Nem semmi napok állnak a hátam mögött, mit ne mondjak. Kedden bent voltam megbeszélésen az orosz program vezetőjével és a konzulensemmel, hatalmas hiszti volt azon, hogy tanárhiány van, mindenki kétséégbeesett, a másik doktoranduszlány sír, hogy ő nem akar tanítani, de én legalább reassureöltem A-t, hogy akkor vállalok én több órát, főleg így, hogy igazából elsősöket kell tanítanom, nem is harmadikosokat, hanem full kezdőket, ennek nagyon örülök. Az viszont biztos, hogy jelenlegi "karrierem" egyik leggroteszkebb napja volt ez, mindenki sírt kb, A-t én nyugtatgattam, beláttam a tanszék mögötti életbe kicsit, A mondta is, hogy bocsánat, ő most nekem ki fogja önteni a lelkét. Hát nem így képzeltem az első hivatalos találkozásunkat, de hát nincs mit tenni, igazából alapvetően nem is zavart, mert valahol az jött le az egészből, hogy egyenlő félként kezelnek.
Ez csak mégjobban látszott akkor, amikor a 31-i tájékoztatón az új tanszékvezető, Gyöngyösi felajánlotta, hogy tegeződjünk, ha már úgyis kollégák leszünk. Wow. Sokakkal meg alapvetően tegeződéssel köszöntünk. Csak A-t kell magáznom, és csak oroszul, pedig ő oroszul is tegezett, és én egyszerűen nem tudok ezen az egészen eligazodni, de részletkérdés. Heti kétszer fogok másfél órát tartani, párban A-val.
A 20. Élőnyelvi konferencia első napja nagyon hosszú volt, igazából 9-től 10-ig ott voltam, úgy durván. Volt ebből pár egyedül töltött órám, amikor nagyon sajnáltam magam, és kicsit egyedül éreztem magam, meg már minden bajom volt, hogy csak nekem nincs senkivel sem beszélgetnem, akivel szóbaelegyedek, azt is konkrétan másfél mondat után max elragadták mellőlem. Bummer. Az egyórás hajókázáson amúgy alapvetően ellettem volna, néztem a naplementét, a hullámokat, az alacsony vízállást, a kivilágított várost, élvezem az ilyesmit egyedül is, sokkal inkább az zavart, hogy én most egy ciki helyzetben vagyok. Hogy látják, hogy egyedül vagyok. Persze nagyon jól esett volna csevegni és vegyülni is, de amúgy nem az az ember vagyok, aki nincs jól el egyedül is. Csak furi volt, de a főszervező észre is vette, és még a vacsorán is nagyon kedvesen, törődve kérdezte, hogy lett-e társaság. :)
Érdekes előadások voltak, különösen élveztem a műhelyt a transzlingválásról, mert lehet, hogy majd én is ilyesmi keretben szeretném az adataimat feldolgozni, és végre normálisan el lett magyarázva az egész.
Itt még nem sikerült bemutatkoznom senkinek, ebédelni is egyedül mentem el, de szerencsére a fogadáson már rendben ment minden. Összeszedtem az összes "hírességet megközelítő tehetségemet", amit ugye főként zenészekből szedtem össze, és odamentem a plenáris előadás megtartójához (Peter Trudgill, elég nagy név, és szuperjó volt az előadása is a prehistoric sociolinguistics-ből), megdicsértem az előadását, majd bemutatkoztam. Ő és a felesége is nagyon kedvesen vették, sőt, megkérdezte, hogy egyébként mivel foglalkozom, annyira egy ilyen cuki bácsi benyomását keltette. Pedig ő a Peter Trudgill! A fogadáson már nem féltem, hogy egyedül leszek, mert tudtam, hogy azért mindig viszonylag nagyobb asztalok (is) vannak, tehát majd valahova leülök, és azokkal ismerkedem (PLC-n is így volt), és pontosan így történt. Milyen érdekes, hogy kb. az egy szem külföldi résztvevőbe (hazugság, mert hát ott volt ugye Trudgill és P. Laihonen is - minden magyar konferencián van egy magyarul tudó finn :D) belebotlottam, úgyhogy végül Piroskával (ezt jelenti a neve törökül, morfémáról morfémára :D) beszélgettem, meg pár magyarral, és így már minden szuper volt. Csak ezeket a superfancy kajákat nem nekem találták ki, úgyhogy szégyenszemre bryndzát ettem :D
Másnap 9-re mentem igazi tantestületi gyűlésre, haha, ahol bemutatkoztam a leendő kollégáknak, van sok fiatal, meg van egy hozzám hasonló lány is, remélem, jóban leszünk. "Jaa, hogy neked nyelvészet a témád? De jó!". Mi lenne? :D Ennyire ritkaság, ha valaki oroszon nem irodalmár? :) 10-től tájékoztató volt, bár kicsit feleslegesen voltam ott, oké, bemutattak (és itt volt a letegeződés) a diákoknak, csak hogy a mi diákjaink, az osztatlan tanárisok csak 1-2 körül jöttek, és csak ketten jelentek meg közülük, szóval pár szót váltottunk, és már rohantam is kajálni, meg a konferenciára.
Az előadásom jól sikerült, előtte még a kávészünetben be tudtam mutatkozni Laihonennek, az előadáson pedig egyáltalán nem izgultam (L. bejött, Kontra kiment, fuh), végre remegő hang és kéz nélkül tudtam elmondani a mondókámat, viszonylag sok embernek. Az időt is tartottam, egyszer vagy kétszer akadtam meg a beszédben, de ott is pánik nélkül, teljesen természetesen tudtam folytatni. Mindenki megdicsért, hogy szuper téma, meg gratuláltak, hogy be tudtam jutni szlovák iskolába, és építő kritikát kaptam, amiért külön bocsánatot kértek, hogy ugye nem veszem rossz néven - úristen, hát dehogy vettem, nagyon normális, értelmes, sőt kedves, segítőkész formában tálalták, kimondottan örültem neki és abszolút helyt adtam neki; hogy is sértődnék meg, pláne azután, ahogy Kontra anno leoltott a maga bunkó, kendőzetlen stílusában. Vanco el is kérte a dolgozatomat, pontosabban mondta, hogy biztos nagyon érdekes, amire elfogadta a felajánlásomat, hogy nagyon szívesen elküldöm neki, meg egyébként hivatkozom is őrá benne. Remélem ezt a blogot sosem olvassa, mert a tanulmányáról szóló részt egy picit átírtam mielőtt elküldtem neki - de csak azért, mert az háromnyelvű helyzetről szól, és így nem az igazi esszenciáját fogja meg a kétnyelvű társalgásnak és beszédmódoknak, ami miatt valamennyire kritizáltam, hogy az angolórák megfigyelése miatt hiányzik a sima "társalgás", ezt inkább kijavítottam egy abszolút neutrális bekezdésre, ha már így. Utána a szünetben még vele is beszéltem, meg Salánkival váltottam pár szót, ő is nagyon kedves, pedig mindig nagyon bunkónak tűnt fejre (mondom ezt én, szintén jellemző resting bitch face-szel), meg mindig köszönés nélkül kerülgettük egymást évekig, mert láttuk egymást mindig, de úgy közösen dolgunk sosem volt - szóval legalább mostmár ez is fel van oldva.
Úgyhogy igen, ez így sikeres volt, bár nem jó, hogy napokig a disszertációs témámmal nem foglalkoztam, és már át kellene térnem a terepmunka tervezésére, de nem baj. Ismét egy kicsi előrehaladás meg boost a tanév elején.
Azok a hajnali kelések pedig érdekesek és jók voltak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.