Ha egy ajtó bezárul, kinyílik kettő másik pt. 1

Valahogy így tartja a mondás, és mennyire igaz.. Úgy egy hónapja iszonyatosan ki voltam akadva, hirtelen minden kisebb álmom szertefoszlani tűnt. Hogy miről van szó? Az ösztöndíjakról, a külföldi részképzésről. Olyan szerencsés országban élünk, hogy tanulhatunk tandíjmentesen, és nagyon sok ösztöndíjat elnyerhetünk, könnyű kijutni külföldre. Elméletileg. Aztán, ha az ember fia kicsit jobban megnézni a lehetőségeket, rájön, hogy annyira nem is szerencsés. 

Nézzük az eredeti tervet: úgy szólt, hogy míg szlavisztikás alapszakos vagyok, kimegyek Oroszországba egy fél évre, aztán ha MA-s leszek, akkor pedig kimegyek Finnországba Erasmusra. Mivel már másodéves vagyok, és a képzés nem túl hosszú, aktívan elkezdtem utánanézni az ösztöndíjaknak, és a jelentkezést szépen lassan megkezdeni és itt jöttek a problémák. Az Erasmus melletti egyik fő ösztöndíj a Balassi Intézet + Magyar Ösztöndíj Bizottság ösztöndíja. El is látogattam a honlapjukra, ahol böngészgetés után láttam, hogy igen, lehet velük menni Oroszországba, ráadásul tök sok pénzt adnak, milyen nagyon jó lesz.

Aztán kicsit több böngészés után jött a hidegzuhany... Csak magyar állampolgárok kaphatják meg ezt az ösztöndíjat, nincs kivétel... Ez egyrészt érthető, másrészt nyilván nagyon kiakasztott... Magyar állampolgárságot ennyi idő alatt megszerezni nehézkes, meg félős is, mert elméletileg elveszik a hazait, amivel sokat vesztenék, és rohangálni, kockáztatni... nem fért ez bele. 

Pont, amikor elkeseredésembe gubózva ültem, hallottam a TV-ben a Campus Hungary ösztöndíjról - gyorsan nekik is mentem a honlapjukra, nagyon lelkes és vidám és hiperaktív lettem, hogy igen, van remény - mehetek ezzel az ösztöndíjjal is! Gondolom már várjátok - jött az újabb hidegzuhany, ennek a szövegnek a képében:

FONTOS! A féléves részképzés kizárólag a konvergencia régiók felsőoktatási intézményeiben tanulók számára elérhető!

Hogy ez mit jelent? A konvergencia régió egy EU-s besorolás, amik a fejlődésben hátramaradott régiókat jelentik. Vannak a fejlődött, fejlődő, meg lassan fejlődő régiók, valami ilyesmi a felosztás. És most jön a vicc! Még Németországnak is vannak olyan régiói, amelyek konvergencia régióknak számítanak, Magyarországon is minden régió konvergencia régió - kivéve egy - BUDAPEST, pontosabban a Közép-Magyarországi régió! Gondolom az itteni multicégek teszik, vagy a sok külföldi, vagy nem tudom, nyilván a főváros hozza fel ezt a régiót 'jó' szintre, de ez akkor is egy vicc. És igen, nem a pályázó lakhelyének régióját nézik, hanem az egyetem régióját, szóval ezt bebuktam, és nem is tudok ellene mit tenni. A kikötés amúgy csak a féléves részképzésre vonatkozik, tehát a jövőben rövid tanulmányútra még mehetek, akár Oroszországba is. 

Kistinikorom mániája Finnország, ami, mint tudjuk, a finn metalcsapatok szeretetéből jött, és egészen elvitt engem a finn és finnugor nyelvek tanulmányozásáig. Természetesen az ehhez kapcsolódó (minden metalkislány) nagy álom az, hogy kijussak Finnországba - erre ott van az Erasmus... EU-s program, nem kell hozzá magyar állampolgárnak lenni, mindegy, hogy konvergencia régiós vagy-e... Akkor mi lehet a baj? A megélhetés.

Kéremszépen, Turkuban például, az ottani diákszállás (náluk nincs ám ez a kollégiumrendszer, mint nálunk, hogy 5 négyzetméteren élsz, itt a legszarabb hely, ahol lakhatsz, is egy apartman megosztott fürdőszobával...) legolcsóbb helye is havi 210-220 euró (~60 000 Ft). És akkor még nem ettél, nem fürödtél meg és nem tömegközlekedtél, arról nem is beszélve, hogy nem utazgattál a környéken (2 óra vonatút simán 7000 Ft), és nem mentél el se az Erasmusosokkal sehova, de még egy sörre (~4 eur) sem ültél be egy olcsó helyre. A havi ösztöndíj pedig 400 euró körül van, tessék, élj meg belőle. Amikor ezt én végig gondoltam, akkor jött aztán a  teljes összeroskadás, a komplett összetörés, hogy miért kell ennek így lennie, miért vagyok megfosztva egy álmomtól csak azért, mert nem tudnék finanszírozni egy olyan programot, ahol amúgy havi többszáz euró zsebpénzt kapok!

Emellett más ország diákjai, akik Magyarországon vannak Erasmuson, simán fizetik a havi 200-300 eurókat budapesti albérletre, úgy, hogy ebben a városban egy külső kerületben simán találsz albérletet 100 euró körül is, sőt, az ösztöndíjasoknak is vannak felkínálva kollégiumi helyek. Mert megtehetik. És tudom, hogy a világtól nem várhatom el, hogy igazságos legyen, de ez akkor is szörnyen elszomorít, hogy amíg mások megtehetik, hogy kedvükre szórják a pénzt mindenfélére, mert egy jóléti államból jöttek, én meg egy abszolút nem túl nagyravágyó álmommal is pofára esek, mert nincs annyi pénz a zsebemben. És hogy ez miért van így? Az egy külön blogpost témája lehetne, és van esélye, hogy majd ki is fejtem a nézeteimet ezzel kapcsolatban... De valószínűleg írás közben ki fogok akadni, és a végén már vörös fejjel fogom csapkodni a billentyűzetet... Nem személyes dologra gondolok, hanem az ország helyzetére, amiről lehetne regényeket írni... Nem az országról, hanem pontosabban szólva magunkról, emberekről...

Feltűnt a kedves olvasónak, hogy még mindig nem tiszta, miért ez ennek a bejegyzésnek a címe?

Nos, annyira felcsesződtem ezen az ösztöndíjas dolgon, miután capssal telespameltem az egész Facebookot, és szidtam mindenféle nem konkrét személy anyukáját, fogtam magam, és nekiálltam más utakat keresni - én akkor is kijutok Finnországba! 

Köszönöm amúgy a sok-sok ember támogatását a Facebook kommentekben, pár közülük eljuttatott a gondolathoz, hogy ki lehet ám menni dolgozni is, és van egy dolog, amit már régóta terveztem - az aupairkedés. Nem vagyok egy nagy gyerekmániás, de mostanában egyre inkább megszeretem a kisgyerekeket, meg cukinak tartom, meg babusgatni akarom őket, meg anyáskodni felettük, szóval gondolom, éledeznek bennem az anyai ösztönök. Az aupair pedig amúgy is a jövőbeni terveim között volt, csak a későbbi jövőre nézve... de ha már itt vagyok, miért ne vágjak bele idén is.. :) Szóval miután kitomboltam magam meg kibőgtem magam, azzal a lendülettel felregisztráltam a www.aupair-world.net weboldalra, ahol kitöltöttem szép, hosszan, választékosan a profiloldalam angolul és finnül, és bejelöltem Finnországot a kívánt országként. Aznap még nem tervezte írni senkinek, csak nézelődtem. Van egy quick matching opció, ami a beállított 'preferenciák' alapján (mennyi időre szeretnél menni, van-e jogsid, fiú vagy-e, vagy lány, kisvárosba, nagyba, tanyára mennél-e, összekapcsol egy családdal, akik szintén bejelölik, hogy dohányozhat-e a kívánt au-pair, kell-e legyen jogsija, ésatöbbi, ésatöbbi).

Mivel általában az aupairek fél meg egy évekre mennek, én pedig csak max 3 hónapos stayt jelöltem be, nem vártam túl sok eredményt ettől a gyorskereső opciótól. Első körben kettő vagy három családot dobott ki, mindkettőnek belekukkantottam a profiljába, az egyik, Siiri-é különösen szimpatikus volt. Két kissrácuk van, Lahtitól (Tamperétől) nem messze laknak egy farmon négyecskén, meg a tehenek. Gondoltam, hogy neki majd akkor lehet dobok egy üzit, bár úgy tűnt, többekkel is minden bizonnyal levelezett. Aztán a nap fáradalmai után elmentem aludni, és másnap dél körül egyszer csak jött egy e-mail 'Aupair World' feladóval - s lásd, mi állt benne? Siiri írt nekem egy üzenetet az oldalon! Érdeklődik, szimpatikusnak tart, és kér, hogy írjak neki egy e-mailt. Képzelhetitek, nem hittem a szememnek, amikor ezt megláttam! Aztán megkezdődött az e-mailezgetés, és próbáltuk egymás karakterét úgy 6 e-mailből + a jó emberismeretünkből kiismerni, és végül Siiri azt írta, hogy bár több jelöltje is van, én állok a lista elején, mert szimpatikusnak tart, és nagyon nagy előny, hogy tudok majd a srácokkal (Eemeli és Viljami, 2,5 és 5 évesek) finnül is kommunikálni! Megkérdezte, hogy akkor kész-e lennék nyáron hozzájuk utazni, és természetesen igent mondtam! A feladatom főleg a gyerekekre való ügyelés, közös játék lesz, meg kisebb házimunkák, mint mosó- és mosogatógép ki-be pakolása, meg a saját szobám (lesz saját WC-m is, a házban pedig van saját szauna ♥) tisztántartása, emellett fogok kapni zsebpénzt, és mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, a családnál lakom és velük együtt étkezem. 

Igyekszem majd megbeszélni a tanáraimmal, hogy még a vizsgaidőszak első hetében megcsinálhassam mindkét vizsgát (hála a jó égnek, hogy csak kettő van, ilyen sok idén a gyakorlatom szemináriumom!), és még május legvégén, vagy június legelején elutazhatok. Azt egyáltalán nem sajnálom, hogy lemaradok a fesztiválokról, ezerszer inkább Finnország, de az, hogy június legelejére bejelentették az Iron Maident, amikor pont kezdem őket megszeretni, az azért egy kicsit fáj. De sebaj :) FINNORSZÁG!

Ilyen helyen leszek, tessék ámulni:

Szóval ez lesz májustól-júniustól. Munka, napsütés, tehénkakiszag, természet, szaunázás, és a finn nyelv gyakorlása, plusz remélhetőleg valami kis pénz keresése... A repjegyet még nem tudom, hogy átfizetik-e, de remélem Tamperébe azért eljönnek velem kocsival, oda Ryanairrel 15 000 huf körül van a repjegy...

És hogy mikor jövök haza? Na ez a nagy kérdés... :) A következő részből kiderül! 

 Köszönöm a figyelmet!