Remélem, az újdonság varázsa sosem múlik igazán el, és ez a bizonyos feldobottság végig megmarad - hiszen végülis rácsodálkozni mindig van mire. De tudom, hogy úgy sem lesz így.
Jelenleg a világ királyának érzem magam már annyitól, hogy van egy saját bérelt lakásom, ahol minden az "enyém", saját kis birodalom, nagyon kellett már ez, meg hogy van egy irodám, vagyis egy asztalkám egy irodában. Meg hogy van pénzem finn élelmiszerre, hah. Több nem is kell :)
Még az önmegkérdőjelezésemmel is szembenéztem, és úgy, ahogy van (pontosabban ahogy összeállítottam a konzultációra) átküldtem Anastassiának a kérdéssort kommentálásra, és remélem, kritizálásra. Pedig az a dokumentum egy nagyon nagy részem, sok-sok hónapnyi munka, és most kiraktam a főtérre, hogy ha az emberek akarják, megdobálják kakával. De muszáj.
Kicsit néha megengedhetném magamnak azt az úri luxust, hogy igenis büszke vagyok erre, hogy egészen eddig gyakorlatilag kizárólag saját erőből és tudásból jutottam el. Nyilván mindehhez kellett segítség emberektől innen-onnan különböző formákban, meg egy adag szerencse is, de ettől függetlenül magam dolgoztam meg azért, hogy most itt vagyok. Szem előtt kéne tartanom, amikor elönt a bizonytalanság.
(De ugye, success is when luck meets preparation.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.