Hát, úgy tűnik, nem csak, hogy nem nagyon akaródzott neki egyedül menni a koncertre, kimondottan kért, hogy ő szeretne velem jönni, és amiben tud, segíteni, hogy minél jobb legyen nekem az élmény stb :O Persze azt is mondta, hogy ha úgy jobb, akkor meg nem jön... Meglepő, nem értem.
És még a sírás is, a vasárnapi látogatás úgy tűnik nemcsak egy jópofizás volt a részéről, hanem tényleg ő is úgy érezte, hogy mennyire normális és a helyes út, hogy genuinely jól tudjuk magunkat együtt érezni.
Hát elmentünk együtt a koncertre, és fenomenális volt, sok koncerten voltam, Nightwishből is nem csak egyen, de ennyire nem vigyorogtam még egy koncertet sem végig. Mostmár értem, milyen az, amikor emberkék végig vigyorognak egy koncerten mint a tejbetök, mert én sem tudtam lemosni a mosolyt az arcomról. :)
Persze itt már volt csók meg bújci meg minden, hazafele pedig megbeszéltük, hogy rohadtul nem jó ez így, nem akarunk külön lenni, a szívbaj kapkodta, amikor FB-hiba miatt azt hitte, letiltottam, és csak jobb lenne együtt, szeretjük egymást, ragaszkodunk, ez így szenvedés, de valami kéne, szóval hogy lehet tényleg nem rossz ötlet, ha hazamegyek a téliszünetre, meg úgy egyáltalában próbáljunk majd nem annyira egymás életébe-arcába mászni. Tetszik az ötletet. És abszolút kultúráltan, kedvesen és intelligensen tudtunk erről beszélni.
Ennél tökéltesebb csak akkor lett volna az este, ha jó a hangosítás, és a zenekar kijön a koncert után, de igazából az ehhez fűződő vágyaimat már beteljesítettem, úgyhogy szomorúság nélkül el tudtam engedni.
Dead Boy's Poem pedig óriási, elmondhatatlan.
Amúgy meg ebből:
Lesz ez:
Abból pedig ez:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.