Hirtelen a semmiből egy utolsó 20 fokos nyári nap, így a sok 14 fok után. Azt hiszem, mostmár sikerült normálisan nyárbúcsúztatnom és elengednem a nyeret. Szép volt, jó volt, csodálatos volt, mostmár ideje lezárni és továbblépni. Szerencsére a mai kirándulás megmutatta, hogy igenis, ha kis energiát fektetek bele, hálistennek még mindig tudok egyedül is boldog és vidám lenni és jól érezni magam. A partra menet eléggé azon szorongtam, hogy egyedül igazából csak a magány lesz rajtam úrrá, és csak miserable leszek, de nem így történt. Vagy hogy csak pretend happiness lesz, belső meghalással, de nem így volt. Genuinely élveztem a dolgokat és jó társasága voltam magamnak. Nagyon fontos ez, mert a napokban/hetekben nem igazán vagyok jól lelkileg, kis túlzással élve az eufórikus epizódok és a depressziós epizódok váltják egymást... Nincs is neutrális hangulat kb., csak vagy fel vagyok dobódva, vagy elhatalmasodik a szorongásom és nagyon durva szomorúságba és önsajnálatba spirálozódok. És nem is teljesen tudom, miért, hiszen papíron #lifegoals jelenleg kb. a teljes életem. És mégis itt tartunk. Talán csak magány és honvágy. Az idegenben levés, a sehova nem tartozás, a folyamatos készenléti állapot, és annak a tudata, hogy innencsak downhill.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal