Nagyon tudnak fájni a szavak... iszonyatosan... Az ember egy pillanatra elkalandozik, egy szemhunyásnyira jó... aztán közli a hírt mással, és ahogy kimondja, adott esetben leírja, egy kicsit jobban felfogja a dolgot. Egy kicsit jobban felfogja, mert ezt nem lehet azonnal felfogni... Sokkolódik az ember rögtön, és potyognak a könnyei, de még nem érti teljesen.
Talán nem is ez a fontos, hogy mennyire fogjuk fel, a fontos a lelkierőt megtartani, és hinni-bízni.
Olyan nagyon könnyen összetörik az ember, annyira egyszerű elhagyni önmagunkat - pedig pont ez az idő, amikor egész egyszerűen az egyetlen választási lehetőség erősnek maradni. Más út igazából nincs is... Nagyon jól esik az emberek támogató szava, és szüksége is van mindenkinek ilyenkor az összes barátjára, mert ez a közösségi erő, ez az összetartás valami nagy pozitivitást szül, és erősít, és tartja az emberben a lelket... de a fő csatát velük karöltve, és mégis egyedül kell megvívni.
Erő és hit.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.