Nem maradt más, csak az illatgyertya, a téli tea, a melankólia, a szorongás, a közömbösség és a kétségbeesés egyvelege.
Könyvolvasás, ha rávinne a lélek, de túl lusta vagyok ahhoz is.
Ügyfélszolgálatosnak nem vagyok elég jó, a németem szar, a tapasztalatlanságom szar. Az elvárásaim a szituációhoz képest meg igazán nagyok lennének?! Késő ősz-kora tél.
Néha tényleg csak Tanel töretlen hite és pozitivitása segít túl a napon. Volt pár összezörrenésünk nyilván most is, személyiségbeli súrlódások, de összességében hihetetlen szerencsés vagyok, hogy ilyen kincset találtam. Az elmúlt hetekben pedig érezhetően kifejezőbb lett a szerelmét illetően, szóval úsznék a boldogságban, ha csak nem lennék az életem összes többi, kilátástalan aspektusát tekintve kétségbeesett.
Megyek, lefőzöm azt a teát.
A szülinapomon legalább már nem cringelek, de boldoggá sem tesz...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.