Csak frissítgetem az emailjeimet (nem mintha nem frissítene automatikusan, ha új érkezik, meg nem pittyogna rezegne a telefonom is mellé), és már idegbajt kapok, de még mindig semmi hír a cégtől...
Észtország még mindig szürke, de jó kajával, progikkal, blekk vagy épp vidám melodikus metállal kompenzálok.
Jó nagy hülye vagyok, hogy megfázásos tünetekkel repülőre ültem, várom érte azóta is a büntetésem, mert iszonyat bűntudatom van. Mondjuk ha nem ez, akkor anyumhoz viszem haza a covidot, szóval végülis...
Tökre tetszik a tézisfüzetem, cuki, és tényleg megmutatja hogy dolgoztam és eredményeket kutattam ki.
At the same time, I hate adulting. Nem is tudom egyébként, hogy várom, hogy felvegyenek, vagy rohadtul félek tőle. A heti 40 óra munka rettentően rémisztően hangzik, nem tudom, mások hogy csinálják, és hogy én hogy nem fogok beleroppanni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.