Június 27... A nyár egyharmada már el is telt... Mindjárt vége a suliévnek.. El sem hiszem, hogy ide is elérkeztünk... Augusztus végétől egy szünettel itt vagyok Németországban... Milyen sok idő, és mégis milyen kevés... Csak bámulom a naptárat, a dátumot, és nem fogja fel a kis agyam, hogy bizony, június van... Amikor a helyettesítéstáblát néztem, kis híján könnyek szöktek a szemembe. Ma volt az utolsó napom az iskolában, holnap már csak valami újabb sportfeszt szerű dolog lesz, délután kettőtől, tanítás már nincs... Aztán ennyi... És valószínűleg soha többet nem látom ezeket az embereket... Ezeket az embereket, akiket megszoktam, egy párukat meg is szerettem...
Holnap után utazok, ha minden a terv szerint halad, reggel indulunk taxival Neuzelléből Berlinbe, 17:20-kor repülök, 18:35-kor vagyok Bécsben, várok egy órát, aztán egyórás buszút Pozsonyba, ott pedig már anyum fog várni, és együtt megyünk Komáromba... :') Hihetetlen, hogy most olyan tudattal megyek haza, hogy többet már nem jövök... Olyan érzésem van még mindig, mint a karácsonyi szünetkor, hogy hazamegyek, szünetezek egyet otthon, aztán visszajövök, és újra minden visszaáll a megszokott kerékvágásba... Mert nekem bizony a "megszokott kerékvágás" már a neuzellei élet lett, bármennyire is tele van negatívumokkal.
Az biztos, hogy rengeteget adott ez az egy év, megismertebb egy másik kultúrát, a nyugati világszemléletet (toleránsabb emberek, kevésbé megszólóak, más az iskola - mindenki (!) ír házit, ha vita, eszmecsere van az osztályban, akkor mindenkiből csak úgy dől a szó, mindenkinek van véleménye, az egyszerű eladók nem búvalb_szott képpel szólnak az emberhez, stb...)
A legtöbb, amit kaptam, biztosan a tapasztalat, sokkal, de sokkal önállóbb, és ami nagy változás, megbízhatóbb lettem, jobban figyelek a saját dolgaimra... Na meg megtanultam rendesen németül - jobban mondva folyékonyan kommunikálok, mindent értek, de beszédkor a nyelvtanom sokkal szarabb lett... Megtanultam rendesen szlovákul is, szerencsére, angolul magabiztosabban társalgok szóban, és úgy-ahogy megtanultam lengyelül is :) Láttam Berlint, Lipcsét, Zielona Górát, Cottbust, voltam a német Metalfesten, és megismertem, hogy a németek mennyire tudnak bulizni... Már kevésbé undorodom a sörtől... Rájöttem, kik az igazi barátaim, és megfigyeltem, kiket érdeklek még így is.
Nincs több kedvem regélni, majd jelentkezek, helló :)
Szerintem ez volt az utolsó Németországból írt posztom.. A 41... A hazaút lesz valszeg a 42 :)):)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.