és bárcsak ne kellett volna így tennem. Bárcsak 2022-ben, a globalizált világban, az Európai Unióban léteznének valamiféle államközi szerződések, megoldások, workaroundok, akár kiskapuk, amelyek még legálisak, de lehetővé teszik azt, hogy az ember az EU-ban bárhol éljen, és bárhol alkalmazott lehessen – akár egyéni felelősségvállalással pl. munkahelyi balesetek esetén.
Otthagytam az AGCO-t és kb. felér egy szakítással... Soha senki nem mondta nekem, hogy a munkatársakhoz is hozzánősz és megszereted őket mint embereket, és nehéz lehet őket otthagyni. Ehhez képest már most hiányoznak ezek az emberek, és egy nagyon jó, munkakapcsolathoz képest nagyon meleg viszony alakult ki többünk közt. Vagy csak beleképzelem? Azért talán ez annyira nem meglepő, considering, hogy mennyi időt együtt töltesz ezekkel az emberekkel, rosszabb s jobb napokon egyaránt.
Otthagytam az AGCO-t és sokkal jobban fogok keresni, és kb. ez az egyik, amivel vigasztalódom... Mint a mémen, ahol a pasi a dollárbankjegyekkel törli a könnyeit... Na kábé az leszek én. Azért ennyi pluszpénzzel tud az ember mit csinálni, és az életminőségemnek azért bőven van még hova emelkednie.
Otthagytam az AGCO-t, és csak bízok benne, hogy a következő hely hasonlóan jó lesz, és ott is kellemes emberekre és jó légkörre lelek. Amit eddig láttam belőle - pár kezdőímél, a szerződés mellékleteinek megfogalmazása, az interjú a CEO-val - az eddig azt éreztette velem, hogy igen. Nagyon hamarosan meglátjuk.
Sziasztok, traktorok <3 :') :'( Hüpp.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.