sLOVEnia

Szlovéniai kirándulás - 2014. 4. 16-17-18.

 (A teljes galéria a Facebookomon tekinthető meg: https://www.facebook.com/nightwica/media_set?set=a.10203586559247184.1073741831.1311562757&type=3

Elnézést a képek minőségéért, telefonnal készültek)

A Szláv tanszék az egyetemen egy szlávos kirándulást szervezett, aminek keretén belül 30 euróért megnézhettük Szlovéniát, három nap, két éjszaka, Bled, Lendva, Celje, Ljubljana meg egy adag szlávos volt terítéken... Szlovéniában még nem jártam, és … kvázi ingyen mégis hogy lehetett volna kihagyni?

Let the journey begin...

Érdekes nevű dolgok...

2014. április 16-án indultunk útnak a kirándulóbuszunkkal, a találkozó nem későbben, mint 6.30-kor volt a Hősök terénél. Ennek megfelelően 5-kor keltem, és ennek pedig megfelelően előző nap már negyed 10 körül elmentem aludni, szépen megágyaztam magamnak a TV-szobában, hogy nyugodtan tudjak pihenni. Ennek köszönhetően viszonylag könnyen ment a felkelés, kb. kipihentnek éreztem magam hajnali 5-kor, még sötétben, ami valljuk be, azért igencsak abszurd. Összepakolásztam még a maradék dolgokat, felszálltam a buszra, majd a metróra, majd a buszra, és 6.30-ra oda is értem. Becsatlakoztam egy szimpi csapathoz, és kiderült, jön egy nagyona aranyos lány is, akivel - kéremszépen - a TO-n ismerkedtünk meg! XD Beszálltunk a buszba, de még nagyon sokat álltunk egy helyben, egy lány úgy gondolta, az újpesti Hősök terén van a találkozó... nem tudom, ezt honnan rakta így össze, mégis miéééért lenne így? :D

Buszból tájkifotózás

Aztán végre megindultunk, és észrevettem, hogy otthon hagytam a szendvicseimet. A hűtőben. Minden másról listát készítettem, de ez az egy, hogy reggel vegyem ki a hűtőből, kimaradt. Nyilván nem egy tragédia, szerencsére volt nálam ezen kívül más kaja, így nem éheztem. Ettől függetlenül kb. majd elsírtam magam, tudom, hogy butaság, de akkora szeretettel készítettem előző este a szenyákat, gondosan, rengeteg finomsággal benne, és reggel meg úgy bekészültem, hogy milyen jól megreggelizek, erre otthon hagytam őket. Sajnáltam, na. :) Aztán az ülésszomszédomtól kértem szintén szalámis szenyát és azzal vigasztalódtam.Útnak indultunk, Kanizsán megálltunk Tescozni, ott vettem magunknak túrós táskát meg 4 leárazott cidert :P

Az első megálló Lendva volt, közvetlen a szlovén-magyar határon, közel a horvát határhoz. Többnyelvű falu, itt még tudtunk mindenhol magyarul beszélni. Megnéztük a várat, és bebarangoltuk ezt az aranyos kis nyugatias kisvárost. Itt megállnak az autók, már ha messziről látják, hogy a zebránál állsz, itt tiszták, rendezettek a kis utcák, itt aki nem magyar anyanyelvű, de tud magyarul, is igyekszik veled magyarul szótérteni, itt beszólás nélkül elmehetsz a városházán a mosdóba. 

Lendva után következett az út szebb része, a buszunk lassacskán egyre nagyobb, gyönyörű, a 50 shades of green színeiben pompázó dombok közé kanyargott be, aztán kisvártatva nyugatról már ránk vicsorgatták az Alpok is hegyes fogaikat! Pazar látvány ez a zöld domb - kékfehér hegy ellentét, Dél-Tirolból emlékszem ilyenre! A dombjaik kimondottan amorfak, nagyon furcsa alakjuk van, tényleg.

Ezután már csak Ljubljanában álltunk meg, és el is foglaltuk a szállást. Két nagyon aranyos lánnyal kerültem egy szobába, mindketten szerény kis oroszos gólyák, intelligensek, aranyosak és jó sztorijaik voltak, szóval örültem nekik. Főleg, hogy az utazás napja előtt bőven paráztam, hogy egyedül leszek, nem merek majd kapcsolatokat kialakítani és tök ciki lesz. De aztán nem így lett. Együtt bevásároltunk minden jó délszláv cuccból a Spárban, ami ott volt a hostelünkkel, a H2Ostellel szemben. Király kis hostel volt, a központban, a folyó mellett, a sárkányos hídnál :) Kipakoltam a cuccaim, és mondtam, hogy én innen haza sem akarok majd menni. :) 

Ljubljana

A lányokkal aztán megnéztük a város, tettünk egy jó nagy sétát, megtapasztaltuk, hogy minden.egyes.kocsma szörnyen drága, kiérve a központból ettünk egy hamburgert - 3.20 volt, de alig bírtam vele, szóval ez még elfogadható ár. Aztán sötétedés után visszatértünk a szállásra, amikor összefutottam a mi szintünkön egy német sráccal, aki tök aranyosnak tűnt. Így meggyőztem a lányokat, hogy haverkodjunk vele, először átmentünk hozzá, aztán áthívtuk magunkhoz. Sokáig nem tudtam rájönni, kire hasonlít, aztán egyszer csak megcsapott a felismerés - Harry Potter! Izé, Daniel Radcliffe! Teljesen olyan a mosolya, a nevetése, ahogy nevetéskor a szemét hunyorítja, mint Daniel Radcliffé! :) Szlovéniában lesz Erasmusos, és most eljött egyedül meglátogatni a várost, és nagyon kis kommunikatív antropológus-hallgató volt, éjfélig beszélgettünk vele. A csoport nagy része valahol piált, de esküszöm jobb is volt ez, nem vágytam a piálásra. :) 

A másnap reggel jól indult, kis korai bevásárlás a Sparban, ami csak NYOLCKOR nyitott, szóval már ott álltak az emberek előtte... Aztán indulás Bledbe, egy hely, amit már eddig is ismertem, és tudtam, hogy király. Sajnos túl sok célpontot nem fűztünk bele a programba, pedig egy Bohinj meg akár egy Piranozás is szerintem teljesen belefért volna az időbe, kicsit sok szabadidőt kaptunk minden egyes helyen... A bledi vár nagyon király, jó magasan, szuper a panoráma a tóra, meg a tó közepén lévő szigetecskére is, ahol TIZENKÉT EURÓBA kerül átcsónakázni (alkudozásomnak és mosolygásomnak hála nekünk csak tíz fejenként), és a tó is nagyon szép színű és tiszta, de beszéljenek a képek.

A természetjárás után elfogyasztottunk egy bureket meg egy sört még Bledben. Itt már érezhető volt, hogy egyre jobb a délszlávom, egész jól elkommunikálgatok délszlávul, megértenek az emberek és én is megértem őket! :) Az egyik legjobb érzés! :)

Tessék. Ejtsd csak ki. 

 šola. weirdos.

Délután érkeztünk vissza Ljubljanába, ahol kis pihi után kimentünk a csajokkal (itt egy másik csoporttal) kajálni, összehaverkodtunk a burekessel, aztán felmásztunk a várba. Az azért elég kemény volt, ugyanis sikerült egy olyan úton mennünk, ami igencsak meredeken ment, és aznap már nem az első hegy- és vármászás volt, de ez a vár legalább ingyenes volt, és egész szép is.

A burekes utcája, szép éggel, Ljubljana

Ezt az estét már igencsak vártam, ugyanis volt egy scheduled meetingünk pár Avvenes sráccal, Gasper és Anej ugyanis játszik egy ír zenekarban, a Noreia band-ben, akik egy sessiont tartottak egy ír kocsmában pont csütörtök, és hívtak engem is, hogy menjek.

Selfie Gasperrel

Természetesen mentem, előtte még elfogyasztottam az otthon vett cidereket, amitől már egész hangulatosan léptem be a Ljubljana központjában lévő kocsmába. Lent már játszott egy ír zenekar, a második dolog pedig, amit megláttam, a csapos, meg a csapos SUOMI feliratú pólója. Amúgyis barátkozós hangulatban voltam, meg az azért sokszor könnyen is megy, de egy finnországos pólóval aztán főleg könnyen ment, rögtön köszöntöttük egymást ízes finn káromkodásokkal, aztán megkínált Salmiakkival. Még mindig szörnyű, haha. :D Sós medvecukor, jaj. \o/ Aztán megrendeltem az első pint guinessemet, ha már ír kocsmában vagyunk, az árát nem részletezném... Nekiálltak a mi srácaink játszani, és iszonyatosan hangulatos volt! Már régen kijelentettem, hogy én egyszer bizony elmegyek Írországba, és random kocsmákban ír zenét fogok hallgatni, de úgy tűnik, elég volt érte Szlovéniáig menni! :)

Hangulat az ír kocsmából - Patrick's Irish Pub, Precna ulica 6, LJ

Aztán megvettem a második sörömet is, megpillantottam egy mindenféle különlegesnek mondott sörökkel teli hűtőt... megláttam valami tout feliratú üveget, ami ismerős volt a WoWból, de mire odahívtam a pultos poikát, már nem arra mutattam rá, ittam helyette egy piros ír sört, pedig menő lett volna ez az üveg otthonra.... legközelebb... :D Beszélgettem az Avvenes srácokkal, elmondták, hogy az album többi dala azért nem lesz annyira popos, mint a Sijaj, hanem mindenféle hangszeres, sampleres metalcore lesz. Miután kezdtem úgy érezni, hogy már kicsit túl sok pénz elment az este, megkérdeztem a csapost, hogy mije van, ami olcsó, és mondta, hogy van még karácsonyról rámaradt, 10%-os söre, csak 2,20 eur, vagy ilyesmi, nekem tökéletes. Nem tudom, hogy ennyire nem lehetett érezni, hogy azért erősebb, mint a rendes sör, vagy csak nekem volt már mindegy, mindenesetre biztos, hogy ez már nem kellett volna... Közben lelépett Gasper, és lassan a zenének is vége lett, és már random szlovén arcokkal kezdtem el barátkozni... De sajátjaimnak még nagyban ecseteltem, hogy egyes szlovén zenekarok egyes tagjai mennyire nagyon jól néznek ki. Hoppá. Aztán amikor már tényleg vége lett a zenének (éjfél körül), én is úgy gondoltam, jobb, ha megyek, pedig ekkor kezdett el a sörike leginkább érződni... Így sikerült 10 percet Ljubljana utcáin keveregve telefonálnom Abellel, biztos nagyon örült neki. Bár, a ténynek, hogy őt hívom részegen, végül is lehet is... :P

A ljubljanai vár

Hazakerültem a hostelbe, kerestem a bejárati ajtó kulcsát, aztán szerencsére jött egy kedves úr, aki beengedett... Kinyitottam a szobaajtót, szerencsémre a lányok még nem aludtak, az úgy kellemetlen lett volna. Innen aztán nem sok mindenre emlékszek, másnap mondták a lányok, hogy amúgy egyáltalán nem voltam ordenáré, meg ahogy láttam, szépen át is öltöztem pizsibe, meg a fülbevalómat is kiszedtem, szóval ügyike voltam. Szerencsére a másnap reggel nem volt rossz, Spárban vettem egycsomó kaját, és indulhattunk Celjébe.

Celje Szlovénia harmadik legjobb városa és kb. a legkirályabb hely volt! Nagyon tetszett a vár is, igazi régi hangulatú! És a város is nagyon kellemes, kis helyes, és ráadásul egy antikváriumban, ahol akartam venni valami klasszikust szlovénul, megtaláltam nem mást, mint Az arany embert (igen, AZT az arany embert) szlovénul, egy euróért! Siker! Imádom ezt a számítógépes-játékos helyet, sok a kép: 

Természetesen Celje városát is le kellett fotózni:

A buszút haza nagyon szép volt ismét, csak szörnyen elszomorodtam, amikor egyre kevesebb hegyet, majd egyre kevesebb dombot, majd csak uncsi síkságot láttam mindenfele a buszból... Rögvest hiányoztak a dombjaim.

Rossz érzés volt egyre messzebb kerülni ezektől a domboktól

Az út alatt befejeztem Sofi Oksanentől a Tisztogatás c. regényt, ajánlani tudom mindenkinek!
Amikor hazaértem, abban a hitben éltem, hogy lesz itt valaki a koliszobában, de néma csend és üresség fogadott... nagyon kellemetle és őrjítő volt a nyüzsiből ebbe csöppenni... Kicsit ez a koncert és móka utáni hangover... az ürességérzet.. és akkor ilyen kussra hazajönni... de szerencsére volt nálam burek, meg mindenféle délszláv termék ♥ Jaj, menjünkvissza :)♥