Metal halloween

Csak elöljáróban: Igen, szoktam írni koncertbeszámolókat a www.metal.hu-ra. Ez most nem az, ez személyes vélemény a blogomba :) 

Sokkal jobb volt a Metal Halloween, mint amire számítottam. Maga a helyszín nem annyira jó, eredetileg színházterem, és nem is annyira pénztárcabarát, bár a szélső táncterem/próbaterem/tükörterem, társalkodónak berendezve nagyon szuper ötlet. A lényeg, a hang meg... Tényleg ennyire a hangosítón múlna, hogy ki hogyan szól? Az Over My Dawn undorító volt, fülsértő, katasztrófa, viszont az Ann My Guard vagy a The Tumor Called Marla nagyon is jól szólt, ahol az Esperfallal ellentétben az éneket elöl is lehetett hallani. Ezek ilyen random hülyeségek, "hahha lol csináljunk közös képet" címszó alatt.

Btw, ezek a zenekarok újra felébresztették bennem a reményt, hogy tényleg van még csomó tehetség és lehetőség a magyar undergroundban. Nagyon meggyőzött előszöris nyilván az Ann My Guard bulija, a két nap talán legerősebb produkciója volt, tetszett a Tumor called marla, akik beöltöztek squatting slavs in tracksuitsba, jó volt a Dystopia és meglepően élveztem a Wall of Sleepet is. Nem tudom amúgy, hogy ez most pozitív vagy negatív, hogy a zenekarok vették sokkal komolyabban a beöltözést, mint a közönség. A Dividedék ilyen californiás hawaios mindenféle krosszóver tengeres strandolós szettben jöttek fel a színpadra, és még egy csomó lufit is hoztak, tényleg refreshing látvány volt. Amúgy sosem fogom megérteni, hogy vagy képes úgy állni egy koncerten, és nem csinálni semmit, hogy percek óta ott van a lábad mellett leesve a lufi? Hogy lehet ennyire tunyának/leszaromnak lenni? :D

Az egyik legjobban nyilván az Esperfallt vártam, mindig is kajáltam az ilyen szimfonikus nőiénekeses dalamos poweres metalt, plusz alapvetően személyes ismeretség is van, és rögtön szimpatikusnak tűntek, még cédét is küldtek (több ilyet! :D). Nem csalódtam élőben, iszonyatcukiiiiiik, és a koncert is rendben volt, csak mire elhelyezkedtem úgy, hogy a hely csodálatos adottságai mellett lássak és halljak is rendesen, vége is lett a koncertnek. Ami volt az mondjuk jó volt, hozzák élőben is, amit kell, csak még a színpadi kiálláson kell dolgozni, de azért látszik a munka, amit beletettek, és én nagyon szurkolok nekik.

Jó volt egyébként a rengeteg régi és új ismerőssel találkozni, összeborulások, összepuszilkozások, megsörözések, pacsi mindenkinek :) Meg jó volt Halloween alkalmából kicsit méghülyébben öltözni, mint általában. Sokszor már bele sem gondolok, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy kis hülye koromban mennyire vágyakoztam a mindenféle metalkoncertekre meg a gitárszó hallgatására élőben, és most itt vagyok, és el tudok járni igazából minden hétvégén metal koncertekre, és rengeteg kedves ismerős van minden alkalommal, és mindenkinek van mindenkihez egy-egy jó szava. Bocsi, ha ez nagyon csöpögős lett. Btw ha már csöpögés, néha teljesen átérezni a húsighatoló riffeket, vagy egyszerre felreptetni egy adag sirályt igazi religious experience tud lenni. 

Bármikor újra szívesen Dystopia, Marla, Ann, természetesen Esperfall, és Dreamgrave, akiket végre normálisan odafigyelve, átélve meg tudtam nézni, Wall of Sleep (ki írta oda, hogy doom metal?! :D), bár a Down for Whatever 15-ös átlagéletkorú közönségével nem tudtam azonosulni, de persze jók voltak ők is. És ma még Tarja is, öreg vagyok én ehhez :O :O 

...szerintem a felére nem emlékszem annak, amit le akartam írni :(