A megérkezésünk Németországba elég könnyen ment, pár percecskét késtünk csak, késo estére már a kollégiumba voltunk. Többen nagyon aranyosan üdvözöltek minket, nagyon jó volt látni, ahogy kijöttek az "eloszobába", hogy láthassanak. *-* Kipakoltunk, beszélgettünk, aludni mentünk...
A második nap számomra szörnyu volt, megszámolhatatlan számszor sírtam, mindenféle egészségügyi problémáim voltak egész nap, a hülyepina Katka a szobánkban volt, pont amikor legjobban szerettem volna egyedül lenni... Szerencsére a következo nap már kicsit jobb lett, mondhatni semleges, ami az elozohöz viszonyítva nagyon jó változás.
A mai nap pedig szinte jónak mondható, elso óránk az ideiglenes órarend szerint szerdán lyukas, a második pedig helyettesített torna volt, ahol önkényuleg eldöntöttük, hogy nem megyünk be, így 8:00-ig aludtam, hihetetlen!
Amikor elindultam a suliba (acélbetétesben, höhö), sütött a nap, csiripeltek a madarak, a kezem nem fázott kesztyu nélkük (pedig nagy kesztyuszereto vagyok), szinte kitavaszodott. Így ez a négy óra (mivel az utolsó,- 7. Förderdeutsch vagy WP-Musik, mindketto elmaradt,- nem volt megartva) elviselheto volt, az angolóra meg egyenesen szuper volt... Hihetetlen sokat nevettünk, szeretem ezt a tanárnot nagyon :D O a kedvenc.. utána talán a spanyolos, o mindig mosolyog, meg aranyos, meg talán bír is engem... Az osztályfonököt is szeretem, o is igen kedves hozzánk (mondjuk a neveinket 4 hónapig nem bírta megjegyezni), és jól is néz ki... A földrajzos tanárno meg okos, jól öltözik, gyönyöru a haja és o is egész jóarc, és néha a matekos is aranyos.. Tehát mondhatjuk, hogy nagyrészt jóarc tanáraim vannak.
Az osztályban is kedvesen fogadtak, Janinnal igazán örültünk egymásnak, neki vittem külön ajándékot is, a többieknek linzert (a szarba, hagyhattam volna magamnak is :///), mézeskalácsot meg ilyen karácsonyfadíszcsokikat osztogattam :D Tök jó így körbemenni, így legalább azokkal is kapcsolatban vagyok pár másodpercig, akikkel amúgy még egy rohadt szót nem beszéltem a fél év alatt... Kíváncsi vagyok, hogy mire eljutunk osztálykirándulásra ez változik-e.
Amúgy eldöntöttem, hogy ezentúl boldog leszek, hogyha újra megszokom itt a dolgokat, majd jó lesz minden, végülis az, hogy havonta kapunk 90 eurót magunkra, az nem rossz, meg suliba sem kell annyit készülnöm, mint otthon...
Meg a német, spanyol és lengyeltanulás sem egy rossz dolog, de meg kell hagyni, NAGYON unalmas itt az élet...
Ma nem volt "rendes" vacsora, mert újévi grillezést tartottunk a (ja, igen, újévi grillezés, értitek, januárban, kint) kollégiummal... Eleinte nagyon tartózkodtam tole, és reméltem, kinyitják nekem a konyhát, de végülis nem volt olyan rossz (azt hiszem, ismét a másik két szlovák lány befolyásolt), valami virslit ettem zsemlével, meg valami marhajó kecsupot tettem rá... Csak most édességhiányom van... ^^
Hmm, ezek még mindig beszélgetnek a tuz körül, kár, hogy kevés embert szeretek onnan, végülis elég feelinges a tuz körül a szabad ég alatt melegedni, de én egyszeruen nem tartozok oda...
Csináltam két ilyen szart a blogra, egyikhez a komoly és komolytalan projekteket írom, a másikhoz meg a dátumokat - azt hiszem ez már a németek hatása, hogy mindent ilyen szépen vezetek, betervezek, stb... :D
És majdnem kihagytam, hogy elkezdtem futni - nem foleg a fogyásért (bár ha 5 kiló lemenne, NAGYON bírnám díjazni), hanem, hogy egészségesebben éljek, mert egész nap csak ülök, és a mozgástól a gyomormuködés is jobb, az meg elkél...
Egyelore nem sokat birok, pedig azt hittem, jobb a kondim, elméletileg szeretek is futni, de majd belejövök...
Azt a tanácsot kaptam, hogy inkább lassabban fussak, szóval most 6-8 km/h-val fogok futni, amennyit csak bírok, lehetoleg akár 25 percet is *__*
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.