Akkor egy kis helyzetjelentés Lengyelországból.
A család, ahol vagyok (az egyik nagyon aranyos lengyel lány a koleszból meghivott magukhoz az ősziszünetre ami két hét) faszás, a hely is nagyon jó, gyönyörű nagy ház, egy nagyváros kertváros részében, és "kis" 5 fős családocska. 14, 11 meg 2 éves gyerekek. Na most a kétévessel már néha a tököm ki van, mert reggel sir és felkelt, és amikor netezek, idejön, hogy ő a Kisvakondot vagy a tudoménmit akarja nézni, és addig ordit, ameddig nem kapja meg. Ebbe a zavaró ugye az, hogy a családban emellett a gép mellett van még 3 vagy mennyi laptop...
Pont igy a szobákkal is, a két kisebb gyerek minden nélkül bejárkál a szobába, ha úgy van kedvük, pedig szobából is van a lakásban még 5-6... >< Szval no privacy. Ajtót zárni meg nem lehet, gyereket kitiltani sem, merthát mégis az ő házuk.
Amúgy sok minden jó programunk volt már, elmentünk kétszer a Zielona Góra-i (a város ahol vagyok) Aquaparkba, ahol sok minden között Lengyelország leghosszabb vizicsúszdája van, és emellett rengeteg beteg vizijáték, én meg az ilyenekbe szerelmes vagyok. A várost szintén bejártuk, megnéztük a belvárost, 2 múzeumot, egykét templomot, a plázát...
Egyik nap elutaztunk (btw utazás, idefele úton bebeszéltem magamnak, hogy jaj ne rosszul leszek, ami sikerült is, hánytam is, úgy szégyelltem magam :(( nem győztem bocsánatot kérni... de szerencsére az anyuka is ilyen volt kiskorában és a két lány is ilyen, tehát megértett) Wróclaw-ba, ami egy még nagyobb város, megnéztünk egy hihetetlen szép s annál is nagyobb panorámaképet, a belvárost ami igen szép, ettünk egy pizzát és mentünk plázázni. Sosem tudtam volna magamról elképzelni, hogy én igy plázázgatni fogok minden városban, ahol csak lehet. Viszont most jól tettem, hogy ide elmentem mert egy ooolyan de ooolyan odavágós ruhát találtam, 15 euróért, hogy wáo... És a New Yorkerben... Ilyen fekete egyberuga top+miniszoknya, ilyen bakancshoz illő...
A pénzem nagy része erre, meg Krówkákra ment el, amit ugye venni kell - ha már egyszer Lengyelországban vagyunk. Szerintem mindenkinek a karácsonyi ajándéka is ez lesz - a Németországból hazatért lánykától lengyel tejkaramellás édességet kap ajándékba. Dehát ha egyszer jó...
Holnap már megyünk haza, aminek azért örülök is... Én a szünidőt úgy képzelem el, hogy 13:00-ig alvás, netezés, ebéd, netezés, kis séta, és ismét alvás, itt ezt nem lehet megcsinálni... Na meg néha kiidegelnek az itt történő dolgok...
Ma sikerült kicsit sirnom is... Mert hogy nekem kell egy olyan ember a közelben aki velem is igazán törődik mert a majd' 17 évem ellenére én is csak egy gyerek vagyok és... igaz itt is vannak körülöttem barátok, akik megkérdezik, hogy vagyok, mert érdekli őket, de egy anya más, az megkérdezi hogy vagyok, s ha valami miatt szomorú lennék, az őt is bántja... S azért hiányzik az a közeg, az otthoni, a tudat, hogy bármikor meglátogathatom a barátaimat, hogy magyarok - normális emberek vesznek körül, s maga az, hogy "otthon vagyok".
De hazamenni egyelőre még nem akarok... Csak holnap a kollégiumba...
Amúgy meg www.dalriada.hu ... pofaleesős hirek... :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.