Most egy kicsit jó.
Vasárnapi chill, együtt csináltunk kaját, gyakorlatilag részben saját terményekből – bár ennek inkább Tanel a rajongója, nem én.
A hétfői táncház nagyon jót tett, még úgy is, hogy igazán táncolni helyszűkében alig tudtunk, folyamatosan arra kellett figyelnem, hogy ne üssem be a bokám és ne lépjek rá senkire, szóval maga a tánc öröme nem 100%-ig volt meg, de annyira nem is számított ez. Valamennyire nosztalgiaút volt azokba az időkbe, amikor rengeteget jártam; nagyon jól esett énekelni, magyarul beszélni, a srácokkal hülyülni, mintha nem egy észak-európai expat lennék, hanem csak otthon kimentem volna egy péntek este...
Emellett pedig végre van pár program betervezve, és elég határozottan érzem, mennyire jót tett teljesen instant módon a mentális egészségemnek már maga a tudat is. Hétfőn mozi, kedden ingyenes próbanap a Worklandben, ahol nemcsak coworking space hanem egy kis gym is van – nagyon, NAGYON jól hangzik vezetni egy kis rutint a napjaimba, és kimozdulni otthonról, mert amúgy csak mennek a napok és egy szürke mocsár az egész, fesztiváltól fesztiválig, koncerttől koncertig. És az úgy nemjó.
Ennél jobb már csak akkor lenne, ha lenne itt több barátom, de igazából nem is tudom, hogy álljak neki... De lehet majd a Worklandben is akár sikerül networkölni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.