Büszke vagyok a disszertációmra. Ez elég meglepő, újszerű, és jóleső dolog, ugyanis október környékén leginkább félelmet, február környékén leginkább kilátástalanságot, március környékén leginkább szorongást és április környékén leginkább utálatot éreztem vele kapcsolatban. De most ránézek az egyre inkább összeálló "írásműre", és büszkeség tölt el.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.