Még-még emlékszem az elsőéves egyetemista napjaimra, amikor az órák közt nem tudtam magammal mit kezdeni, mindig elbékávézgattam erre-arra, várost néztem, gellérthegyet-másztam, turikat jártam, mert annyi időm volt. Ez a mostani hetekben kb. elképzelhetetlennek tűnik, nagyon sok a dolog, és nem bírom magam utolérni, de ma már sikerült megcsinálni az előző hétre feladott finn házikat, és majdnem kész van a mostani, leszámítva egy fogalmazást.
Elolvastam a Bűn és bűnhődést, de jövő utáni hét keddre már kaptunk egy újabb Dosztojevszkij nagyregényt, és persze ott van még az összes többi tantárgyam is... Szóval emiatt nem írtam most sokáig, pedig ez pont ez a helyet, hogy kedvem nagyon is lett volna.
Lássuk mi minden érdekes történt....
Hétfőn (24.) végre elintéztem a regisztrációs kártyámat, amit már nagyon elhúztam, de végre kész. Féltem tőle, hogy majd sokat kell fizetni, sokat kell sorbanállni, sokat kell várakozni, rengeteg papírnak utána kell járni, de nem így volt! A saját formanyomtatványukat kellett kitölteni, alábabiggyeszteni egy ezerforintos okmánybélyeget illetékbélyeget, hozni igazolást a koliból, hogy ott lakom, az egyetemről, hogy ott tanulok, a helyszínen írni egy nyilatkozatot, hogy van miből megélnem a magyarországi tartózkodásom alatt. Így hétfőn reggel, annak ellenére, hogy csak 13.30-kor kezdődik a napom, korán keltem, és már 10 körül ott voltam a Quaestura irodájában, és kikértem az igazolást. Azt gondolván, hogy még van egy csomó időm a 11-re kért Bevándorlási hivatalos időpontomig, beültem a Kálvin téren lévő Lipóti pékségbe, vettem egy kis reggelit meg egy kávét. Ezekkel, s az új, most hétvégén (21.), használtan és olcsón vett okostelefonommal egyetemben leültem a városra kifelé néző kis... pulthoz, és megreggeliztem, meg élveztem, hogy mennyire menő is a város szívében kávézgatni és wifizgetni, muszáj volt megörökítenem:
Szóval jól ment. Igen, kitalálhatjátok, nem értem oda a kért időpontra... De szerencsére nem kellett sokat várakoznom, elintéződött a dolog egész ügyesen, elméletileg 2-3 hét múlva már lakcímkártyám is lesz, wow! Tisztára magyarországiasodok - lakcímkártya, adókártya.. :) Sőt, már tudom mi a különbség keksz és nápolyi, felvágott, szalámi és sonka között! :)
A hétfő estém aztán nagyon durva volt, ugyanis keddenként van orosz irodalmunk, amire nemcsak, hogy el kellett olvasni a Bűnhődést, hanem jelentkeztem is beszámolni egy hozzátartozó tanulmányból, ha már hozzásegít az évvégi ötöshöz :P Maga a tanulmány úgy húszoldalas, nem nagy ügy (mitopoétikai sémák Dosztojevszkij művészetében, Toporovtól, 'a cím csak hozzávetőleges'), viszont nem akartam úgy megtartani a beszámolót, hogy magát a regényt még végig sem olvastam, ha kibújik a szög a zsákból, az igazán vérciki lett volna. A baj csak az volt, hogy volt még 140 oldalam hátra (hétvégén is megállás nélkül olvastam). Szépen fogtam magam, felcuccoltam a nagytanulóba és kb. 4 óra hosszat, nem sok megszakítással olvastam. Sikerült túlesnem 90 oldalon, de a végére már nagyon elegem lett a betűkből is, szóval feljöttem a szobámba, megcsináltam még a tanulmányból a jegyzetet, és valahogy 2-3 körül mentem aludni... Másnap persze 9-kor kezdődött a tanítás egy csodálatos finn irodalom órával, nem mondom, nem éreztem magam túl jól. Sőt, fáradt voltam; a slusszpoén pedig az, hogy végül nem kerítettünk időt a beszámolóra, majd csak a következő héten adom elő. Sebaj, lényeg, hogy megvan, ezt nem bánom, de azért jobb lett volna a kis szervezetemnek, ha többet alszik. A kedd este sem volt egyszerűbb, ugyanis a csoport kedden írta az orosz dogát, én ebből kimaradtam, és szerdára készültem fel, hogy megírom. Van benne pár tanulós nyelvtani rész, nem lehet zsigerből vágni a befejezett és folyamatos igék ragozását, sem a felszólító módokat, tehát volt rajta mit tanulni - az eredménye ennek is az lett, hogy hajnali háromig tanultam... Ja, mert hogy mit csináltam délután? Összefutottam Lazaccal, ha már fent volt BP-n, remélhetőleg itt fog PHD-zni... Kajáltunk egyet, beszélgettünk félórácskát aztán mentünk a saját utunkra, tehát én az ESN ELTE-vel 'Escape Budapest'-et játszani, ami ilyen szabadulós, tárgymegtalálós, lakatkinyitós játék. Két némettel és egy finnel kerültem egy csapatba és 45 perc alatt kijutottunk, én élveztem! Ez a Dembinszky utcai játék volt, van belőle több is BP-n, és az ára sem vészes, egy ezresbe került nekünk fejenként.
Szóval ez az estém is igencsak szörnyűre sikeredett, és nyilván másnap pedig 8.30-ra mentem, ugyanis a szemeszter egyik legjobb órája általában csütörtökön van, de nem mindig felel meg ez az időpont a tanárnőnek, így olyankor szerdán pótolunk, naná, hogy ennek most kellett megtörténnie. Így szerdán délig kb. fizikai rosszullétet éreztem, bár a fáradtságból adódó lassú reakcióidők ellenére is a röpi például nagyon jó volt. Igen, csomó szervám átment! :)
Valóban nehéz oroszdolgozatot kaptam készhez a harmadik órámon, sokáig írtam, és sokáig nem mertem még leadni, aztán amikor már legalább 10-15 perc tétlenkedés után odaadtam a tanárnak, minden tudásomat papírra vetvén, megszólalt, hogy 'Még a Vica is egy órát írta, valóban nehéz lehetett', s aztán hozzám fordult - 'A többiek is egy órát írták' - nyilván nem kezdtem el a szőrszálhasogatást az időtartamokkal, ígyis legyezgette ez a hozzászólása az egómat. :)
Még (nyííílvááán) nem ért véget, várt rám egy finn nyelvgyak, utána pedig ... elméletileg elmentem pénzt keresni. A facebookon láttam egy ilyen felhívást, hogy egy nyelvészeti kutatáshoz önkénteseket keresek, fél órás a munka, és egy 1000 forintos vásárlási utalványt kapunk érte. Elmentem a Benczúr utcába, itt található az ELTE elméleti nyelvészeti intézete és az MTA nyelvészeti intézete, és még csomó más fontosnak és érdemesnek tűnő szervezet és csoport székhelye, egy köpésre a Hősök terétől, igencsak patináns kis helyen jártam. Igazán, nagyon jó érzés volt a nyelvészet egyik fellegvárában járkálni. Elméletileg a 101-es volt az én termem, de a 107-est meglátván feltűnt egy cetli az ajtóra ragasztva, amely arról tájékoztatott, hogy ott van a kísérlet. Be is kopogtam, a srác fogadott, közölte, hogy meglepődött, hogy 16.30-as időpontra is be van valaki írva, de megnyugtatott, hogy jó helyen vagyok, várjak egy kicsit. Vártam, végül bekerültem. A teszt kitöltése előtt egy jelenléti ívet kellett kitöltenem, az EUdiákok diakszövetkezet pecsétjével, amit már kicsit furcsálltam, de nem kérdeztem. Túlestem a teszten, ami amúgy viszonylag érdekes volt, mondatokat kellett a látottak alapján igaznak vagy hamisnak ítélni, jelölni, hogy a mondatban elhangzott dolgok vannak-e egy képen, vagy sem, ilyesmik. Jópofa volt, még jobban rádöbbentett, mekkora különbség van a Peti összetörte a széket. és a Peti a széket törte össze. mondatok között. :)
Aztán amikor végeztünk, így rákérdeztem, hogy oké, hogy jelenléti ív, de nekünk az volt írva, hogy utalványt kapunk a segítségért... Erre a srác közölte, hogy az egy másik kutatás, két teremmel arrébb, ők itt mást csinálnak. Hát, nagyon kinevettem magamat, hogy bepotyáztam nekik egy kutatást... Hogy akkor ez most egy jócselekedet. De azért miért ne alapon kértem elérhetőséget az Eudiákos kapcsolattartóra ezzel a munkával kapcsolatban, hogy utánajárjak, hátha ki leszek fizetve. Aztán átfutottam gyorsan a szomszédba - fél órával az időpont után, amire jelentkeztem. Kijött a vezető lány a kopogásomra és közölte, hogy épp most adta oda a bentlévő alanynak az utolsó utalványát!!! Amit ugye, pont én kaptam volna meg, ha nem cseszem el... De hát kérem szépen, fene gondolná, hogy egy időpontban, majdnem egy helyen folyik két párhuzamos kutatás, ráadásul az egyik ki van írva, a másik nincs. :) A lánynak már nem potyáztam be egy kutatás-elvégzést, inkább mentem a hazavonatomra, amit egy pici futás árán pont elértem.
Másnap ugyanis fogorvoshoz kellett mennem, lelkemre kötötte a fogorvos, hogy mindenképp menjek haza, hogy hadd nézze meg, jól-e állítgatja a fogaim a mostani új, erősebb drót. Így hazamentem, ezt a módszert választottam, hogy szerda este haza, csütörtök fogorvos, majd vissza BP-re, így csak két orosz nyelvgyakról maradok le, ami kb. az egyik legkisebb veszteség és legjobban pótolható (sajnos)... Az orvosi vizsgálat nem volt több két (egy?!) percnél, ez természetesen fájt a lelkecskémnek, de hát ez van....
Mára legyen elég ennyi a mesélésből, fáradnak már az ujjaim meg úgy mindenem... Ma szombat van, tehát kvázi majdnem végigértem az elmúlt napokon... És még mindig jövök fontos és komoly cikkekkel, tudom..:)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.