Itt aztán senki nem siet sehova. Vidéken meg aztán teljes mértékben megáll az idő. Mint ahogy otthon is él a sztereotípia - kis falvakban az emberek nyugodtak, lassúak, Budapesten mindenki rohan, de ez hiányzik a kisebb, vidéki településekből - hát, Észtország pici ország (lakosságát tekintve, területét tekintve egyébként egyáltalán nem sokkal kisebb Magyarországnál!!), szóval itt ez mindenkire igaz. Mintha nem lenne se holnap, de ma sem igazán, sem idő, sem cél, sem sietség. Valahol jó is ez, mert biztos sokkal kevésbé stresszesek az emberek, de igazából nekem jól esik néha picit sietni, de legalábbis tempósan (nem kapkodva!) haladni a dolgokkal, szóval engem ez a "majd, majd..." azért néha ki tud idegelni. Nem tudom, mennyire tudnám hosszútávon megszokni.
...és valószínűleg hamarabb mint később megérkezek... vagyis éppen érkezem megfele ahhoz a ponthoz az életben, amikor erről egy döntést kell hoznom. Upsz. What now? Számban a negatívumok lenyomják a pozitívumokat...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.