#
Az tartotta bennem valamennyire a lelket, hogy amikor haza kell mennem, akkor ott lesznek a barátaim, társaság, emberkék, lehet járni koncertre, de legalábbis kocsmába, vagy kávézni, valahova, és az majd elvonja a figyelmem a hiányról és a sóvárgásról és az ürességről, és lesznek helyette jó, új, kellemes élmények és elfoglaltság.
Most pedig fogalmam sincs, hogyan vigasztaljam meg magam.
---
#2
Az út hozzád rejtett volt, de úgy tűnik, megtaláltam. Bárcsak magamban bíznék jobban.
Azzal, hogy azon aggódom, hogy nem vagyunk egy ligában, gyakorlatilag téged titulállak felszínesnek, ami viszont tök bántó rád nézve. Ha másért nem, ezért abba kéne hagynom. Az elmúlt két hét csodálatos volt. Elég másféle érzés úgy szeretve érezni magad valaki által, hogy az a valaki ezt kb. soha nem mondja ki.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.