Akkor ezt most kimásolom a csetablakból
jó fosul vagyok
ha csak rágondolok
és rohadtul sajnálom magam, meg kétségbe vagyok esve, meg megszakad a szívem
pedig én mondtam ki, hogy jó, ezt hagyjuk
mert szeretem meg minden, de
azért lehet feltűnt h tök sokat panaszkodok
és azt érzem, h hosszútávon nagyon megbetegítettük egymást
már bennem is rengeteg rossz érzés volt amiatt, h kb mindenben elítél, megítél, véleményt mond, nem ért egyet a dolgaimmal, nem tud örülni a dolgaimnak, lemond, lenéz, veszekszik, belémköt folyamat, meg elfogadhatatlan dolgokat vágott már a fejemhez
de persze én is az övéhez
meg már teljesen kikészített, h nembízik bennem, és akkor is gyanakszik a fűszálra, amikor a világon semmi oka rá (nincs is, csak próbáltam erősíteni :D)
és kezdtem beleroppani
és úgy gondoltam, lehet jobban járok, - járunk, mert én is őt megnyomorítottam, - ha külön leszünk, főként hosszútávon
de az agyam folyamatosan el akarja most velem hitetni, hogy hát nem volt az olyan szar, és együtt jobb lenne, és kibírom, meg mit izélek, csomó jó volt
és tényleg volt csomó meghitt közös dolgunk, amiknek full a függőjévé váltam
és imádtam
meg szeretem is őt
[...] de lehet így lenne jobb, mint még pár évig boldogtalanítani egymást, és aztán elválni még több könnyel
főleg h mi is még egy darabig együtt lakunk
addig nem akarunk nagyon szerződésbontásról beszélni, amíg legalább neki nincs hol laknia
mert én azért meg tudom oldani komáromban/komáromból
de lehet az sem tenne túl jót, ha anyukámmal laknék 
így huszonötévesen visszamenni, újrakezdeni. bár legalább a szeretethiány állapota nem emésztene fel.
így huszonötévesen visszamenni, újrakezdeni. bár legalább a szeretethiány állapota nem emésztene fel.szóval lehet nekem is szoba után kéne néznem
mert lakásba 1edül tuti 1 hét alatt megőrülnék a magánytól
rettegek egyébként h iszonyatosan magányos és depis leszek
már nem tudom elképzelni sem, milyen egyedül boldognak lenni
pedig azért én nem voltam ilyen
de már annyira megszoktam
h van kihez hazajönni
és van kit hazavárni
hogy ezek nélkül elképzelésem sincs, milyen lesz
de nem is nézegettem még zobát abszolút
mert próbálom postponeolni az egészet, hátha történik valami csoda
tegnap avendégittlevés király volt
mert minden olyan volt, mintha normális lenne....
csak közben mégse, és mégsem öleljük meg egymást elalvás előtt
folyamatosan azt mondja a szívem,hogy vele aarok boldog lenni, de az agyam azt mondja, hogy nem fog menni, mert egyszerűen nem vagyunk kompatibilisek, és mindig millió sebet fogunk egymáson ejteni
bár majdnem hízelgő volt, amkor mondta, hogy ha velem nem kompatibilis, akkor kivel lenne, mert ennél jobban nehezen tud, és velem nagyon jó volt
érdekes, mert ebben nem értünk egyet, mert szerintem nem ilyen felnőttes dolgokban vagyunk kompatibilisek, hanem pont, hogy csak ilyen felületes izékben, mint zenekarok-koncertek
de a személyiségünk másnak tűnik
és most mégis mindig arra gondolok, hogy mennyi örömöt okoztak a mindenféle kis funny exchangeink, de már esküszöm arra gondoltam, hogy nyitok egy listát arról, hogy mennyi mindennel sértett meg, vagy akasztott ki, pl. beszólásokkal, feltételezésekkel
hogy emlékeztessem magamra, hogy nem volt ez annyira idilli
azért 3 évet voltunk együtt, szóval nem kevés, furcsa is belegondolni, hogy ilyen hosszú volt.. nem is akarok múltidőt használni, mert így egy lakásban, igazából egy szobában, most is olyan, mintha együtt lennénk, csak épp összeveszve, vagy valami
várom a csodát, hogy csettintésre hirtelen ő is meg én is igazán jó emberek leszünk máról holnapra, és akkor működne
de igyekszem abban hinni, amit mondanak, hogy találok olyat, aki jobban megbecsül
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.