:')

Csak dobálják a hullámok a kishajónkat erre-arra, majdhogynem visszafordítanak. De hova vissza? Hisz az ember szinte sosem tudja, valóban hova is tart, csak sodródik az árral. Mi az élet egyáltalán? Hajszoljuk egymás után az élményeket és élvezeteket, hogy amikor utolérne, de még mielőtt elhatalmasodna rajtunk az a fránya ürességérzet, legyen miből táplálkoznunk. Hogy legyen mire azt mondani, hogy igen, ennek a hétnek is volt legalább valamiféle értelme, és igen, valami ilyesmi az, ami miatt a következő szürke napokat ismét túl kéne élni. De ezen kívül semmi értelmét nem látom… …semminek. Valahogy túl sok hétvégén utolér az egzisztenciális krízis… Minek csinálunk bármit is? Történt egy jó dolog, de a pillanatnyi jón kívül mi értelme?

Ha nem adok hírt, nem mesélem el, nem mutatom meg másoknak egyfajta visszacsatolásra kiéhezve azt, hogy éppen mi történt velem, olyan, mintha meg sem történt volna igazán. A betervezett véggel rendelkező dolgoknak pedig még ennél is kevesebb értelme van, de elengedni még annyi sem lenne.

Terepmunkára jöttem ide, adatokat generálni, nem az életemet élni, egyfajta writing retreatre, szépen a kutatásra és a napi rutinra fókuszálni, de hát az élet meg olyan, hogy történik. De mégis mi az itt hajtott dolgokkal a célom?

Once again, ezek a gondolatok sokkal értelmesebben jelentek meg a fejemben, de muszáj volt őket leírnom.

You definitely became more vocal though. Maybe closer as well. What the hell am I doing with my life, és azok a dolgok, amiket most itt megalapoztam, de ápolom tovább, vajon hogy fogok ezekből kimászni, és hogy fogom túlélni, hogy már megint, még egy helyen otthagytam a szívem egy darabját?

How can we justify temporary happinesses on the long run? Amit az adott pillanatban szinte meghatározómód intenzíven élünk meg, miért halványul az is napról napra, egészen a jelentéktelenségbe?

Lecsuktam a laptopot, elindultam R-hez. Eleredt a jégeső. 

Iga hingetõmbega

Mis õhkan mõtlen vaid

Kuidas

Sind ma

Hoida

Tahan

ÖT interjú kész.

Bár még el se tűntél,

de tudd hogy rólad már van

pár elmosódott pixel

egy rejtett alkönyvtárban.

:(

Tökre nem bántó északi introverzió. Mostmár tényleg kezdek aggódni, bár hamarosan a végére járok. Nyilván ha valami túl szép, hogy igaz legyen akkor az úgy is van.

Edit: Obviously buta voltam, és jobban kéne bíznom magamban ¯\_(ツ)_/¯ 

Polgári engedetlenség és egy kis boldogság.

Ha valaki nem üt le, miután Dalriadáról meg finnugor nyelvrokonságról papolok, az azért már egy elég jó kezdet :D

Lusta vagyok írni arról, hogy mizuvan, szóval inkább bemásolom, amit a potato-barátaimnak írtam, maradjon meg legalább az utókornak.

In Tallinn it is quite calm so far – but it is Estonians we are talking about, so no wonder. In Hungary, the regulations are basically the same as in Austria – only be together with your family and you can be questioned where you're heading to on the street. But going for a walk and for some things is allowed so it is not very effective. Also, supermarkets now have an elderly-only (65+ from 9-12 o clock) and a young shopping hours...
I am living alone which is also not that much better...
In Estonia everything closed down, first the uni, schools, gyms (literally 4 days after I got a membership, 1 day after I bought a gym bag and slippers for the gym shower lmao), cafés, and now also shopping malls, with the exception of supermarkets inside them. Public transport still runs, on weekends it also operates like on the weekdays so there are less people/bus. You are only to be outside alone, or a maximum of two persons, unless it is your family, and with everyone else you are to maintain a 2 metres distance. Wolt food delivery puts the food at your doorstep and then leaves.

It is also going quite ok for me, I am working on a research paper for what I did most of the fieldwork in December-February so now I did the analysis and doing the write up and a huge article is almost ready so actually my productivity is pretty good – all thanks to trying to train myself to be an early bird, going to bed at midnight maximum and waking up with the sun every day, usually between 5:50-6:20 and having coffee watching the sun rise. Almost spiritual. And then into work, stuff, cooking own meals and exercising. I've gained weight in the winter which I usually don't so I am lowkey freaking out about being fat and trying to do something against it.

The drinking... The first 2-2.5 weeks I was in Estonia I had at least one drink each night – partially because I was with someone, I was at a concert, at a party, but mostly just to make sure I fall asleep in a new place. Now I have spent several days without my goodnight-beer (actually lonkero, which is a gin-based sweet longdrink sold bottled in all shops), which is great. Trying very-very hard to maintain good habits and not go crazy with my (as you all know) heavily extroverted (but I have always enjoyed solitude, thank god) self. 

A legjobb pillanatok eddig, vagy amit fel tudok idézni:

Meglátni az első észt feliratokat a reptéren 

Találkozni a mosolygós lakástulajokkal

Finn design és finn termékek a boltokban meg az első Hesburger

A. Z. hatalmas mosollyal és sok közvetlenséggel köszönt minket

A.Z. nevetve kérdezi meg, hogy akkor akarunk-e az olvasmányról beszélgetni

Pime-re átérezve headbangelni

éjjel bújáskeresés

I genuinely megdicséri és hálálkodik a tósztmondásért

B-ék lakásavatóján vagy 5 embernek standupolok

Mesevilágba csöppenni az Eesti Rahva Muuseumban

Rohanni Darjához, és a teljes értetlenség az arcán

Bemenni reggel az irodába (RIP)

Szauna után igazán tisztára mosdani

A.V-vel kávézni és mindenféle dolgokról csevegni / másnap együtt villamosozni véletlen / határozottan hív a workshopjába és bátorít / észtül olvassa fel az ímélt, amit kapott, gondolván, hogy úgyis értem

P haverjának házibuliján valaki beteszi a Nightwishtől a She is my sin-t

M zabkását készít reggelire :3 

M barátja A induláskor megölelget, az észteknél ez már igencsak a barátság jele

P-vel vasárnapi sportpályás sörözés

Remélem, az újdonság varázsa sosem múlik igazán el, és ez a bizonyos feldobottság végig megmarad - hiszen végülis rácsodálkozni mindig van mire. De tudom, hogy úgy sem lesz így.

Jelenleg a világ királyának érzem magam már annyitól, hogy van egy saját bérelt lakásom, ahol minden az "enyém", saját kis birodalom, nagyon kellett már ez, meg hogy van egy irodám, vagyis egy asztalkám egy irodában. Meg hogy van pénzem finn élelmiszerre, hah. Több nem is kell :) 

Még az önmegkérdőjelezésemmel is szembenéztem, és úgy, ahogy van (pontosabban ahogy összeállítottam a konzultációra) átküldtem Anastassiának a kérdéssort kommentálásra, és remélem, kritizálásra. Pedig az a dokumentum egy nagyon nagy részem, sok-sok hónapnyi munka, és most kiraktam a főtérre, hogy ha az emberek akarják, megdobálják kakával. De muszáj.

Kicsit néha megengedhetném magamnak azt az úri luxust, hogy igenis büszke vagyok erre, hogy egészen eddig gyakorlatilag kizárólag saját erőből és tudásból jutottam el. Nyilván mindehhez kellett segítség emberektől innen-onnan különböző formákban, meg egy adag szerencse is, de ettől függetlenül magam dolgoztam meg azért, hogy most itt vagyok. Szem előtt kéne tartanom, amikor elönt a bizonytalanság.

(De ugye, success is when luck meets preparation.)

Ennyi kellemes meglepetést. És szívmelengetést. Köszönöm.

Bár minden pont így lenne. Bár minden másként lenne. 

Most éppen egy Dalriada koncerten kéne lennem/lehetnék is Esztergomban. De néha igenis be kell húzni azt a féket, és mindent nem lehet.

Például addig elprokrasztinálni, hogy holnap után repülök ki, és nincsenek összeállítva az interjúkérdéseim. Amúgy meg nagyon jó lesz, végre énházam-énváram, a kutatás meg majd megoldódik, hülye nem vagyok, valami lesz. 

Úgy tűnik, a Kalevala zenekarral kapcsolatban, vagy körülöttük mindig, de legalábbis nagyon sokszor kialakul valami zseniális sztori, amiről kár lenne nem írni (ellátogatni miattuk egyedül Oroszországba 2014-ben, elszállásolni őket Révkomáromban, meg hasonló dolgok). A Heathen Assault-ra való látogatás is megér egy misét, mert nem minden nap járkálok mostanság külföldre koncertre, de amikor igen, az meg egész zseniálisan sül általában el, hálaistennek. Így volt ez a brünni kirándulással is, amire már tavaly ősz végén megvettem az egyébként nagyon olcsó jegyet – leugrani a szomszédba, egy városba, ami a vasútvonalon van, megnézni a Moonsorrowt és DUPLÁZNI Kalevalából? Hülye lennék kihagyni :D Szerencsére vonatjegyeket is „early bird” áron, tök olcsón be tudtam biztosítani, és odafele csak Érsekújvárban szálltam fel az EC-re, ezzel két órát levágva a menetidőből és hipp-hopp ott is voltunk Morvaországban.

Végül utolsó pillanatban szállást váltottam, ugyanis jobban megnézve az eredetileg tervezetthez kicsit sok volt a negatív vélemény, így inkább cseréltem arra, ahova Abel és egy barátja, Max is foglaltak, ami ráadásul még csak olcsóbb is volt. Gyors pénzfelvét, becsekk, aztán irány a buli, mert nagyon korán kezdődött. Eleinte étteremben szerettem volna enni, de kiszámoltuk, hogy úgy szinte biztosan lemaradok a 15:15-kor kezdődő Embrace the Darknessről, úgyhogy csak a főtér közelében beugrottam egy Mekibe, és go go Melodka, ami meglepően közel volt, azt hittem, még sokat kell gyalogolnunk, de egyszercsak hirtelen ott volt előttünk. A srácok inkább visszamentek megkajálni, én meg beálltam a sorba, ami, mint kiderült, a 3 órás kapunyitáskor hatalmas volt, a klub az épület emeletén található, és lent meg a lépcsőn is végig-végig álltak az emberek, bent már sört venni és pulcsit leadni sem volt időm (mondjuk közrejátszott az, hogy azért is nem tudtam ruhatárazni, mert nem volt apróm, csak egy 500 koronásom, amit felválthattam volna sörvevéssel, de addigra már levettem a kabátom és tele volt a kezem), szóval csak ledobtam oldalra a cuccaim és vártam az EtD kezdését. Pont a Temptations nesttel nyitották a fellépést, a dal, amit az eseményhez is kilinkeltek, szóval ezt hallottam tőlük először és már akkor eldöntöttem, hogy igen, őket megnézem, mert gyönyörű a doomos deathes dallamos szomorkodós zenéjük. Élőben élő hegedűvel lépnek fel szintén, valami zseniális hangosítás mellett, kristálytiszta hanggal és gyönyörű fényekkel, az utolsó dal alatt pedig kishíján elsírtam magam, a koncert után pedig rögtön futottam CD-t venni, úgyhogy mondhatom, beváltották a hozzájuk fűzött reményt, sőt, még jobbak is voltak, mitn amire számítottam. Feltűnt egyrészt amúgy, hogy nagyon pici a klub, és nem tudom, hogy fog itt a Moonsorrow fellépni, másrészt meg hogy milyen profi, mennyire jó a hang és a fény, meg az elrendezés, és hogy ezek a jó csehek már mennyire korán milyen rengetegen megjelentek és mennyire nyomják a pogót már a második bandára, a videók alapján cringefest, de élőben teljesen élvezhető cseh-Isatha Wolfarianra.

Ezután igazából csak a Cruadalach érdekelt, a fúvóstagjukkal váltottunk is pár szót meg megcsodáltam a merch-sapijaikat, aztán a koncertet is. Igencsak stílust váltottak, de igazából tetszettek az új dalok és az új felállás, általában nem annyira bejövős, ha egy banda elfordul arégebbi dolgaitól, de a Crua úgy kombinálta először a hc-t aztán a modern metalt a folk metallal, hogy továbbra is nagyon tetszetős a végeredmény. Az egyik legvadabb ugrálás is az ő koncertjükön alakult ki, meg még egy spotán circle pitet is nyomott a közönség, szóval elég durva volt. Az Ellende alatt inkább Max-szal a lépcsőn ülve beszélgettünk (eleinte elindultunk beszélgetni nyugizni levegőzni a klub elé, erre nyilván belefutottunk a Kalevalába :D), de a Hornt megnéztem, jó volt, csak zavart pár állat pogós. Nikitával amikor először megláttuk egymást, ő a jó hosszú merch-asztal mögött állt, szóval nem tudtuk egymást normálisan megölelgetni, erre bejátszott egy olyat, hogy felállt/feltérdelt az asztalra, hogy meg tudjuk egymást ölelni, hát ott olvadoztam, hogy ez mekkora jófejség már tőle, akkor nyilván nem csak udvariasságból teszi, ha így. Többiekkel is nagyon örültünk egymásnak, Ksenia volt kicsit grumpybb/visszahúzódóbb, de ezt már meg is szoktam az orosz énekesnőktől, meg valszeg akkor ébredt fel, szóval nem igazán zavartattam magam emiatt.

Végre Kalevalatájm, elsősor megvan, srácoknak örülés, gyorsan sörivás, élő duda, nincs nagyon mit mondanom, jó volt, mint mindig, a setlist miatt lehet panaszkodni, mint mindig, de volt most is Milyj, meg a Vedma élő dudával nagyon szép volt. Aztán ismét pisisör, végre Moonsorrow, hangzás lófasz, mindent elnyom a bőgő – de legalább megfigyelhetjük a bass lineokat… Viszont játszottak a beharangozott 90 perc helyett is inkább 100 körül, volt Raunioilla, amivel gyakorlatilag félig gyerekként megismertem őket, meg Aurinko ja Kuu, Jumalten kaupunki dalszövegének éneklése alatt rámnéző, szövegéneklést észrevevő Ville… � Abel fejét meg”szorongató” Janne, meg véletlenül zenészek kezébe és gitárjába mindenébe beleütköző én kezem :’DD Annyira jó érzés kordon nélküli bulin részt venni, teljesen másabb, bensőségesebb, intimebb, tényleg sokkal inkább olyan érzés, hogy a zenekarral együtt rokkolsz és nem cska ők játszanak neked te meg nézed, hanem együtt vagytok ebben benne és érzitek egymás áramló energiáit, meg nyilván nem szar amikor így két szőke finn fél-fél karnyújtásnyira ott gitározgat előttem :’) Még ha nem is túl szépek, sőt, bár Ville nyomifeje esküszöm cuki :DD

Jobb hangzással tökéletes is lehetett volna a buli, de így sem panaszkodok, bár egy párszor fellöktek a színpadra, de ez az egész közelség, a dallista, a hangulat igazából kárpótolt. Meg aztán, hogy Abel után simán begyalogoltam a backstagebe (ami egy sima szoba közvetlen a színpad mögött), rá fogva, hogy hát én csak jövök utána, de igazából nagyonis saját akaratból zászlót aláíratni, meg ilyenek. A srácok többsége persze fáradt volt, de mindannyian nagyon nagyon kedvesek voltak, készségesen aláírták a cuccom és hallgatták, ahogy finnül nyekegek, meg még a poénkodásba is belevittek minket, Janne az egész életét elmesélte, meg repkedtek mindenféle érdekes dolgok (saatanan retardi, jalapeno sí, tortilla no, salato no, bármi is legyen ez), csak én barom elfelejtettem megkérdezni a kérdésemet, meg eszembe sem jutott(!!!), hogy milyen jó istenadta lehetőség ez a mostani az egész bandával csinálni egy képet… Elkopnak a fangirl ösztönök. De majd a legközelebb, nem hinném, hogy ne lenne ezután még ismételten alkalom. Meg a kép valahol úgyis inkább a külvilágnak van, az élmény, amit kaptam, az meg nekem, belülre elraktározni. Janne elmesélte, merre lakik, meg miket csinálgatott, meg milyen jó nyáron a szeder, tényleg iszonyat kommunikatív volt, egész jól eszembe jutottak a dolgok finnül, annak ellenére, hogy az egyik online szerzett új cseh haverommal lengyelül, a szlovák barátnőjével pedig szlovákul társalogtunk pár órával előtte… Kalevaláékkal itt nem nagyon volt semmi, még Nikita a merch pultban mondta, hogy Pesten van day offjuk, amiről én magamban nyilván asszociáltam arra, hogy „hmm együtt lógni velük”, de nem akartam akaszkodó lenni, így mondtam neki, hogy na az szuper, király, de mivel továbbra is eléggé meaningfully mosolygott rám, mondtam, hogy persze, császkálhatunk együtt. :D Úgyhogy velük csak, vagyis azzal a hárommal, akit épp elkaptam, megöleltük gyorsan egymást, és mondtuk, hogy hát akkor viszlát holnapig, és még ők tették hozzá, hogy igen, meg holnaputánig, és én nagyon örültem magamnak � Utána nagyon szörnyen aludtam, egy órán át, vagy még többig is csak feküdtem az ágyon csukott szemmel és egyszerűen nem jött álom a szememre, pedig nem is volt semmi zavaró körülmény, nem volt zaj, világos, nem volt puha az ágy, and yet… Namindegy.

Másnap a vonaton próbáltam aludni, de elég hamar rájöttem, hogy nem fog menni, inkább dumálgattunk meg zenét hallgattunk Abellel, Pesten aztán ment ki-ki maga dolgára, nekem meglepően rohanós lett a délután, sokáig nem is tudatosítottam, hogy mennyi dolgot kéne csinálnom milyen rövid idő alatt, de gyakorlatilag 2.5 óra alatt sikerült megebédelni, becsekkolni, átöltözni, hajatmosni, sminkelni, összepakolni és elindulni a Dürerbe, és megnézni a kakukktojás de amúgy full élvezhető Archaicot. Az Ymyrgar ismét kimaradt, mert kringya, inkább Nikitával beszélgettünk alatta meg Arkonát énekeltünk, meg errandboy voltam, ami a világ egyik legsatisfyingabb dolga. Alapból Toma is engem kért meg, küldjem oda hozzá Sabrit, meg Denis is messengeren rajtam kereste őt, mert hogy nincsenek meg a passaik, meg kétszer is elfutottam egy-egy tizessel pénztváltani a merchbe, ésegyszerűen nagyon-nagyon jó érzés volt, hogy mindenki tudja, hogy megbízhat bennem, és rám lehet bízni egy-egy feladatot.

Az Ellendét itt már megnéztem, de igazából elég nehéz volt odafigyelni és élvezni az atmoszférikus blacket, mert bár nem annyira, mert előző este a Melodkában, azért itt is hyper meg jittery voltam, de azért próbáltam átadni magam a zenének. A Bloody Tyranten picit más volt, mert az legalább ugrálós, meg jópofák voltak a kis tajvaniak. (Taiwan is not China and we are Asians but not all Asians have small dicks!).

Túl nagy after itt sem volt, Kron jófej volt, kihozott egy sört a backstageből, de inkább Tomáékkal dumálgattam, meg mondtam a srácoknak, hogy írjanak, ha felkeltek, és kb. hány órára számítsak a talira – bár itt még nagyon szkeptikus voltam és nem igazán hittem el, hogy bármi történne… Szépen sörrel a kézben hazasétáltam a hosztelbe, vettem egy pizzaszeletet, hallgattam a kedvenc playlistem, aztán megpróbáltam kialudni magam.

Már 9 körül fent voltam és nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni (a srácok 10 körülre lőtték be a körülbelüli felkelésüket), és 10:45 körül valóban jött az üzenet, hogy na, amelyik részük bírt, az felkelt, és mikor tudok a Bazilikánál lenni. Majd kiugrottam a bőrömből, rohantam is, meg szorongtam, hogy béna idegenvezető leszek és tuti eltévedünk :D

Nagyon jó volt a nap, csináltunk egy szép kört a Szabitér (elmentek volna mellette nélkülem, szóval yay, első jó irányítási pont), Duna-part, Parlament, Lánchíd, vár, várnegyed, Moszkva, villamosozás a Gulyáskantinba (nagyon köszi Ivett ,tökéletes volt minden szempontból), Szabihíd, Duna-part… Szép kör. Közben ezek a barmok ontották magukból a hülyeséget, mint hogy Budapestne mindenhol forgatás és casting (igen…) megy, meg hogy a csatornafedél milyen jó káposztasavanyításhoz a hordót lefedni, mennyire viccesek az elnöki palotánál őrködő kakaskodón lépkedő őrök, melyikük lenne jó a forgatásra, milyen Till Lindemann új klipje, meg tényleg felsorolhatatlan mennyiségű baromság. És mindezt persze oroszul, és több, mint a felét végig értettem, és nem egy nemértett dolognál is simán rá tudtam kérdezni, hogy bocs, de mivan, és gond nékül elmagyarázták. Este még BarHole-oztunk, megtanultuk, hogy kispiros, ők megtanították a pultosnak, hogy najebnyemszja, röhögtünk egymás dolgain meg az én régi VKontakte-s képeimen, aztán bementünk éjjel még megtömni a fejünket mekivel, szóval az egésznek olyan hangulata volt, mintha simán csak a barátaimmal kimentünk volna zülleni Pesten, ami a világ legjobb érzése, ha az egyik kedvenc zenekarodról van szó. Elképesztően jó volt az egész nap, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy megyek a szentpétervári koncertre is, már csak az ölelések és a mosolyok miatt is, meg persze miért is ne nézzem meg újra Oroszországot, ezennel koratavasszal koratél helyett :)

Próbálom elfogadni magamat mindenestül. Magam minden részét.
Elnézőbbnek és bátrabbnak lenni.

Akkor is ez lesz életem eddigi legjobb éve :D

Avagy a kutatói ösztöndíjat a Jóisten is metalfesztiválok finanszírozására teremtette :D

Néha már-már spirituális élmény megázni.

Hetekig semmi és életelunás, aztán meg hirtelen szakad a nyakamba minden, tipik... :D IFUSCO-konferenciajelentkezés, Léva megszervezése, kérdőívek nyomtatása, vonat kikeresése, térkép böngészése, L'Aquila utazás, szállás és közbeszerzéses papírozás leszervezése, közben másik kérdőív kérdéseinek digitalizálása... Úgy szép az élet, ha zajlik :D 

Lassan azért haladnak a dolgok, bár gyakorlatilag már csak bő egy hónap van, szóval haladjanak is O_O

/me teljesen egyedül önnön magam határozottan kellemes társaságában egy szegedi AirBnb udvarában...

Szakítás után közvetlen felkészülni a konferenciára, majd egyedül elutazni Lipcsébe – azt hiszem, itt értem felnőtt nővé.

Na basszus. Elmenni negyed évre Észtországba gyakorlatilag egy olyan terv volt, amit tavaly augusztusban kezdtem el komolyan leszervezni – amikor az életem egy teljes negatív felfordulás volt. Elmenni ilyen hosszú időre, sokkal többre, mint amennyi egy terepmunkához kell (ha az ember rendesen csinálja) valószínűleg csak a szabadulás által motivált cselekvés volt. Eszképizmus. Aztán most meg már az adott személy, aki elől "menekültem", nem is része az életemnek, részese lett viszont sok minden és mindenki más, ami szuper... A franc sem akar NÉGY hónapra elmenni T_T Pont most.

Hazafelé gyalogolva felvenni a ritmusod... :) A még csak nem is kelő napban.

Maradjatok szép fellegek,
Takarjátok bé az eget,
Takarjátok bé a szívem,
Takarjátok bé…

Ölelné a hold a napot,
Elűzne vagy száz csillagot.
Maradhasson amíg ragyog,
Amíg szép szeretőd vagyok.

Kitörik az ablak, kiég a ház,
felszedjük a maradék parkettát.

Lehet, neked egy senki, csak a maradék vagyok,
de legalább valamit magam után hagyok.
Csak élni, nem elégni akarok,
és teljes erővel ordíthatok.

Nincs sors, soha nem volt végzet,
és most nem az ószövetségből idézek.

Meggyónom a bűnöm, Istenem,
hidd el, nem tehettem mást,
ha elítélnének, akkor is vállalnám.
Meggyónom a bűnöm, hidd el,
de nem kell megbocsátás rá,
hiszen minden percét ugyanúgy játszanám.
Újrajátszanám

Listen to the wind blow
watch the sun rise
Runnin in the shadows
damn your love, damn your lies

And if you dont love me now
you will never love me again'
I can still hear you saying
you would never break the chain
(never break the chain)

Bárcsak milliárdos lennék. Elképesztő izgalmasnak néz ki az eljövendő tavasz és nyár, de kezdem azt érezni, hogy túl sok, és hogy minden szempontból felelőtlen vagyok, és nem tudom, hogy fogom ezt mindenestül győzni, tuti sok rohanás és fejfájás is lesz, de na, nem nyűgök, mert ez nagyon #firstworldproblems. Még nagyrészt üres a kis naptárkám, de asszem ez itt eléggé össze lesz firkálva.

2020 got me like:

Wow, it is weird feeling smart.

All of the alarms are going crazy.

What if? Nah. 

Túl egyszerű.

Nos, ha már az a hatalmas szerencsétlenség ért minket, hogy utolértek az ágyi poloskák itthon, legalább annyi haszon legyen belőle, hogy másoknak is elmesélem, hogy néz ki ez az egész.

Fontos már az elején leszögezni (meg hogy magunkat is bevédhessem), hogy az ágyi poloska megjelenése a közhiedelemmel ellentétben nem a koszos, elhanyagolt lakásokban jelenik meg, semmi köze a takarításhoz. Sok év kollégium alatt sosem láttam, és a tisztántartott itthonunkban pedig megjelentek. 

Mitől lettünk poloskásak?

A poloska imád utazni, igazi kis migráns. Hosztelekben, de tiszta hotelekben is könnyen fellelhető, megtelepszik az ágyon, aztán a szállóvendégek bőröndjében továbbutazik ő, vagy valamelyik leszármazottja. Nagyon könnyen eljuthat lakásodba repülőút, buszozás, taxizás során, de a sokat utazók körében még nagyobb a veszély. Sokan azért szégyellik az ágyi poloskát, mert azt hiheti a környezetük, hogy mocsokban élnek... Ez nincs így, elég, ha valaki akár egy taxizás után hazaviszi, onnantól csakis egy alvó emberre van szükségük, de nélküle is túlélnek hónapokig. Társasházban a villanyvezetékek mellett egyik lakásból is átkerülhetnek a másikba.

Egy "gyerek", egy "tini" és egy "felnőtt" poloska

Mi lesz, ha ágyi poloska van az otthonunkban?

Nos, egyrészt az ágyi poloska azért nagy gond, mert házilag nem irtható. Irtása szakembert, irtó brigádot igényel, a házi praktikákkal nem lehet tőlük megszabadulni. Az irtóknak ráadásul 2-3 héten belül újra vissza kell jönniük, ugyanis az ágyi poloska petéket rak, amikre az irtóanyag nem hat, így azok kikelésekor ismételten el kell végezni az irtást. Mivel nem reklámozok senkit, nem fogok belinkelni irtószolgálatokat, de társasházban élőknek elsősorban érdemes jelenteni a közös képviselőnek, házmesternek, gondnoknak. Úgy tűnik, nekünk van akkora szerencsénk, hogy a lakásszövetkezet kifizeti a költségeket, egyébként simán belekerül 50000 forintba, 150 euróba, vagy többe. Az irtók vagy permeteznek, vagy forró gőzzel irtanak, elsősorban az ágyat, matracot, az ágy feletti képkereteket. Irtás után érdemes mindent 60 fokon (ami bírja, még többön is, pl. sima, nem gumis lepedő) átmosni és a legdurvábban érintett területeket forró vasalóval is átvasalni. 

A poloska napközben elbújik, belemászik az ágygerendák közti résekbe, a matrac és az ágy közé, a fejtámla és a fal közé, de szeretnek felfelé is migrálni, így mindig meg kell nézni a képkereteket, ha vannak a falon az ágy közelében. 

Tünetek, jelek, ha poloska van az ágyban

Ami minden bizonnyal fel fog tűnni, a viszketés. Miért viszketek télen, nincs is szúnyog – szúnyogcsípéshez hasonló viszketést észlelhetünk minden évszakban, amikor szúnyogok akár nincsenek is. Ez azért lehet, mert az ágyi poloska megcsípi az embert, de vérszívás előtt véralvadásgátlót és fájdalomcsillapítót lövell a testbe, ami aztán napokig viszket. Kis, piros viszkető pöttyök jelennek meg az ember bőrén, elsősorban karon és lábon, de lehet ez arc és nyak is, mert elsősorban a ruhával nem fedett testrészeket célozzák, de mivel átszúrhatnak a ruhán is, deréktájon, háton is megjelenhetnek. Tipikus csípési minta a három csípés egymás mellett, vagy egy vonalban végighúzódó, igen viszkető csípések. Az emberek eléggé egyedien reagálnak a csípésre, valaki alig érzi, másnak a viszketés konkrét fájdalomba megy át.

Poloskacsípések az alkaron

A jó hír az, hogy az ágyi poloska betegséget, fertőzést nem terjeszt például a kullanccsal ellentétben, így csak nagyon kellemetlen az egész – és ahogy telnek a napok, egyre inkább az. A viszketés kibírható, de nagyon idegesítő, ugyanis minden reggel csípésekre kelsz, és még el sem múltak, nem is enyhültek, a másik reggel már jön a következő adag. A csípésre nem ébred fel az ember, nem lehet észrevenni, nem tűnik fel. Sok bőrgyógyász felismeri a poloskacsípést, de az enyém például csak kivizsgálásokra küldött, nem volt neki sajnos evidens, hogy mi ez, úgyhogy egy jó darabig húzódott a dolog.

Egész duzzanatokká tudnak fajulni

Emellett feltűnhetnek a nyomok, amit a poloskák hagynak – furcsa pici foltok a lepedőn, párnahuzaton? Egyrészt lehet a poloskák széklete, másrészt a forgolódás közben összenyomott poloskák vére... Továbbá ahol megtelepszenek a poloskák, láthatni tetemeket, levedlést, petéket, élő példányokat is egyben.

Megtelepedett ágyi poloskák az ágy háttámláján – nem egy szép látvány.

Mi lefújtuk őket és a helyüket ilyen irtó sprayvel (hátha hat), meg magukat az élőlényeket legyilkolásztuk. Velük szemben a fal is petés/ürülékes volt, azon átmentünk vasalóval is, de az ágytámla szilikonos része miatt ahhoz vasalóval nem mertünk érni.

Ahogy egy poloskás weboldalon olvastam, ha már élő példányt látunk előjönni, az csak a jéghegy csúcsa, akkor szinte már biztosan baj van és van sokkal több is. Éhségükben elkezdenek migrálhatni, egyik nap a fürdőszoba polcán és a villanykapcsolón találtam egy közepes életkorú meg egy bébipéldányt is, de volt kifejlett is...

Baloldalt egy elkenődött vérnyom(?) és még két poloska által hagyott pötty a lepedőn

Poloska gyorskontroll

• vannak rajtad viszkető csípésnyomok, amiket nem tudsz mivel indokolni?
• vannak a lepedődön vagy a párnádon foltok?
• van piszok az ágyad fölötti képkereteknél?
  
  

Ha mindháromra "igen" a válasz, akkor biztos, hogy baj van.

Tőlünk már szerencsére elmentek az irtók az első kör után. Minden fekvőhelyet és a környékét lepermeteztek, utána ki kellett nyitni az ablakokat és elmenni itthonról két órára, hogy ne lélegezzük be. Az ágyakra kellett venni ilyen kórházi műanyag "zacskó" ágytakarót, hogy ne lélegezzük be alvás közben sem a permetezőszert. Kb. két hét múlva jönnek ismét. 

Engem azóta is a hideg ráz és a frász kapkod, szóval nektek több szerencsét...

Nagyon season 5 van, de élvezem. Végülis erről szól a huszonévesség, nem? És annyi jó dolog történt! De tényleg elég ridiculous, random és indokolatlan szituációk. Vajon Mustamäe vagy nem Mustamäe?

Úgy tűnik, ez most az az időszak, hogy mindenkiben csalódok. Kivéve a metalban. Metal never disappoints. Még szerencse, hogy volt az a középső nap.