vége az órának. Úgy tűnik nyelvgyak sincs, még éjjel írt e-mailt a tanár, csak nem láttam. Ma hajnalban láttam valami mailt, de azt hittem, csak a házit küldte, így disregard lett a sorsa. Helyette bementem Jászay tanár úrhoz a dolgozatomért, ami két pont híján ötös lett. Basszus. Nehéz volt. Kb 2 embernek lett a csoportból ötös, viszont jobb oroszosnak hittem volna magam. Na mindegy. De mondta a tanár úr, hogy az órai munka is beleszámít, és megnyugtatott, hogy inkább az ötös felé billenek. :)  Vissza az Örsre az Árkádba. Elpanaszoltam a problémámat az igénytelen, ótvarhangú fülhallgatómról, velem volt a blokk, a doboz, a papír, a minden tartozék és persze maga a cucc is, és kicserélték. Ugyan ennyi pénzért volt amúgy fülbedugis is, csak az nekem nem volt szimpi, de végül beadtam a derekam.

 

16:30 Itthon vagyok, pakolás Szlovéniába. Kikértem a TV-szoba kulcsát, valszeg ott fogok aludni, korán szeretnék aludni menni, fent lévő, világító, zajongó emberek között pedig max altatóval tudnék elaludni, meg betegen paralennel. Akkoris kialudt leszek, ha holnap meg 5-kor kell kelnem. Végül erre volt jó a mai koránkelés, hogy már most fáradt vagyok (meg sírni is tudnék bármelyik pillanatban, de eddig nem történt meg), és ki tudom magam aludni holnapra. Mi a francnak 6:30-kor van a gyülekező, a Városligetnél? ... A pakolós listát szerencsére már megírtam tegnap, és azt hiszem, nem hiányzik semmi. Csak pár ismerős, aki szintén jönne. Mert főleg ismeretlenek jönnek. Ettől kicsit (szakad a plafon!) parázok :( Néha nagyon socially awkward penguin vagyok, azazigassák. 

"You reach adulthood when you realise it doesn't exist."

"What if we are meant to be?"

"I think it is your nature to constantly challenge yourself."

Az előző posztok egyikéből már megtudhattátok, hogy jártam egy nyelvészeti kutatással, a hoppon maradással, meg az Eudiákokkal. Az ott leírt módon kerültem kapcsolatba a diákszervezettel, ahova így be is regisztráltam - a belépési díj 1000 forint, jó nagy szemtelenség, de hát ez van. Ez egy olyan diákszövetkezet, ahol nem csak te hajthatsz a munkákra, hanem ők is felhívnak, különböző, more or less személyre szabott ajánlatokkal - nekem pl. ajánlottak munkát szlovák nyelvtudással, meg a kerületben végzendő melót.

Ez utóbbit a múlt péntekre el is fogadtam, 4 buszmegállóval arrébb van egy csomó gyár, és én is egy ilyen karton-dobozokat gyártó üzemez mentem, mindenféle papírokkal játszadozni, nevetséges pénzért. Úgy gondoltam, jó lenne kicsit megtörni a rutint, mást csinálni, mozogni is, minimális pénzt keresni, és félig-meddig rá is érek - bár az északi táncok nevű órámat kihagytam, pedig az aztán jó, mindenféle ugri-bugris észt táncok. Hogy megérte-e az a ~3500 forint a 7 óra melót? Nem vagyok benne biztos. 7-re kellett menni, így 5:50-kor keltem, ami magában nem annyira horribilis időpont, de a szervezetem tett róla, hogy hulla legyek miatta egész nap. Egy körül sikerült elmásznom az ágyba (tudom, késő.), de csak NEGYED HÁROM körül aludtam el, rámjött az insomnium, mint a franc. Kipattant szemekkel, full éberen feküdtem a párnámon és nem tudtam magammal mit kezdeni! Nagyon-nagyon szörnyű érzés volt, tudván, hogy mindjárt kelek. Az olvasás általában segít bebambítani, most is nekiálltam olvasni, de úgy éreztem, az egész regényt képes lennék kiolvasni, olyan szörnyen éber vagyok... Aztán végül csak álom jött a szememre.

Maga a munka nem volt rossz, ilyen előrenyomott, perforált nagy kartonokból kellett 'kitörni' kis kartonokat, több ezret. Végig állni kellett, emelgetni sokszor keveset, hát-és derékfájás garantálva, kialvatlanság, olajfoltos lett az egyik nadrágom, nagyon kaparta a torkom az allergiás környezet, nem voltam órán, kevesebbet tanultam, mint amúgy tanultam volna. Megbetegedtem. De legalább +Xp. 

'Mint amúgy tanultam volna', igen, ugyanis atom híróskodtam, és itthon még nekiálltam finnezni, és még memorizálgattam a szavakat. Hétfőn ZH-t írunk, két nagy nyelvtani részt és 4 olvasmányt kell tudni, a nyelvtan már könnyen megy, annyit gyakoroltam, hogy szerintem azzal nem lesz baj, most a szavakkal, kifejezésekkel, mondatszerkezetekkel, meg ilyesmikkel bajlódok, szerencsére egész sikeresen, mert viszonylag tűrhetően beosztottam az időm. Ez persze nem jelenti azt, hogy maximalista énem miatt most ne tanulnék az utolsó pillanatig, mert azt fogok.

A betegség pedig? Remélem semmi komoly és pár multivitaminos lötty után átmegy... Tegnap kicsit szarul éreztem magam, enyhe hőemelkedés  torkom fáj (az üzemi allergiával kezdődött, azt hittem, el fog majd múlni), és nincs étvágyam. NEKEM! De ma sütök szerintem egy adag krumplit. Ha van még elég. Annyira jó, hogy egy ilyen nagyon olcsó, nagyon gyorsan és könnyen elkészíthető kaját ennyire szeretek :$ Bár az is tuti, hogy az ösztöndíjam fele ketchupra megy, imádom, és rengeteget fogyasztok belőle :$ 

 

 

Mentálisan amúgy elég jól érzem magam, úgy érzem, minden rendben folyik, van időm, minden jól van (anyának nem kell már kemót szedni!!), haladok a dolgaimmal, valamiféle kiegyensúlyozottságot érzek, meg elégedettséget! Nagyon jó:) De lehet, csak süt a nap, haha :'D 

Pedig vannak gondok, nagyon meg kéne már venni Finnországba a repjegyet, de a vizsgák miatt nem igazán vagyok biztos a dolgomban... finn irodalomból már sikerült kérnem korai időpontot, finn nyelvészetből viszont a tanárnő csak április végén fogja tudni azt, mikor tud adni vizsgaidőpontokat, ugyanis nem fog itt tartózkodni pont a vizsgaidőszak elején. Na pufffff. Meg reméljük, Siiri-nek is jó a június 3-i időpont, amit kinéztem Tamperébe. Onnan busszal Tampere központja, majd busszal Lahti (laza 7000 forint....), és még egy óra autóút Sysmä-be... Szóval kapásból egy csomó pénz lemegy a fizumból, de azért így is elméletileg pluszra kéne kijönnöm, meg remélem flottul megtanulok finnül... 

Szóval tegnapelőtt-tegnap elkapott az ihlet, és úgy határoztam egy recept meglátása után, hogy én bizony nekilátok és félig-meddig saját kútfőből készítek túrókrémet. Szerintem teljesen elfogadható lett az eredmény, tuti csinálok még máskor is, jön a tavasz, meg a nyár, szóval majd felhasználom az idénygyümiket. :) 

A kép sajnos nem lett egy értékelhető kajafotó, de ilyesmi a végeredmény:

 

És akkor többé kevésbé a recept:

Amire szükséged lesz:

• félzsíros túró
• banán
• vaníliáscukor
• cukor
• tej
• főzőcsoki

 

Így készítettem:

• két banánt meghámoztam, és apró szeletekre szeltem, majd egy villával dolgosan összedolgoztam (előny, ha alapból puha a banán)
• 250 g túrót még a csomagolásában amennyire tudtam, összenyomogattam, préseltem, a darabokat masszásítottam 
• a túró-banán masszához hozzáadtam egy kis csomag vaníliáscukrot
• mivel csak kockacukrom van a koliban, forró tejben felolvasztottam 3 szem kockacukrot, majd a forró tejet felöntöttem úgy 1-1,5 deciig
• a cukros tejet is hozzáadtam a túrókrémhez
• mindezt addig keverem, amíg bele nem untam - villával, habaróval
• kevéske tejben pici darabokra tört étcsokit olvasztottam a mikróban, miután kivettem (pár másodpercenként megkeverni, büdös, ha leég :P), még beletördeltem egy kis csokit, hogy a lehető legsűrűbb legyen
• a csokival díszítettem a kész túrót

 

Jó étvágyat, nagyon könnyű az elkészítése, laktató, finom, egészséges :) 

Az előző posztban leírtam, hogy a nyaram Finnországról fog szólni, megyek aupairkedni (~gyerekekre vigyázni) egy finn farmra a nyári szünetben. 

Májustól-júniustól munka, napsütés, tehénkakiszag, természet, szaunázás, és a finn nyelv gyakorlása, plusz remélhetőleg valami kis pénz keresése... A repjegyet még nem tudom, hogy átfizetik-e, de remélem Tamperébe azért eljönnek velem kocsival, oda Ryanairrel 15 000 huf körül van a repjegy...

És hogy mikor jövök haza? Na ez a nagy kérdés... :)

Ugyanis...

Jelentkeztem Erasmusra Észtországba!

Csak úgy kíváncsiságból felmentem a Neptunra, és megnéztem az Erasmus menüpontot, ahol pár kattintásomba került, hogy megnézhessem, hova utazhatok ELTÉs szlavistaként Erasmusszal. Ekkor jött a felismerés: Finnország nincs is a lehetséges célországok között! Tehát kvázi a nagy hiszti felesleges volt. Főleg, hogy a Finnországi Erasmus-ösztöndíjat (pontosabban a drága országos kategóriát, mert 3 kategória van), felvitték 400 euróra, Észtországét (azaz a legalsó kategóriásat) pedig levitték kb. 340-ről 300-ra idén, a kurva anyjukat!

A fenti lehetőségek közül lehet választani. Heidelbergért vérzik a szívem, ugyanis még tavaly nyár elején jelentkeztem egy heidelbergi féléves részképzésre, ahova egy tök gondosan megírt motivációs levéllel meg ugye még csomó dokumentummal jelentkeztem, és végül nem kaptam meg, ugyanis kb. huszan voltunk két helyre... De most inkább nem ide mennék. Még Bulgária szimpatikus, mert délen van és meleg! ♥

Kicsit komolyabban gondolkozva Észtországot tartom a legjobb lehetőségnek, ugyanis kvázi a két szakom tökéletes kombinációja - ott van Finnország és Oroszország között, a nyelvük finnugor és majdnem finn, minimálisan értem, és van egy jelentős orosz anyanyelvű kisebbségük.

Amivel viszont maga mellé állított ez az egyetem, az a szuper kurzuskínálata, és a külföldi diákok fogadására való felkészültsége! Könnyű először böngésző külföldiként információt találni a honlapjukon, vannak orosz óráik angolul (nem csak nyelvórák), külön, jól áttekinthető modul van a honlapon a külföldieknek, és már egy kérdést is feltettem nekik az órákkal kapcsolatosan, és nagyon gyorsan, jó angolsággal válaszoltak. A Tallini Egyetem, azaz a Tallinna Ülikool honlapján viszonylag könnyen megtalálhatóak a szlavisztikás kurzusok, nagyon szimpatikusak, az Exchange kurzusok oldalárólelnavigálhatunk egészen a kurzusokat tartalmazó pdf-ig: http://www.tlu.ee/UserFiles/%C3%95ppeosakond/Subjects%20of%20SKKI_13-14%20(1).pdf

Majd igyekszek bátor lenni, és pár kurzust felveszek oroszul is, végül is miért ne tenném, ezért is vagyok kint, csak megértem majd valahogy, és megbukni csak nem fogok. Meg ugye jól is fog jönni, mert pl. egy tantárgy, a 20. századi orosz irodalom megegyezik egy itthoni kurzussal, így ez eggyel kevesebb vizsgát jelent. Igen, mert valószínűleg vizsgáznom fog majd kelleni egy csomó tantárgyból.

A finnes kurzusok megtalálása azért már nehezebb feladat, észtül kell böngészni az oldalt, és úgy lehet rájuk akadni: http://goo.gl/DiQn94

A jelentkezést benyújtottam most csütörtökön, elméletileg április 11-ig lesz eredmény, addigra közzéteszik a tanszékek a listákat... Szóval még nem biztos, hogy megyek, de nagyon bízom benne. Nagyon jó az átlagom az előző kettő félévben, Erasmus vagyok, egész értelmes motivációs levelet összehoztam (remélem), tehát csak megkapom.

Egy félévre tervezek csak menni, itt sajnos úgy működik a dolog, hogy maradhatsz egy második félévre is, úgynevezett label státuszban, ami azt jelenti, hogy továbbra is tandíjmentességet és egyenlő jogokat élvezel, de ösztöndíjat már nem kapsz, tehát a saját pénzedből kell megélj. Szóval azt határoztam, hogy az őszi félévre jelentkezem. Először a nyárira gondoltam, pont azért, mert megijedtem, hogy hogyan fog az mégis működni, hogy Finnországból rögtön Észtországba kell majd mennem...?! Hát pont így. Finnországból rögtön Észtországba megyek. Még nyáron kiviszek magammal jó sok cuccot, magammal csomagolom már a télicsizmát is, és csak át kell majd kompozzak, anya meg majd postán utánam küld még majd pár cuccot.

Lehetőség szerint minél tovább szeretnék ottmaradni Siiriéknél is, és ahogy a tallinni egyetem honlapján néztem, az őszi szemeszter regisztrációs időszaka már augusztus legvégén elkezdődik, szóval nem igazán lenne időm hazajönni... Engem amúgy abszolút nem hat meg, hogy kb. 8 hónapig nem leszek otthon, sőt, ez maga az álom! És ez így ugye sokkal értelmesebb is, mintha akkor lennék kint, amikor szakdolgozatot kéne írnom, meg államvizsgázom... Meg akkor ugye kint maradnék a nyári szünetre, ami ugye... értitek. Így majd csak visszarepülök, mondjuk még egyet aupairkedni... :)

 

Nagyon sokat sírtam és idegeskedtem és mérgelődtem az ösztöndíjas dolgokon, de most mégis összejönni látszanak a dolgok! :) Észak már vár és már várom északot! :) 

Valahogy így tartja a mondás, és mennyire igaz.. Úgy egy hónapja iszonyatosan ki voltam akadva, hirtelen minden kisebb álmom szertefoszlani tűnt. Hogy miről van szó? Az ösztöndíjakról, a külföldi részképzésről. Olyan szerencsés országban élünk, hogy tanulhatunk tandíjmentesen, és nagyon sok ösztöndíjat elnyerhetünk, könnyű kijutni külföldre. Elméletileg. Aztán, ha az ember fia kicsit jobban megnézni a lehetőségeket, rájön, hogy annyira nem is szerencsés. 

Nézzük az eredeti tervet: úgy szólt, hogy míg szlavisztikás alapszakos vagyok, kimegyek Oroszországba egy fél évre, aztán ha MA-s leszek, akkor pedig kimegyek Finnországba Erasmusra. Mivel már másodéves vagyok, és a képzés nem túl hosszú, aktívan elkezdtem utánanézni az ösztöndíjaknak, és a jelentkezést szépen lassan megkezdeni és itt jöttek a problémák. Az Erasmus melletti egyik fő ösztöndíj a Balassi Intézet + Magyar Ösztöndíj Bizottság ösztöndíja. El is látogattam a honlapjukra, ahol böngészgetés után láttam, hogy igen, lehet velük menni Oroszországba, ráadásul tök sok pénzt adnak, milyen nagyon jó lesz.

Aztán kicsit több böngészés után jött a hidegzuhany... Csak magyar állampolgárok kaphatják meg ezt az ösztöndíjat, nincs kivétel... Ez egyrészt érthető, másrészt nyilván nagyon kiakasztott... Magyar állampolgárságot ennyi idő alatt megszerezni nehézkes, meg félős is, mert elméletileg elveszik a hazait, amivel sokat vesztenék, és rohangálni, kockáztatni... nem fért ez bele. 

Pont, amikor elkeseredésembe gubózva ültem, hallottam a TV-ben a Campus Hungary ösztöndíjról - gyorsan nekik is mentem a honlapjukra, nagyon lelkes és vidám és hiperaktív lettem, hogy igen, van remény - mehetek ezzel az ösztöndíjjal is! Gondolom már várjátok - jött az újabb hidegzuhany, ennek a szövegnek a képében:

FONTOS! A féléves részképzés kizárólag a konvergencia régiók felsőoktatási intézményeiben tanulók számára elérhető!

Hogy ez mit jelent? A konvergencia régió egy EU-s besorolás, amik a fejlődésben hátramaradott régiókat jelentik. Vannak a fejlődött, fejlődő, meg lassan fejlődő régiók, valami ilyesmi a felosztás. És most jön a vicc! Még Németországnak is vannak olyan régiói, amelyek konvergencia régióknak számítanak, Magyarországon is minden régió konvergencia régió - kivéve egy - BUDAPEST, pontosabban a Közép-Magyarországi régió! Gondolom az itteni multicégek teszik, vagy a sok külföldi, vagy nem tudom, nyilván a főváros hozza fel ezt a régiót 'jó' szintre, de ez akkor is egy vicc. És igen, nem a pályázó lakhelyének régióját nézik, hanem az egyetem régióját, szóval ezt bebuktam, és nem is tudok ellene mit tenni. A kikötés amúgy csak a féléves részképzésre vonatkozik, tehát a jövőben rövid tanulmányútra még mehetek, akár Oroszországba is. 

 

Kistinikorom mániája Finnország, ami, mint tudjuk, a finn metalcsapatok szeretetéből jött, és egészen elvitt engem a finn és finnugor nyelvek tanulmányozásáig. Természetesen az ehhez kapcsolódó (minden metalkislány) nagy álom az, hogy kijussak Finnországba - erre ott van az Erasmus... EU-s program, nem kell hozzá magyar állampolgárnak lenni, mindegy, hogy konvergencia régiós vagy-e... Akkor mi lehet a baj? A megélhetés.

Kéremszépen, Turkuban például, az ottani diákszállás (náluk nincs ám ez a kollégiumrendszer, mint nálunk, hogy 5 négyzetméteren élsz, itt a legszarabb hely, ahol lakhatsz, is egy apartman megosztott fürdőszobával...) legolcsóbb helye is havi 210-220 euró (~60 000 Ft). És akkor még nem ettél, nem fürödtél meg és nem tömegközlekedtél, arról nem is beszélve, hogy nem utazgattál a környéken (2 óra vonatút simán 7000 Ft), és nem mentél el se az Erasmusosokkal sehova, de még egy sörre (~4 eur) sem ültél be egy olcsó helyre. A havi ösztöndíj pedig 400 euró körül van, tessék, élj meg belőle. Amikor ezt én végig gondoltam, akkor jött aztán a  teljes összeroskadás, a komplett összetörés, hogy miért kell ennek így lennie, miért vagyok megfosztva egy álmomtól csak azért, mert nem tudnék finanszírozni egy olyan programot, ahol amúgy havi többszáz euró zsebpénzt kapok!

Emellett más ország diákjai, akik Magyarországon vannak Erasmuson, simán fizetik a havi 200-300 eurókat budapesti albérletre, úgy, hogy ebben a városban egy külső kerületben simán találsz albérletet 100 euró körül is, sőt, az ösztöndíjasoknak is vannak felkínálva kollégiumi helyek. Mert megtehetik. És tudom, hogy a világtól nem várhatom el, hogy igazságos legyen, de ez akkor is szörnyen elszomorít, hogy amíg mások megtehetik, hogy kedvükre szórják a pénzt mindenfélére, mert egy jóléti államból jöttek, én meg egy abszolút nem túl nagyravágyó álmommal is pofára esek, mert nincs annyi pénz a zsebemben. És hogy ez miért van így? Az egy külön blogpost témája lehetne, és van esélye, hogy majd ki is fejtem a nézeteimet ezzel kapcsolatban... De valószínűleg írás közben ki fogok akadni, és a végén már vörös fejjel fogom csapkodni a billentyűzetet... Nem személyes dologra gondolok, hanem az ország helyzetére, amiről lehetne regényeket írni... Nem az országról, hanem pontosabban szólva magunkról, emberekről...

Feltűnt a kedves olvasónak, hogy még mindig nem tiszta, miért ez ennek a bejegyzésnek a címe?

Nos, annyira felcsesződtem ezen az ösztöndíjas dolgon, miután capssal telespameltem az egész Facebookot, és szidtam mindenféle nem konkrét személy anyukáját, fogtam magam, és nekiálltam más utakat keresni - én akkor is kijutok Finnországba! 

Köszönöm amúgy a sok-sok ember támogatását a Facebook kommentekben, pár közülük eljuttatott a gondolathoz, hogy ki lehet ám menni dolgozni is, és van egy dolog, amit már régóta terveztem - az aupairkedés. Nem vagyok egy nagy gyerekmániás, de mostanában egyre inkább megszeretem a kisgyerekeket, meg cukinak tartom, meg babusgatni akarom őket, meg anyáskodni felettük, szóval gondolom, éledeznek bennem az anyai ösztönök. Az aupair pedig amúgy is a jövőbeni terveim között volt, csak a későbbi jövőre nézve... de ha már itt vagyok, miért ne vágjak bele idén is.. :) Szóval miután kitomboltam magam meg kibőgtem magam, azzal a lendülettel felregisztráltam a www.aupair-world.net weboldalra, ahol kitöltöttem szép, hosszan, választékosan a profiloldalam angolul és finnül, és bejelöltem Finnországot a kívánt országként. Aznap még nem tervezte írni senkinek, csak nézelődtem. Van egy quick matching opció, ami a beállított 'preferenciák' alapján (mennyi időre szeretnél menni, van-e jogsid, fiú vagy-e, vagy lány, kisvárosba, nagyba, tanyára mennél-e, összekapcsol egy családdal, akik szintén bejelölik, hogy dohányozhat-e a kívánt au-pair, kell-e legyen jogsija, ésatöbbi, ésatöbbi).

Mivel általában az aupairek fél meg egy évekre mennek, én pedig csak max 3 hónapos stayt jelöltem be, nem vártam túl sok eredményt ettől a gyorskereső opciótól. Első körben kettő vagy három családot dobott ki, mindkettőnek belekukkantottam a profiljába, az egyik, Siiri-é különösen szimpatikus volt. Két kissrácuk van, Lahtitól (Tamperétől) nem messze laknak egy farmon négyecskén, meg a tehenek. Gondoltam, hogy neki majd akkor lehet dobok egy üzit, bár úgy tűnt, többekkel is minden bizonnyal levelezett. Aztán a nap fáradalmai után elmentem aludni, és másnap dél körül egyszer csak jött egy e-mail 'Aupair World' feladóval - s lásd, mi állt benne? Siiri írt nekem egy üzenetet az oldalon! Érdeklődik, szimpatikusnak tart, és kér, hogy írjak neki egy e-mailt. Képzelhetitek, nem hittem a szememnek, amikor ezt megláttam! Aztán megkezdődött az e-mailezgetés, és próbáltuk egymás karakterét úgy 6 e-mailből + a jó emberismeretünkből kiismerni, és végül Siiri azt írta, hogy bár több jelöltje is van, én állok a lista elején, mert szimpatikusnak tart, és nagyon nagy előny, hogy tudok majd a srácokkal (Eemeli és Viljami, 2,5 és 5 évesek) finnül is kommunikálni! Megkérdezte, hogy akkor kész-e lennék nyáron hozzájuk utazni, és természetesen igent mondtam! A feladatom főleg a gyerekekre való ügyelés, közös játék lesz, meg kisebb házimunkák, mint mosó- és mosogatógép ki-be pakolása, meg a saját szobám (lesz saját WC-m is, a házban pedig van saját szauna ♥) tisztántartása, emellett fogok kapni zsebpénzt, és mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, a családnál lakom és velük együtt étkezem. 

Igyekszem majd megbeszélni a tanáraimmal, hogy még a vizsgaidőszak első hetében megcsinálhassam mindkét vizsgát (hála a jó égnek, hogy csak kettő van, ilyen sok idén a gyakorlatom szemináriumom!), és még május legvégén, vagy június legelején elutazhatok. Azt egyáltalán nem sajnálom, hogy lemaradok a fesztiválokról, ezerszer inkább Finnország, de az, hogy június legelejére bejelentették az Iron Maident, amikor pont kezdem őket megszeretni, az azért egy kicsit fáj. De sebaj :) FINNORSZÁG!

Ilyen helyen leszek, tessék ámulni:

 

Szóval ez lesz májustól-júniustól. Munka, napsütés, tehénkakiszag, természet, szaunázás, és a finn nyelv gyakorlása, plusz remélhetőleg valami kis pénz keresése... A repjegyet még nem tudom, hogy átfizetik-e, de remélem Tamperébe azért eljönnek velem kocsival, oda Ryanairrel 15 000 huf körül van a repjegy...

És hogy mikor jövök haza? Na ez a nagy kérdés... :) A következő részből kiderül! 

 

 Köszönöm a figyelmet!

Még-még emlékszem az elsőéves egyetemista napjaimra, amikor az órák közt nem tudtam magammal mit kezdeni, mindig elbékávézgattam erre-arra, várost néztem, gellérthegyet-másztam, turikat jártam, mert annyi időm volt. Ez a mostani hetekben kb. elképzelhetetlennek tűnik, nagyon sok a dolog, és nem bírom magam utolérni, de ma már sikerült megcsinálni az előző hétre feladott finn házikat, és majdnem kész van a mostani, leszámítva egy fogalmazást.

Elolvastam a Bűn és bűnhődést, de jövő utáni hét keddre már kaptunk egy újabb Dosztojevszkij nagyregényt, és persze ott van még az összes többi tantárgyam is... Szóval emiatt nem írtam most sokáig, pedig ez pont ez a helyet, hogy kedvem nagyon is lett volna.

Lássuk mi minden érdekes történt....

Hétfőn (24.) végre elintéztem a regisztrációs kártyámat, amit már nagyon elhúztam, de végre kész. Féltem tőle, hogy majd sokat kell fizetni, sokat kell sorbanállni, sokat kell várakozni, rengeteg papírnak utána kell járni, de nem így volt! A saját formanyomtatványukat kellett kitölteni, alábabiggyeszteni egy ezerforintos okmánybélyeget illetékbélyeget, hozni igazolást a koliból, hogy ott lakom, az egyetemről, hogy ott tanulok, a helyszínen írni egy nyilatkozatot, hogy van miből megélnem a magyarországi tartózkodásom alatt. Így hétfőn reggel, annak ellenére, hogy csak 13.30-kor kezdődik a napom, korán keltem, és már 10 körül ott voltam a Quaestura irodájában, és kikértem az igazolást. Azt gondolván, hogy még van egy csomó időm a 11-re kért Bevándorlási hivatalos időpontomig, beültem a Kálvin téren lévő Lipóti pékségbe, vettem egy kis reggelit meg egy kávét. Ezekkel, s az új, most hétvégén (21.), használtan és olcsón vett okostelefonommal egyetemben leültem a városra kifelé néző kis... pulthoz, és megreggeliztem, meg élveztem, hogy mennyire menő is a város szívében kávézgatni és wifizgetni, muszáj volt megörökítenem:

Szóval jól ment. Igen, kitalálhatjátok, nem értem oda a kért időpontra... De szerencsére nem kellett sokat várakoznom, elintéződött a dolog egész ügyesen, elméletileg 2-3 hét múlva már lakcímkártyám is lesz, wow! Tisztára magyarországiasodok - lakcímkártya, adókártya.. :) Sőt, már tudom mi a különbség keksz és nápolyi, felvágott, szalámi és sonka között! :)

A hétfő estém aztán nagyon durva volt, ugyanis keddenként van orosz irodalmunk, amire nemcsak, hogy el kellett olvasni a Bűnhődést, hanem jelentkeztem is beszámolni egy hozzátartozó tanulmányból, ha már hozzásegít az évvégi ötöshöz :P Maga a tanulmány úgy húszoldalas, nem nagy ügy (mitopoétikai sémák Dosztojevszkij művészetében, Toporovtól, 'a cím csak hozzávetőleges'), viszont nem akartam úgy megtartani a beszámolót, hogy magát a regényt még végig sem olvastam, ha kibújik a szög a zsákból, az igazán vérciki lett volna. A baj csak az volt, hogy volt még 140 oldalam hátra (hétvégén is megállás nélkül olvastam). Szépen fogtam magam, felcuccoltam a nagytanulóba és kb. 4 óra hosszat, nem sok megszakítással olvastam. Sikerült túlesnem 90 oldalon, de a végére már nagyon elegem lett a betűkből is, szóval feljöttem a szobámba, megcsináltam még a tanulmányból a jegyzetet, és valahogy 2-3 körül mentem aludni... Másnap persze 9-kor kezdődött a tanítás egy csodálatos finn irodalom órával, nem mondom, nem éreztem magam túl jól. Sőt, fáradt voltam; a slusszpoén pedig az, hogy végül nem kerítettünk időt a beszámolóra, majd csak a következő héten adom elő. Sebaj, lényeg, hogy megvan, ezt nem bánom, de azért jobb lett volna a kis szervezetemnek, ha többet alszik. A kedd este sem volt egyszerűbb, ugyanis a csoport kedden írta az orosz dogát, én ebből kimaradtam, és szerdára készültem fel, hogy megírom. Van benne pár tanulós nyelvtani rész, nem lehet zsigerből vágni a befejezett és folyamatos igék ragozását, sem a felszólító módokat, tehát volt rajta mit tanulni - az eredménye ennek is az lett, hogy hajnali háromig tanultam... Ja, mert hogy mit csináltam délután? Összefutottam Lazaccal, ha már fent volt BP-n, remélhetőleg itt fog PHD-zni... Kajáltunk egyet, beszélgettünk félórácskát aztán mentünk a saját utunkra, tehát én az ESN ELTE-vel 'Escape Budapest'-et játszani, ami ilyen szabadulós, tárgymegtalálós, lakatkinyitós játék. Két némettel és egy finnel kerültem egy csapatba és 45 perc alatt kijutottunk, én élveztem! Ez a Dembinszky utcai játék volt, van belőle több is BP-n, és az ára sem vészes, egy ezresbe került nekünk fejenként.

Szóval ez az estém is igencsak szörnyűre sikeredett, és nyilván másnap pedig 8.30-ra mentem, ugyanis a szemeszter egyik legjobb órája általában csütörtökön van, de nem mindig felel meg ez az időpont a tanárnőnek, így olyankor szerdán pótolunk, naná, hogy ennek most kellett megtörténnie. Így szerdán délig kb. fizikai rosszullétet éreztem, bár a fáradtságból adódó lassú reakcióidők ellenére is a röpi például nagyon jó volt. Igen, csomó szervám átment! :) 

Valóban nehéz oroszdolgozatot kaptam készhez a harmadik órámon, sokáig írtam, és sokáig nem mertem még leadni, aztán amikor már legalább 10-15 perc tétlenkedés után odaadtam a tanárnak, minden tudásomat papírra vetvén, megszólalt, hogy 'Még a Vica is egy órát írta, valóban nehéz lehetett', s aztán hozzám fordult - 'A többiek is egy órát írták' - nyilván nem kezdtem el a szőrszálhasogatást az időtartamokkal, ígyis legyezgette ez a hozzászólása az egómat. :) 

Még (nyííílvááán) nem ért véget, várt rám egy finn nyelvgyak, utána pedig ... elméletileg elmentem pénzt keresni. A facebookon láttam egy ilyen felhívást, hogy egy nyelvészeti kutatáshoz önkénteseket keresek, fél órás a munka, és egy 1000 forintos vásárlási utalványt kapunk érte. Elmentem a Benczúr utcába, itt található az ELTE elméleti nyelvészeti intézete és az MTA nyelvészeti intézete, és még csomó más fontosnak és érdemesnek tűnő szervezet és csoport székhelye, egy köpésre a Hősök terétől, igencsak patináns kis helyen jártam. Igazán, nagyon jó érzés volt a nyelvészet egyik fellegvárában járkálni. Elméletileg a 101-es volt az én termem, de a 107-est meglátván feltűnt egy cetli az ajtóra ragasztva, amely arról tájékoztatott, hogy ott van a kísérlet. Be is kopogtam, a srác fogadott, közölte, hogy meglepődött, hogy 16.30-as időpontra is be van valaki írva, de megnyugtatott, hogy jó helyen vagyok, várjak egy kicsit. Vártam, végül bekerültem. A teszt kitöltése előtt egy jelenléti ívet kellett kitöltenem, az EUdiákok diakszövetkezet pecsétjével, amit már kicsit furcsálltam, de nem kérdeztem. Túlestem a teszten, ami amúgy viszonylag érdekes volt, mondatokat kellett a látottak alapján igaznak vagy hamisnak ítélni, jelölni, hogy a mondatban elhangzott dolgok vannak-e egy képen, vagy sem, ilyesmik. Jópofa volt, még jobban rádöbbentett, mekkora különbség van a Peti összetörte a széket. és a Peti a széket törte össze. mondatok között. :) 

Aztán amikor végeztünk, így rákérdeztem, hogy oké, hogy jelenléti ív, de nekünk az volt írva, hogy utalványt kapunk a segítségért... Erre a srác közölte, hogy az egy másik kutatás, két teremmel arrébb, ők itt mást csinálnak. Hát, nagyon kinevettem magamat, hogy bepotyáztam nekik egy kutatást... Hogy akkor ez most egy jócselekedet. De azért miért ne alapon kértem elérhetőséget az Eudiákos kapcsolattartóra ezzel a munkával kapcsolatban, hogy utánajárjak, hátha ki leszek fizetve. Aztán átfutottam gyorsan a szomszédba - fél órával az időpont után, amire jelentkeztem. Kijött a vezető lány a kopogásomra és közölte, hogy épp most adta oda a bentlévő alanynak az utolsó utalványát!!! Amit ugye, pont én kaptam volna meg, ha nem cseszem el... De hát kérem szépen, fene gondolná, hogy egy időpontban, majdnem egy helyen folyik két párhuzamos kutatás, ráadásul az egyik ki van írva, a másik nincs. :) A lánynak már nem potyáztam be egy kutatás-elvégzést, inkább mentem a hazavonatomra, amit egy pici futás árán pont elértem. 

Másnap ugyanis fogorvoshoz kellett mennem, lelkemre kötötte a fogorvos, hogy mindenképp menjek haza, hogy hadd nézze meg, jól-e állítgatja a fogaim a mostani új, erősebb drót. Így hazamentem, ezt a módszert választottam, hogy szerda este haza, csütörtök fogorvos, majd vissza BP-re, így csak két orosz nyelvgyakról maradok le, ami kb. az egyik legkisebb veszteség és legjobban pótolható (sajnos)... Az orvosi vizsgálat nem volt több két (egy?!) percnél, ez természetesen fájt a lelkecskémnek, de hát ez van....

 

Mára legyen elég ennyi a mesélésből, fáradnak már az ujjaim meg úgy mindenem... Ma szombat van, tehát kvázi majdnem végigértem az elmúlt napokon... És még mindig jövök fontos és komoly cikkekkel, tudom..:) 

 

 

Hát ezzel a péntek reggellel szépen megjártam! Elméletileg ma lett volna az első északi táncok órám a Mérnök utcai sporttelepen, ami szerencsére közel van, és szerencsére csak 10-kor kezdődik, de azért akkor is fel kellett kelnem - turns out, hogy a semmiért, ugyanis nem volt óra, nem volt oktató, csak vártunk és vártunk. Megismerkedtem egy kedves lánnyal legalább, aki amúgy közel is lakik, vele szenvedtük végig a 20 percet várakozván, aztán hazajöttünk.

Túl sokat azért így sem aludtam, 2:30 körül sikerült aludni menni, magam sem értem miért... Na de ugorjunk vissza egy picit jobban. A szerdai napom szörnyen lefárasztott, pedig kedden még a legjobb napnak hívtam - egy sportedzés, két nyelvgyak, mi lehetne jobb? A röplabda valóban jó volt, vagy NÉGY(!) szervám átment, egész tűrhetően játszottam, most is nagyon élveztem. Csak aztán az orosz utáni finn nyelvtan-anyaga nagyon kikészítette az agyam, és teljesen hulla voltam, mire hazaértem, a cipőmet levenni nem maradt erőm, energiám, életkedvem s akaraterőm, nem volt egy kellemes állapot.

Így vicces volt, hogy a csütörtöki napom, ami 9-kor kezdődik és csak 17:00-kor ér véget, sokkal jobb volt, mint az előző. Egy kis orosz, kis horvát, kis etnolingvisztika. Kellemes légkörű ez az utóbbi :) Amúgy igencsak determined hangulatúvá vált a napom délután... Szabadidőmben beültem a könytárba kötelezőt olvasni (jaj, micsoda örvendetes dolog), és mellettem pont az Erasmusról beszélgettek... így az én agyam is elkezdett pörögni, hogy csak el kéne menni Eramusra valami olcsó, meleg országba :))) Később pedig, amikor másik két óra között szintén olvastam, KINT, a hintapadon, odajött egy srác reklámozni valami filozófiás előadó-estet... Aztán az ELTÉs alkalmazott nyelvészet MA-ra terelődött a szó, mert kiderült, hogy ő azt végzett, és elmondta, hogy amúgy nem rossz dolog, és nem csak magyar nyelvről van szó, hanem általánosságban sok mindenről, szóval lehet mégiscsak ez az én utam. :$ 

Csütörtök este aztán bekövetkezett, amitől féltem: engem is megjelöltek a sörivós videóban, ahol, ha bejelöltek, húzóra meg kell inni fél liter sört, és 24 órán belül feltölteni a videót FB-re, különben jössz a másiknak egy rekesz sörrel. Én igazából sose bírtam gyorsan inni a sört, nagyon eltelíti az embert, meg szénsavas, szóval amikor úgy gondoltam, bevállalom, még simán benne volt a pakliban, hogy nem jön össze, és akkor nincs feltöltött videó... de belekezdtem, és mégis sikerült, sokkkkal könnyebben, mint amire számítottam, bár a felénél már nagyon imádkoztam, hogy fogyjon el, de abszolút nem olyan nagy cucc. És fél óra múlva egész szépen beütött... :D 

 

Ma mosás, tanulás, olvasás, olvasás, olvasás, olvasás, ha már elvállaltam egy beszámolót is egy, a regényről szóló tanulmányból, csak végig kéne rajta érnem. Eddig ~180/600, és még mindig jó. :) 

Ma lenne, pontosabban van is az osztálytalálkozó, ha otthon lennék, mennék.

Térjünk vissza a régi tradícióhoz és adjuk a dátumot a bejegyzéscímnek, mert az kreatív.

Megjelent a legújabb interjúm, ezennel Mathiassal a Turisasból. :) Szerintem jó kis interjú volt, csinálni is élveztem, hajrá:

http://hardrock.hu/?q=node/25663

 

A vasárnap főleg olvasással, aktív pihenéssel ment el, igyekeztem rápihenni a hétre, és még olcsón is sikerült kb. kétnapi kaját szereznem (áve tesco kajálda!:D) Hétfőn csak délután volt órám, páros hét van, így számszerint csak kettő... De ígyis majdnem elkéstem :) Ez a finn nyelvészet csalódás, pedig hát ismerhettek, ilyen névvel nagyon vártam, de nem jó. A néni hadar (de közben azért liheg a beszédtől), és azt mondja el 50 percben, amit 1 perc kiwikizni és 5 perc elolvasni és feldolgozni az interneten... Hazajöttem és szorgalmaskodtam és lefordítottam két finn szöveget, jaj! \o/ Igen, amint láthatjátok, most még egy darabig marad az ilyen "ma iskolában voltam." típusú bejegyzés... Érik már pár komolyabb és/vagy fontosabb téma is, amiről szeretnék írni, de azokat még tartogatom. :) 

A mai keddi napom is jó volt, igaz, hogy négy órát is végigülhettem, de legalább korán, 9-kor kezdtem, ami azt jelentette, hogy még emberi, napfényes időbe, 15.30-kor végeztem és jöhettem haza - miután magamhoz vettem az Amon Amarth koncertjegyemet. (Amit majd remélhetőleg eladhatok, ha meglesz az akkredem, csak mint a Turisast, de azért köszi Balázs!)

Csodálatos finn irodalommal indult a nap.. tavaly alig jártam be, inkább felkészültem a könyvből (amiben kb. szóról szóra ugyan ez van, mint amit előadáson hallhatunk, csakazelte!\o/), de most többnek tűnik az adag, meg előző vizsgaidőszakban is nagyon sok időt elvett az az olvasás, úgyhogy talán inkább bejárok és lejegyzetelem magamnak a dolgokat, talán jobb lesz, meg aztán, géppel jegyzetelve ki is bírható a dolog, és hála a jó égnek, csak 45 perc.

Majd orosz nyelvészet, és orosz irodalom. Tudjátok, amire el kellett volna olvasni a Bűn és bűnhődést, nos 106/600 oldalra jutottam vele. A vicces dolog itt az, hogy így is (mint megszokott, mert ugye legyünk aktívak, hisz beleszámít a gyakjegybe, sőt!), hogy nem olvastam, kb. én voltam a legaktívabb és beszéltem a (második?) legtöbbet az órán. Még a végén elkezd érdekelni is... :'D És elvállaltam egy kiselőadást is, amint hozzátette a tanárnő (amúgy bírom őt) a hirdetményhez, hogy jórészt beleszámít a vizsgajegybe... szóljon az elolvasandó dolog bármiről is :))) 

Orosz nyelvgyak előtt bedobtam egy kávét, hogy ne bambuljak el sokadik óra ülés után, és hatott, sőt egész jó volt az óra, azután, hogy lekávéztam magam. :D És ma még semmit nem készültem, helyette nyomom a fülesen (amit Ádám meg"szerelt", hatalmas nagy köszönet neki innen is, áldott jó lélek, csak tudnám meghálálni) a Pendulum 'In Silico' albumát, nagyon nagyon bassboostolva. Bye bye hearing. 

A holnapi nap is jónak igérkezik, csak három órám lesz, 10-re megyek, az első a röpiedzés... várom, mozgás, sport, röpi szeretem,.... de béna vagyok és félek a körülöttem lévő jól röpiző emberektől, fosok picit, hogy majd jól kinevetnek és már megint szar embernek fogom magam hinni, mert én már csak ilyen no self esteem izé vagyok. De majd megmutatom, hogy amúgy jóarc vagyok, meg alulról szerválni is megtanulok a félév alatt, meg alertebb leszek meg majd kedves leszek velük az öltözőben és jó lesz... Huhú, telik a hét, meg a mókuskerék, egyelőre még bírom... 

Majd jelentkezek :) Bejelentéssel, komoly témával is.. majd. :D 

Itt vannak a palacsinták péntekről, lehet a képet kritizálni :) 

Ennyire ügyesek voltunk a csajokkal. :) Este elmentünk a táncházba, nagyon sokat táncoltunk, megittam több liter vizet, de kb. alig kellett pisilnem, mert olyan szinten izzadtam, elég jó volt :) Még táncot is tanítottam másnak, sőt, még vezettem is! Moldvaiztam jósokat, bár nehezen kérik fel az embert a srácok, de a végén még sikerült egy mezőségi is egy nagyon jól táncoló zenész arccal. :) Egyre több embert jegyzek meg és ismerek meg a legközelebbi alkalomkor, megvannak azét az állandó arcok.

Utána itt aludt a hozzánk csatlakozó finnes lány, Fruzsa és nagyon kis aranyos pizsiparty-hangulat volt. :) 3 körül sikerült aludni menni, miután megfürödtünk (ilyenkor ez annnyira jól esik!), teáztunk meg beszélgettünk. :) 

A mai napom nem volt túl produktív, végre megettem az otthonról hozott kaját, befaltam egy nagy tasak nachost, de legalább csináltam egy pár orosz feladatot, meg egy jóadag finnt, de kb. ez minden. Belekezdtem a Skálmöld DVD nézésébe, eddig iszonyat jó, szuper a dalok áthangszerelése kórusra és szimfónikus zenekarra (is). Kéne már olvasnom azt a Bűn és bűnhődést... Vagy aludni menni? De egész nap nem csináltam semmit, így nehéz lesz... 

Megteszek mindent, hogy ne kelljen olvasnom és tanulnom, haha :P

A csütörtöki nap is jó volt, egy korai, 9-es kezdéssel indult a már említett plusz nyelvgyakkal, utána még másfél óra nyelvgyak, szóval a végére már kicsit megcsömörlöttünk a vörös nyelvtől... Ezután volt vagy másfélóra szünetem, amit a szláv könyvtár-beli netezéssel meg ebéddel töltöttem, s mentem horvátra, listening comprehensionözni, ami tök jó volt. Ezután átnéztem a Burját sámánrítusok nevű órára, aminek a terme zárva volt - itthon jöttem csak rá, hogy közölték is, hogy az első óra 20-án van. Majd maradt kb 140 percem, így megkíséreltem egy hazajövetelt. Messze lakom ugye, szóval volt rá esély, hogy csak 15 percre tudok hazaugrani, de tök hamar elrepített a busz és volt itthon vagy egy órám: Ezalatt fordítottam - az ELTE online magyar->angol cikkfordítókat keres, keveset, de fizet, három cikkfordítással kell jelentkezni, szóval megpróbálom. :) Kajáltam, aztán visszaindultam a Fotóművészetes előadásra, amiről megszavaztuk, hogy előadás, és ne szeminárium formájú legyen, későn is van, viszonylag unalmas is volt, szóval azt már leadtam, nem kell ez nekem. De legalább unalmamban gyakoroltam a térbeli rajzolást, perspektívát, amúgy nagyon-nagyon béna vagyok benne és nagyon nehezen ment átültetni azt, amit 3D-ben látok, egy 2D-s papírra. Semmiképp nem nekem való tevékenység, de életemben először érdekes volt ilyesmivel próbálkozni egy kicsit, bár majdnem belefájdult a fejem.

Utána kezdődött a szláv intézeti képviselet által szervezett szláv kocsmatúra, ahol csapatversenyek voltak, meg ivás. Gondoltam miért ne menjek, legalább kicsit szocializálódom a szlávos közösségben, és ez mindig jó. A feladatok jók voltak, volt szláv kvíz, kocsmai ügyességi játékok, dalfelismerés, meg hasonlók, 5 különböző kocsmában. Negyedikek lettünk! (Négyből...) Iszogattunk, beszélgettünk, csatlakozott több csoporttárs meg felsőbbéves is az utolsó állomáson (Red Ruin-Ördögkatlan-Kárpit?-Black Sheep-Malátabár). 3 körül értem haza, józanon... csak egy nagyfröccsöt, egy nagysört, meg egy fütyülős limonádét ittam és ettem egy istenijó gyorst... Esküszöm a bulik legjobb része az éheses fáradtas ittas gyrosozás!!! :D 

Pénteken 10 körül felkeltem, reggeliztem a minap leárazottan vett tzatziki szószos zsemlét kígyóubival, nagyon jó volt :) Aztán a lányokkal sütöttünk palacsintát, ez szuper volt! Nagyon sokat nevettünk, nagyon jó volt a hangulat és a palacsinta is tök jó lett! Aztán ismét kockultam, most meg indulunk lassan táncházba a Fonóba, reméljük jó lesz, jól leizzadunk, felkérnek táncolni, stbstb :) Pedig akartam még olvasni >< 

Már tegnap is szerettem volna blogolni, de olyannyira elfáradtam, későn értem haza, házit is kellett írnom, hogy inkább kihagytam. Elkezdődött a negyedik szemeszter, kb. 45 kreditem lesz, nincs ütközésem, vettem fel sportot, mindig van ebédszünetem, szóval hepinessz van!

Jól esik beszámolni a napjaimról, részletesen, és nem zavar, ha Téged nem érdekel, nekem jól esik leírni.

Hétfőn reggel jöttem vissza Budapestre, a 9:10-es vonattal, mivel a hétfői napom kvázi csak délután kezdődik. A vonaton volt wifi, velem meg természetesen a többkilós pakkommal egyetemben velem volt a laptopom is, így a reggeli program adott volt -  csakhogy hoppá!, ez azt eredményezte, hogy majdnem elfelejtettem leszállni! Éppen belemeredtem az internetbe, meg a hírbe, hogy jön a Maiden, és amikor feltekintettem a kis laptopomból azt láttam, hogy áll a vonat Kelenföldön, ahol le akartam szállni! El is könyveltem magamba, hogy na jó, ennyi, elcsesztedvica, mehetsz a Délibe. Nem is kezdtem el kapkodni, mert akkor nagyon felidegeskedtem volna, és nem akartam magam ezzel stresszelni, hogy gyorsan rakodok, majd el esek és lélekszakadva lerohanok a vonatról. Szóval még két embernek jól megírtam interneten, hogy bakker, elfelejtettem leszállni - mert ez nyilván egy logikus megoldás... Aztán úgy gondoltam, hogy mégis kéne a dolognak esélyt adni, hátha áll egy kicsit a vonat. Szóval direkt szépen lassan, nagyon nyugodtan elkezdtem pakolni - ki kellett húzni a töltőt a konnektorból, laptopból, összetekerni, laptoppal és egérrel együtt táskába tenni, felvenni pulcsit, kabátot, táska hátra, másik vállra, harmadik kézbe, szóval így volt mit csinálni... Ezt lassan mind elvégeztem, megnyomtam az ajtónyitót ésésésésés LOL, leszálltam! :D Pedig elment egy perc a tudatosítással, hogy lekéstem, namindegy, még egy a pakolással, és leszálltam, utána pedig még az indulófélben lévő piroshetes is megvárt! Gyorsan koliba fel, cuccok kipakol, ebédeltem a koliban fűszeres túróval töltött csirkemellet, nagyon finom volt Kellett is, utána várt az egyhuzambannégyórafinn. Először finn nyelvészet, ahol bár kicsit hadart a néni, de egész érdekes dolgokat mondott, aztán két finn nyelvóra, lefárasztott a végére már. Aztán, már a koliban, megszenvedtünk a netreggel, másfél órás sorbaállás, fél óra szenvedés a nem működő nettel. Aztán megelégeltem és inkább elmentem a WhiteFülbe Iron Inside (Maiden cover) koncertre. Ingyenes buli, jó koncert, jó zenekar, sok ismerős... Meg kéne ismernem jobban (és szeretnem) a Maident... Ez a koncert is tök jó út ehhez, csomó számomra eddig ismeretlen, nagyon jó dalt játszottak.. Fear of the Dark alatt pogóban elesni meg vicces volt.

Ledőltem aludni, másnap egy mégnehezebb kör várt rám - reggel 9-től finn irodalom, majd orosz nyelvészet, ebédszünet (nagyon király volt a milánói makaróni 630-ért!), orosz irodalom és orosz nyelvgyak. Orosz irodalmon kikaptuk feladatba, hogy jövő hét keddre olvassuk el a Bűn és bűnhődést... Ezt mégis hogy gondolják? Robot sem vagyok, de még időmilliomos sem, és Dosztojevszkijt már hadd ne egy hét alatt, sebtében olvassak el... 

Órák között elmentem órarendet nyomtatni, közben találkoztam egy kedves csoporttársammal, akit útbaigazítottam egy oroszkurzussal kapcsolatban, a nyomtatósba érve még eggyel, akinek szintén segítettem, aztán hallottam egy angolul, kétségbeesett hangon kérdezősködő lányt - totál rossz helyen kérdezve, hogy hogy lehet megcsinálni, hogy az ember wifizhessen az ELTÉ-n. Felébredt bennem a mentorösztön, szóval ahogy tudtam, elmagyaráztam neki, kikerestem neki dolgokat, stb. :) Ezzel most nem fényezni szeretném magam, hogy milyen csúcs vagyok, nyilván nem ezért csinálom, csak jól esik megosztani ezt az érzést, hogy mennyire jó érzés ez, meg élvezem az ilyen segítést... :) Aztán fel az első szintre, kávé be, futás tovább orosz nyelvórára... ekkorra már élveztem is valahogy a rohanást. :D

Ezután elrohantam az Országos Idegennyelvű Könyvtárba kivenni a BB-t, vissza a finn könyvtárba leadni a Kalevalát (jókor jutott eszembe, igen), és akartam még venni egy sporttáskát, vagy valami jó méretű, fazonú, stílusú, sporttáskának használható táskát, és az Invázióban meg is találtam a nyertest, 3000-ért. Azt hiszem, az Astoria aluljárós tasiboltban ugyan ezt a modellt láttam 6000-ért, erről ennyit... De nagyon örültem a tasimnak :) 

Végre hazaindultam, nagyon fáradtan, tele tennivalókkal, kb. azzal ment el az este, hogy kaját vettem, ettem, házit írtam...

Szerda reggel is korán kelés, első óra etnolingvisztika, egy finnes speciális kollégium! Nagyon jó volt és nagyon érdekesnek tűnik eddig, kevéske olvasnivaló van, most a hantikról néztünk egy kisfilmet. Szibériában, az Ob folyó partján élő kislélekszámú (~35.000) természeti nép, az arcuk ázsiai, jurtában laknak, rénszarvast tenyésztenek, és a legközelebbi nyelvrokonaink. Ezt akkor fogtam fel igazán, amikor mutattak a filmen egy számoló kislányt és minden egyes száma/szava (1-6-ig mondta el), nagyon-nagyon hasonlított a magyarra, aztán rámutatott a szemére, és azt mondta, 'szem'... Hihetetlen érzés volt picit  :))

Aztán picit késve megérkeztem a BEACra röpis kurzusra, a kis új tornatáskámmal. Féltem picit nyilván, milyen lesz a csoport, de nagyon jól jött ki a dolog. Vannak egész jó játékosok, valszeg a csapatban is benne vannak, és vannak nálam is bénábbak, tehát így a lehető legjobb összetétel... Nem én vagyok a legbénább, de nem is kétbalkezes mindenki. És nyilván én is egyre jobb leszek, ma azért balfakkodtam egy picit még. Utána nagyon jól esett lezuhanyozni, és már ... csak két óra várt rám, meg egy ebédszünet Regivel és Borival, jóvót :) 

Most olvasnom kéne, meg megvenni az Amon Amarth jegyet majd holnap, meg végre fotózni, meg xy-t csinálni, de nagyon fárasztó eddig ez a hét, kíváncsi leszek még... És felvettem még egy órát holnapra, az orosz nyelvgyakos tanárunk felkínált egy ilyen beszélgetést gyakorló órát, szóval jó lesz, csak korán, de... járt érte kredit!! :D 

Elég kalandos napom volt ma. Az nem mondható, hogy velem olyan rengeteg sok érdekes dolog történne... inkább körülöttem. Ma vizsgáztam bevezetés az irodalomtudományból, hajnali 6-kor keltem, fél 7-kor még neteztem, aztán 7:10-kor kigördült a négy darab vonatbusz a komáromi állomásról - ugyanis az árvíz miatt Komárom és Almásfüzitő között vonatpótló autóbuszok közlekednek, amit nem látok túl logikusnak, hiszen egy hely, ahol tényleg szinte a síneket nyaldossa a dunapajtás, az pont az Almásfüzitő utáni rész. Nem baj, buszozunk, legalább volt egy kis kaland, és szerencsére rosszul sem lettem, sőt, még a buszsofőr-sráccal poénkodtunk is. Kapott egy hívást, amiben kérdezték, hogy mikor kell majd a busszal tankolni, és ő meg bizonygatta, hogy igen, valóban kitart még az esti műszak üresjáratáig a buszban lévő benzin. Aztán a beszélgetés után kommentálta nekünk: figyeljétek már hogy aggódik, pedig csak tegnaptól járnak ezek a buszok, van bennük bőven elég benzin. Ha nincs, akkor van bennük elég utas, eltoljuk mi a buszt közös erővel... Na igen, az kéne. Almásfüzitőn három pirosvonat is állt bent az állomáson, egyik Tatabányáig személyként funkcionáló gyorsvonat a Keletibe, a másik pedig személyvonat a Délibe. Felültem, bíztam, hogy nem kések, szerencsém lett. Úton BP-re rájöttem, hogy nem néztem meg melyik teremben is vizsgázom, ami azért kicsit meredek, de szerencsére gyorsan találtam egy internetezhető gépet, és már futottam is a vizsgára. Egy egyetemi irodalmár professzor megdicsérte az ÉN verselemzésemet, ez azért eléggé durva! Kár, hogy a költő buzi volt, én meg a szerelméről folyton, mint she-ről írtam... Cink. 

Volt egy elég vicces sztorim a Móriczon később, ahol is meg akart állítani egy cigányasszony(tudjátok, akik gyűjtenek/újságot adnak, aztán pénzt kérnek érte), azzal a kísérőszöveggel, hogy "ingyen van", én rá sem nézve (a budapestiek tudják, miről beszélek - ha egyszer szemkontaktust alakítasz ki egy ilyennel, utána nem menekülsz előle), egy viszonylag még udvariasnak számító válasszal ott hagytam:

-Köszönöm, nem.

Mire jött a hangos, jól artikulált válasz:

-A rák egye ki a beledet!

Ennyit a gyűjtésről meg a szegény koldusról. :) Viszont egy másiktól vettem egy köteg levendulát "egy százasé", és az az illat imádnivaló. Voltam a koliban, hazaértem, láttam köpködős bácsit a BKV buszon... Btw, BKV, annyira buta vagy, mi az, hogy 7A, meg 107E... Sokkal egyszerűbb volt a 173 és a 173, sokkalta észerűbb. És csak nekem tűnnek ezek az új világoskék buszok lassabbaknak? Biztos a nagyfőnök megmondta a sofőröknek - ,,vigyázzatok az új buszainkra, lassan menjetek velük!..." Pedig nem érnek túl sokat, könyörgöm, ki az, aki MÁSFÉL SZEMÉLYES üléseket gyárt, kétszemélyes helyett, csomó ülőhelyet (NEM belső rím! Hagyjatok békén az irodalomtudománnyal örökre! :D) elvéve ezzel?! 

Volt egy tervem, hogy elmegyünk Abellel Németországba, én megnézem a régi jó ismerősöket, ex-osztálytársakat és tanárokat, bejárjuk újra Neuzellét, de végül elvetettem az ötletet. Több dolgom van most nekem itthon. Mint például az eper- és cseresznyeevés! Najó, nem. 

Még, hogy én tudok verset elemezni. És tényleg, viszonylag jó, számomra is meglepő gondolatok születtek meg bennem a vers sorai alapján a vizsga alatt. +1 jeles! :)

Aki kíváncsi, hamar megö.. mármint június 5-i maradj talpon adásban megtalál, gugli kiadja. :) 

Annyit iszok, mint egy egyetemista... Mondták, hogy ez így lesz, de igazából annyira azért nem hittem nekik, meg nem ilyennek ismerem magamat... :P De sok a lengyel a koliban, lengyeleket pedig nagyon szeretjük, meg szeretünk lengyelül tanulni - tegnap ebból szerencsére kijutott... Lassan tényleg igaz lesz a mondásom, hogy úgy tanultam meg lengyelül, hogy lengyelekkel buliztam... :D:D

Tegnap négy teljes órát a plázában töltöttem, annyira rámjött a vásárlásmánia... Csomó mindent felpróbáltam... Farmer rövidnadrágot, tavaszi cipőt meg fürdőruhát szeretnék most... De igazából pénzem nem nagyon van... szerencsére sikerült úgy kifárasztanom magam a vásárlással, hogy a végefelé azért a vásárlási láz is alábbhagyott... És egy új fürdőruhával tértem haza - a régi már egy ideje megvan, és kicsit viseltes szegény, szóval még a szezon előtt be akartam szerezni egy újat... Végül a tescoban összeválogattam egy tök jót és 11 euróból megúsztam... és vannak benne melleim! :D \o/

Le kéne fogyni combból meg fenékből, kár, hogy lusta vagyok és imádom a csokit... :(

Rájöttem, miről kéne blogolnom.. :D Ahogy élem a kis életem, telik el a nap, folyamatosan jutnak eszembe dolgok, észlelek, látok olyan dolgokat, amikről arra gondolok "na, ezt király lenne Facebookra kiposztolni, és megosztani másokkal is" - csak persze, tudjátok a végét: mire hazaérek, ezeket mind-mind elfelejtem...  Ha meg viszont felírnám őket valahova, és egybe zúdítanám a facebooklakókra a hülyeségáradatot, sok lenne - viszont egy blogba ezek simán elférnek. Sajnos a tegnapi és a mai agymenések nagy részét már mind elfelejtettem, pedig volt pár jó... Mindenesetre ma láttam egy udvarban eldobva egy eldobható borotvát. Azt hiszem, ezt hívják szó szerinti értelmezésnek.

Hétvégén itt volt Abel, 3 napot.. Nagyon sok hülyeséget kiműveltünk, Media Marktban xboxoztunk, masszírozófoteleztünk, tescoban labdáztunk, gyerekeskedtünk, nagyon jó volt! Szombaton szobatársnak hála még melóztunk is, kerestünk 1500-at egy kis szórólapozással.. Nagyon jól együttdolgoztunk Abellel.. .minél többet, mármint minél gyakrabban látom, annál szerelmesebb vagyok belé! És amúgy a fordítottja is 100%-osan igaz :O 

Anya a napokban megy befeküdni Pozsonyba... Én minimálpénzből élek, a profession.hu -n lakom és állásinterjúkra járok, és köszönök el szépen. Meg lettek angoltanítványaim, mind kis cuki!:)

És elméletileg meg fogom interjúvolni a Depressziót. Deizgi. 

Van diákigazolványom!!!! Áprilisban. :D xDD

Nagyon tudnak fájni a szavak... iszonyatosan... Az ember egy pillanatra elkalandozik, egy szemhunyásnyira jó... aztán közli a hírt mással, és ahogy kimondja, adott esetben leírja, egy kicsit jobban felfogja a dolgot. Egy kicsit jobban felfogja, mert  ezt nem lehet azonnal felfogni... Sokkolódik az ember rögtön, és potyognak a könnyei, de még nem érti teljesen.
Talán nem is ez a fontos, hogy mennyire fogjuk fel, a fontos a lelkierőt megtartani, és hinni-bízni. 

Olyan nagyon  könnyen összetörik az ember, annyira egyszerű elhagyni önmagunkat - pedig pont ez az idő, amikor egész egyszerűen az egyetlen választási lehetőség erősnek maradni. Más út igazából nincs is... Nagyon jól esik az emberek támogató szava, és szüksége is van mindenkinek ilyenkor az összes barátjára, mert ez a közösségi erő, ez az összetartás valami nagy pozitivitást szül, és erősít, és tartja az emberben a lelket... de a fő csatát velük karöltve, és mégis egyedül kell megvívni.

Erő és hit.

Mostanában igazán elhanyagoltam a blogolást, pedig volt rengeteg érzés, élmény, esemény, történés, mindenféle, amiről lehetne írni... Az a gond, hogy nem túl jó a memóriám, és simán elfelejtek csomó dolgot, sok múltbéli eseményt nem tudok az időbe behelyezni - pedig erre is milyen jó lenne a blog. Meg ha igazán jól le tudom írni az érzéseimet, meg mindenféle dolgot naplózni, akkor magamat is le tudom követni, és azért ez is egész jó dolog... :)

Hát lássuk csak... szeretem a budapesti életemet, elvagyok a hosszú utazgatásokkal is - legalább lehet közben zenét hallgatni, és ismerkedni új dalokkal - bár a címeiket nem fogom ismerni...

Ismét együtt vagyok vele, és hangozzon ez bármilyen hülyén is, köze lehet hozzá egyes anyás tv-sorozatoknak - közelebb hozták a kis antiszoc világomhoz az emberi érzéseket, átéreztették velem a szereplők érzéseit, akiknek örültem, akik miatt izgultam, akikkel együtt szomorkodtam és gyászoltam egy-egy kapcsolatot, és igenis, szerintem ez segített nekem is végiggondolnom a saját kis dolgaimat.
Adele - Someone like you dala alatt elég gyakran elfog a bőghetnék, szerintem I'll never find someone like him... Meg fogom találni máskor is a szerelmet, a férfit, de valami olyasmit, mint ő, szerintem soha... akivel ennyi minden közös van bennünk, akivel bármiről lehet beszélni, aki ennyire törődik velem és feltétel nélkül, elsöprően, vég nélkül szeret, és törődik VELEM - ezt a velemet nagyon nehéz megmagyarázni, hogy is értem... a legbelsőbb velem... és meg is érti azt...

Elég "zsidó" vagyok amúgy magammal szemben, nagyon örülök, ha sikerül pénzt spórolnom (most például találtam egy mégazelőbbinél is olcsóbb kajáldát, a Tócsniba járok a BME-hez ennyi, ahol 590 (vagy mennyi) a menü, és kb. még jól is laksz belőle) - és ez így jó is, mert több marad koncertekre, höhö.

Belementem most ebbe a természetes, különleges, gyógyászati; nem mainstream, stbstb termékvilágba, most mindenféle samponok után kutatok, ami talán jobb a hajamnak, mint a mindenféle kemikáliákkal telezsúfolt dolgok, legutóbb a Szent Ferenc Laboratórium Szulfokoll kénsamponját próbáltam ki... tök érdekesen termálfürdőillata van utána egy darabig a hajamnak, de tisztítja, és talán aannnnnnyira gyorsan nem is zsírosodik. Lehet, hogy most még egyszer ezt újraveszem, de aztán majd a Logona samponját szeretném szintén kipróbálni.

Jön a tavasz, már is lenyomtam egy természetbemenést, végre végigmentem a 41-es villamos vonalán el Kamaraerdőig - ott, ahol szétválik a 41-es meg 47-es, mindig el szoktam nézni a 41-es irányába, ahogy olyan kis titokzatosan bemegy a fák közé... :) Csalogató volt... szép hely is, tóval, a villamos végig közvetlen egy kis patak mellett megy el...

Voltam táncházban, voltam Viza koncerten, akikről nem is tudtam kik, csak pár nappal előtte kaptam egy eseménymeghívást, és elolvastam, hogy "gypsypunk-sanzonmetál", örmény meg görög bevándorlókból, mondom erre menni kell.. Jó volt a koncert, bár nagyon durván felcseszett, hogy az emberek körülöttem egész mennyire nem buliznak, és sokan csak állnak, ERRE a zenére... Aztán az este oda fajult, hogy pár lánnyal lebratyiztunk, akikkel egymást bíztatva bekérték magukat a backstagebe, szóval backstageltünk, onnan turnébuszoztunk, én meg akkor kapva az alkalmon, előzetes készülés nélkül még egy interjút is lenyomtam az úd-játékossal... :):)

Valószínűleg ez az este is ok volt arra, hogy most betegen ülök itthon, mármint itthon itthon, már antibiotikumon túl, és talán gyógyulófázisban... Azérrt szeretnék holnap már visszamenni, nem szeretnék olyan nagyon sok óráról lemaradni, mert a fenének van kedve pótolni... Kivéve az orosz nyelvgyak, arról simán lemaradok, ha arról van szó - kezd az az óra felcseszni, nagyon lassan haladunk, nem érzem annyira, hogy fejlődnék, több kell nekem, vagy valami, de ezt a szemesztert már túlélem :) Legalább erős alapjaim lesznek, meg anyanyelvi a tanár, és az mindennél jobb.
A finnel kapcsolatosan meg pontosan ellentétes érzéseim vannak, úgy érzem, túl gyors tempóban rohanunk előre, és főleg az zavar, hogy kismillió, szerintem ezen a szinten bőven felesleges szót kéne megtanulnunk, ezeket vesszük, de hogy minek? És tényleg, hatalmas nagy adagokat, bár most talán egy kicsit lassítottunk...

Felvettek a www.hardrock.hu -hoz dolgozni, miután a Northwind bejelentette, hogy ők ezentúl csak hírek közzétevésével fognak foglalkozni - így amiért dolgoztam ott, érvényét vesztette... kellett keressek új munkahelyet... Szóval most HRM-nél vagyok, pár írásom már meg is jelent - remélem, megúszom a havi 3 lemezkritikát, alapból szerintem hülyeség a lemezkritika, főleg, ahol 3000 karaktert kérnek egy-egy alkotásról... De azért bennem van az újságíró-vér, nagyon jól esett, amikor a Viza menedzsere megdícsért, hogy milyen jó kis interjút rögtönöztem... :P

2012. október 30-án kiszedték a torokmanduláimat, mert rengeteget betegeskedtem velük, és két fülorrgégész is elküldött a fenébe műtétre... egy érdeklődőnek cseten meséltem az élményeimet... és ha már monitorra vetettem, miért ne jelenjen meg itt is. A csetes stílusért bocsánat.