Szerintem ezen már az sem segít, ha kiírom magamból. Lassan már a kiégés jeleit mutatom a munkakereséssel kapcsolatosan. Ennyi helyre beadni, ennyi szálat végigkövetni, ennyi mindenen stresszelni, szorongani, ennyiszer elmondani, hogy "milyen szerintem az ideális menedzser", ennyiszer találkozni azzal, hogy Magyarországon szinte lehetetlen a teljes home office, és csak furcsán néznek rád. És ami rosszabb, találkozni a marha ijesztő, teljes sötétségre találó "Hol és hogy képzeled el magad öt év múlva?" kérdéssel. Kutyák, cicák, meg mondjuk egy poronty mellett, de hát ezt mégsem válaszolhatod egy állásinterjún. Megpróbáltam elütni azzal, hogy gyakorlatilag frissdiplomás vagyok, szóval előbb jó lenne magam egy kicsit jobban megismerni, de amúgy nyelvek.
5 év múlva 2027 lesz, 5 év múlva ... *huh de nehéz a fejszámolás*, 33 éves leszek. Na, pont a Krisztusi kor. Lehet, ezt kéne válaszolni. Abban képzelem el magam.
Tényleg néha egyszerűbbnek tűnne kimenni Észtországba, és munkába állni az első Hesburgerben vagy Olerexben, ahová kellek. Amikor persze elképzelem, hogy ott robotolni és talpon lenni 8-8,5 órát naponta, az azért mégiscsak nagyon ijesztő, szóval how about no. Leszek kitartott feleség, végülis az ambiciózus személyiségemnek csak teljes mértékben mondana ellent. De hát minden máshoz tapasztatlan vagyok. De persze, írnak majd, ha esetleg szembejön olyan pozi, ahova szerintük megfelelő lennék. Lófaszt.
Még szombat este is az álláskeresésen obsesselek, és szinte látom előre, hogy két, nagyon kellő poziról, ahol tök jól ment az interjú, jön majd a válasz, hogy hát igen-igen, bizony-bizony, valaki tapasztaltabbat keresünk azért. Az életben el nem magyarázom nekik, hogy ex-doktoranduszként, aki gyakorlatilag egyedül csinálta végig az egészet, tervezéstől, elemző és kritikus olvasástól, utazásszervezéstől, networkingtől az adatgyűjtésig mindent, valószínűleg sokkal rátermetebb vagyok bármilyen nem műszaki pozícióra, mit a többi jelentkezőjük; valószínűleg motiváltabb és tanulékonyabb is vagyok, de ezt papírok lobogtatása nélkül el nem hiteted senkivel. Igazából arra sem jön az égvilágon semmi reakció, hogy van egy doktorátusom (vagyis, majdnem van, na. talán majd lesz, annak ellenére is, hogy a hivatali ügyintéző ghostolt, mint egy rossz tinderes fuckboy).
Mondjuk legalább C1-es vizsgát tehetnék állásinterjúzásból, fejből megy az összes válasz az összes istenverte interjúkérdésre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.