2012. október 30-án kiszedték a torokmanduláimat, mert rengeteget betegeskedtem velük, és két fülorrgégész is elküldött a fenébe műtétre... egy érdeklődőnek cseten meséltem az élményeimet... és ha már monitorra vetettem, miért ne jelenjen meg itt is. A csetes stílusért bocsánat.
ha ezt tudva kéne döntenem is újra megtenném
mert rengeteget betegeskedtem a mandulámmal
és eszméletlen rondán néztek ki
belenéztem egy egészséges ember szájába
akinek nem volt műtéte
és kerestem a manduláit
mert meg voltam szokva h az enyémek ilyen hatalmaasoook
elaltattak, szerencsére
nem birtam vna ki azt a horrort h ébren vagyok
adtak ilyen bátorító tablettát
smemit nme éreztem tőle mondjuk
de a másikcsaj így dülöngélt
aztán bevittek a műtőasztalra
na ott ahogy feküdtem és készítettek elő
ott természetesen féltem
ilyen pánikszerű
de nem tartott sokáig mert már nyomták is rám az altatómaszkot
én meg bőszen lélegeztem
és az az utolsó kép
aztán az első az, hogy megébredek és bőgök
és nyugtatnak anővérek
aztán kinyitom a szemem és kérik, köpjek a zsepibe
köpök pár véreset , aztán lassan kezd elmúlni
és visszzavisznek a szobába
és onnantól semmi gáz
nagyon picit fáj, túlélhető
pár óra múlva már ihatok
próbálunk aludni
úgy érzem mindig, hogy valami ott van a torkomban és vagy fel kell szívnom, vagy lenyelnem
vagy ne iylen részletesen mondjam?:D
de csak a torkom volt megduzzadva gondolom az intubálástól
de az másnapra elmúlt
aztán ihatok teát, nagyon jól esik bár nehéz nyelni. nem fáj, csak inkább nehéz
aztán másnap reggel már küldenek is haza
otthon vagyok, próbáljuk kikísérletezni, mit tudok megenni
mi az ami puha is és nem is csíp
meg anya beszerzi a temérdek fájdalomcsilllapítót
de csak annyira fáj minden, mint egy szarabb mandulagyuszi
aztán a 8-10 nap pokol volt
ja a torkomon a sebnél ilyen fehér réteg alakul ki
jól bírom a gore -t de sokan írták h nem merték nézegetni a torkukat
szóval 8-10... éjjel arra ébredek, hogy nem tudok létezni a fájdalomtól
anyám mondta hogy kb a szememből kiveszett minednféle élet csillogása
és persze bennem van nagyadag kétféle fjádalomcsillapító ésúgy fáj nagyon
picit szerencsére be is vérzett--szerencsére, mert így volt okunk kihívni a mentőket
aztán sürgősségin kaptam seggbeszurit , fájdalomcsilllapítót, az is alig hatott
meg belémfolyattak két üveg ..miaza...
infúziót
10. nap körül már nagyon számoltam a napokat
aztán 14 napon már mosolyogtam, már törődtem a higiéniával, sőt, talán még szemöldököt is szedtem, egyre több mindent meg tudtam enni
14.et mondhatjuk márúgy, hogy jó volt
akkor már csak a , már bocsánat, köhögés, tüsszentés, ásítás fájt
volt nap h mondtam anyának h
nekem cukros vizet csináljon
mert nem tudtam enni, inni is alig
és erőtlen voltam, kellett valamiből az energia is
úgyhogy cukrosvizen nyammogtam
na igen, reggel rossz volt
felkeltem, előző fájdalomcsillapító kiment, következő még nem hatott
két percig bűvöltem egy deci vizet, amíg el mertem kezdeni kortyolgatni
és minden egyes kortynál szorítottam a combom, vagy valamit, hogy bírjam
és modnta a doki
hogy nekem annyira rosszak voltak a manduláim h
ilyet 4 év alatt nem látott
és nem tudta úgy ksizedni mint mindenki másnak
mert a sok gyulladástól totál hozzá volt nőve már a mindenhez
és azt a szót használta, hogy kvázi >amputálni<kellett a manduláimat
szóval mondta h igen,nekem kínlódósabban és tovább fog gyógyulni, mint másoknak
hát fájt is hihetetlenül
az a két este... senkinek nem kívánom
nem is tudom már felidézni szerencsére
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.