2020. 2. 15-16-17.

Úgy tűnik, a Kalevala zenekarral kapcsolatban, vagy körülöttük mindig, de legalábbis nagyon sokszor kialakul valami zseniális sztori, amiről kár lenne nem írni (ellátogatni miattuk egyedül Oroszországba 2014-ben, elszállásolni őket Révkomáromban, meg hasonló dolgok). A Heathen Assault-ra való látogatás is megér egy misét, mert nem minden nap járkálok mostanság külföldre koncertre, de amikor igen, az meg egész zseniálisan sül általában el, hálaistennek. Így volt ez a brünni kirándulással is, amire már tavaly ősz végén megvettem az egyébként nagyon olcsó jegyet – leugrani a szomszédba, egy városba, ami a vasútvonalon van, megnézni a Moonsorrowt és DUPLÁZNI Kalevalából? Hülye lennék kihagyni :D Szerencsére vonatjegyeket is „early bird” áron, tök olcsón be tudtam biztosítani, és odafele csak Érsekújvárban szálltam fel az EC-re, ezzel két órát levágva a menetidőből és hipp-hopp ott is voltunk Morvaországban.

Végül utolsó pillanatban szállást váltottam, ugyanis jobban megnézve az eredetileg tervezetthez kicsit sok volt a negatív vélemény, így inkább cseréltem arra, ahova Abel és egy barátja, Max is foglaltak, ami ráadásul még csak olcsóbb is volt. Gyors pénzfelvét, becsekk, aztán irány a buli, mert nagyon korán kezdődött. Eleinte étteremben szerettem volna enni, de kiszámoltuk, hogy úgy szinte biztosan lemaradok a 15:15-kor kezdődő Embrace the Darknessről, úgyhogy csak a főtér közelében beugrottam egy Mekibe, és go go Melodka, ami meglepően közel volt, azt hittem, még sokat kell gyalogolnunk, de egyszercsak hirtelen ott volt előttünk. A srácok inkább visszamentek megkajálni, én meg beálltam a sorba, ami, mint kiderült, a 3 órás kapunyitáskor hatalmas volt, a klub az épület emeletén található, és lent meg a lépcsőn is végig-végig álltak az emberek, bent már sört venni és pulcsit leadni sem volt időm (mondjuk közrejátszott az, hogy azért is nem tudtam ruhatárazni, mert nem volt apróm, csak egy 500 koronásom, amit felválthattam volna sörvevéssel, de addigra már levettem a kabátom és tele volt a kezem), szóval csak ledobtam oldalra a cuccaim és vártam az EtD kezdését. Pont a Temptations nesttel nyitották a fellépést, a dal, amit az eseményhez is kilinkeltek, szóval ezt hallottam tőlük először és már akkor eldöntöttem, hogy igen, őket megnézem, mert gyönyörű a doomos deathes dallamos szomorkodós zenéjük. Élőben élő hegedűvel lépnek fel szintén, valami zseniális hangosítás mellett, kristálytiszta hanggal és gyönyörű fényekkel, az utolsó dal alatt pedig kishíján elsírtam magam, a koncert után pedig rögtön futottam CD-t venni, úgyhogy mondhatom, beváltották a hozzájuk fűzött reményt, sőt, még jobbak is voltak, mitn amire számítottam. Feltűnt egyrészt amúgy, hogy nagyon pici a klub, és nem tudom, hogy fog itt a Moonsorrow fellépni, másrészt meg hogy milyen profi, mennyire jó a hang és a fény, meg az elrendezés, és hogy ezek a jó csehek már mennyire korán milyen rengetegen megjelentek és mennyire nyomják a pogót már a második bandára, a videók alapján cringefest, de élőben teljesen élvezhető cseh-Isatha Wolfarianra.

Ezután igazából csak a Cruadalach érdekelt, a fúvóstagjukkal váltottunk is pár szót meg megcsodáltam a merch-sapijaikat, aztán a koncertet is. Igencsak stílust váltottak, de igazából tetszettek az új dalok és az új felállás, általában nem annyira bejövős, ha egy banda elfordul arégebbi dolgaitól, de a Crua úgy kombinálta először a hc-t aztán a modern metalt a folk metallal, hogy továbbra is nagyon tetszetős a végeredmény. Az egyik legvadabb ugrálás is az ő koncertjükön alakult ki, meg még egy spotán circle pitet is nyomott a közönség, szóval elég durva volt. Az Ellende alatt inkább Max-szal a lépcsőn ülve beszélgettünk (eleinte elindultunk beszélgetni nyugizni levegőzni a klub elé, erre nyilván belefutottunk a Kalevalába :D), de a Hornt megnéztem, jó volt, csak zavart pár állat pogós. Nikitával amikor először megláttuk egymást, ő a jó hosszú merch-asztal mögött állt, szóval nem tudtuk egymást normálisan megölelgetni, erre bejátszott egy olyat, hogy felállt/feltérdelt az asztalra, hogy meg tudjuk egymást ölelni, hát ott olvadoztam, hogy ez mekkora jófejség már tőle, akkor nyilván nem csak udvariasságból teszi, ha így. Többiekkel is nagyon örültünk egymásnak, Ksenia volt kicsit grumpybb/visszahúzódóbb, de ezt már meg is szoktam az orosz énekesnőktől, meg valszeg akkor ébredt fel, szóval nem igazán zavartattam magam emiatt.

Végre Kalevalatájm, elsősor megvan, srácoknak örülés, gyorsan sörivás, élő duda, nincs nagyon mit mondanom, jó volt, mint mindig, a setlist miatt lehet panaszkodni, mint mindig, de volt most is Milyj, meg a Vedma élő dudával nagyon szép volt. Aztán ismét pisisör, végre Moonsorrow, hangzás lófasz, mindent elnyom a bőgő – de legalább megfigyelhetjük a bass lineokat… Viszont játszottak a beharangozott 90 perc helyett is inkább 100 körül, volt Raunioilla, amivel gyakorlatilag félig gyerekként megismertem őket, meg Aurinko ja Kuu, Jumalten kaupunki dalszövegének éneklése alatt rámnéző, szövegéneklést észrevevő Ville… � Abel fejét meg”szorongató” Janne, meg véletlenül zenészek kezébe és gitárjába mindenébe beleütköző én kezem :’DD Annyira jó érzés kordon nélküli bulin részt venni, teljesen másabb, bensőségesebb, intimebb, tényleg sokkal inkább olyan érzés, hogy a zenekarral együtt rokkolsz és nem cska ők játszanak neked te meg nézed, hanem együtt vagytok ebben benne és érzitek egymás áramló energiáit, meg nyilván nem szar amikor így két szőke finn fél-fél karnyújtásnyira ott gitározgat előttem :’) Még ha nem is túl szépek, sőt, bár Ville nyomifeje esküszöm cuki :DD

Jobb hangzással tökéletes is lehetett volna a buli, de így sem panaszkodok, bár egy párszor fellöktek a színpadra, de ez az egész közelség, a dallista, a hangulat igazából kárpótolt. Meg aztán, hogy Abel után simán begyalogoltam a backstagebe (ami egy sima szoba közvetlen a színpad mögött), rá fogva, hogy hát én csak jövök utána, de igazából nagyonis saját akaratból zászlót aláíratni, meg ilyenek. A srácok többsége persze fáradt volt, de mindannyian nagyon nagyon kedvesek voltak, készségesen aláírták a cuccom és hallgatták, ahogy finnül nyekegek, meg még a poénkodásba is belevittek minket, Janne az egész életét elmesélte, meg repkedtek mindenféle érdekes dolgok (saatanan retardi, jalapeno sí, tortilla no, salato no, bármi is legyen ez), csak én barom elfelejtettem megkérdezni a kérdésemet, meg eszembe sem jutott(!!!), hogy milyen jó istenadta lehetőség ez a mostani az egész bandával csinálni egy képet… Elkopnak a fangirl ösztönök. De majd a legközelebb, nem hinném, hogy ne lenne ezután még ismételten alkalom. Meg a kép valahol úgyis inkább a külvilágnak van, az élmény, amit kaptam, az meg nekem, belülre elraktározni. Janne elmesélte, merre lakik, meg miket csinálgatott, meg milyen jó nyáron a szeder, tényleg iszonyat kommunikatív volt, egész jól eszembe jutottak a dolgok finnül, annak ellenére, hogy az egyik online szerzett új cseh haverommal lengyelül, a szlovák barátnőjével pedig szlovákul társalogtunk pár órával előtte… Kalevaláékkal itt nem nagyon volt semmi, még Nikita a merch pultban mondta, hogy Pesten van day offjuk, amiről én magamban nyilván asszociáltam arra, hogy „hmm együtt lógni velük”, de nem akartam akaszkodó lenni, így mondtam neki, hogy na az szuper, király, de mivel továbbra is eléggé meaningfully mosolygott rám, mondtam, hogy persze, császkálhatunk együtt. :D Úgyhogy velük csak, vagyis azzal a hárommal, akit épp elkaptam, megöleltük gyorsan egymást, és mondtuk, hogy hát akkor viszlát holnapig, és még ők tették hozzá, hogy igen, meg holnaputánig, és én nagyon örültem magamnak � Utána nagyon szörnyen aludtam, egy órán át, vagy még többig is csak feküdtem az ágyon csukott szemmel és egyszerűen nem jött álom a szememre, pedig nem is volt semmi zavaró körülmény, nem volt zaj, világos, nem volt puha az ágy, and yet… Namindegy.

Másnap a vonaton próbáltam aludni, de elég hamar rájöttem, hogy nem fog menni, inkább dumálgattunk meg zenét hallgattunk Abellel, Pesten aztán ment ki-ki maga dolgára, nekem meglepően rohanós lett a délután, sokáig nem is tudatosítottam, hogy mennyi dolgot kéne csinálnom milyen rövid idő alatt, de gyakorlatilag 2.5 óra alatt sikerült megebédelni, becsekkolni, átöltözni, hajatmosni, sminkelni, összepakolni és elindulni a Dürerbe, és megnézni a kakukktojás de amúgy full élvezhető Archaicot. Az Ymyrgar ismét kimaradt, mert kringya, inkább Nikitával beszélgettünk alatta meg Arkonát énekeltünk, meg errandboy voltam, ami a világ egyik legsatisfyingabb dolga. Alapból Toma is engem kért meg, küldjem oda hozzá Sabrit, meg Denis is messengeren rajtam kereste őt, mert hogy nincsenek meg a passaik, meg kétszer is elfutottam egy-egy tizessel pénztváltani a merchbe, ésegyszerűen nagyon-nagyon jó érzés volt, hogy mindenki tudja, hogy megbízhat bennem, és rám lehet bízni egy-egy feladatot.

Az Ellendét itt már megnéztem, de igazából elég nehéz volt odafigyelni és élvezni az atmoszférikus blacket, mert bár nem annyira, mert előző este a Melodkában, azért itt is hyper meg jittery voltam, de azért próbáltam átadni magam a zenének. A Bloody Tyranten picit más volt, mert az legalább ugrálós, meg jópofák voltak a kis tajvaniak. (Taiwan is not China and we are Asians but not all Asians have small dicks!).

Túl nagy after itt sem volt, Kron jófej volt, kihozott egy sört a backstageből, de inkább Tomáékkal dumálgattam, meg mondtam a srácoknak, hogy írjanak, ha felkeltek, és kb. hány órára számítsak a talira – bár itt még nagyon szkeptikus voltam és nem igazán hittem el, hogy bármi történne… Szépen sörrel a kézben hazasétáltam a hosztelbe, vettem egy pizzaszeletet, hallgattam a kedvenc playlistem, aztán megpróbáltam kialudni magam.

Már 9 körül fent voltam és nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni (a srácok 10 körülre lőtték be a körülbelüli felkelésüket), és 10:45 körül valóban jött az üzenet, hogy na, amelyik részük bírt, az felkelt, és mikor tudok a Bazilikánál lenni. Majd kiugrottam a bőrömből, rohantam is, meg szorongtam, hogy béna idegenvezető leszek és tuti eltévedünk :D

Nagyon jó volt a nap, csináltunk egy szép kört a Szabitér (elmentek volna mellette nélkülem, szóval yay, első jó irányítási pont), Duna-part, Parlament, Lánchíd, vár, várnegyed, Moszkva, villamosozás a Gulyáskantinba (nagyon köszi Ivett ,tökéletes volt minden szempontból), Szabihíd, Duna-part… Szép kör. Közben ezek a barmok ontották magukból a hülyeséget, mint hogy Budapestne mindenhol forgatás és casting (igen…) megy, meg hogy a csatornafedél milyen jó káposztasavanyításhoz a hordót lefedni, mennyire viccesek az elnöki palotánál őrködő kakaskodón lépkedő őrök, melyikük lenne jó a forgatásra, milyen Till Lindemann új klipje, meg tényleg felsorolhatatlan mennyiségű baromság. És mindezt persze oroszul, és több, mint a felét végig értettem, és nem egy nemértett dolognál is simán rá tudtam kérdezni, hogy bocs, de mivan, és gond nékül elmagyarázták. Este még BarHole-oztunk, megtanultuk, hogy kispiros, ők megtanították a pultosnak, hogy najebnyemszja, röhögtünk egymás dolgain meg az én régi VKontakte-s képeimen, aztán bementünk éjjel még megtömni a fejünket mekivel, szóval az egésznek olyan hangulata volt, mintha simán csak a barátaimmal kimentünk volna zülleni Pesten, ami a világ legjobb érzése, ha az egyik kedvenc zenekarodról van szó. Elképesztően jó volt az egész nap, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy megyek a szentpétervári koncertre is, már csak az ölelések és a mosolyok miatt is, meg persze miért is ne nézzem meg újra Oroszországot, ezennel koratavasszal koratél helyett :)