Arkona koncert, 2010.6.25. (beszámoló)

Értesítjük tisztelt Utasainkat, hogy a Budapest Keleti Pályaudvartól Pécsig közlekedő járatainkat utasszállító hajók helyettesítik; megértésüket köszönjük.

Az előbbi kis viccnek a valóságalapja elég nagy, ugyanis a BP-Pécs vonalon vagy 50 kilométeren át megcsodálhattuk a Finn tóvidéket Magyar talajvízvidéket. Az esőzésnek következében elég ijesztő látvány tárult a szemünk elé: jobbra is, balra is, sinektől 3 méterre elképesztő mennyiségű víz volt, több centi mély, a fák villanyoszlopok benne úsztak, a búzaföld helyett kacsaültetvény volt (ugye Timi :D)

Na, de a lényeg nem is ez =) Pénteken, a koncert napján késő délután érkeztünk meg, egy rövid városnézés után megérkeztünk a kollégiumba. Itt összepakoltam a koncertes túlélőcsomagot-víz, étel, fényképezőgép, telefon, transzparens, filctoll. Hogy milyen transzparens? Egész konkrétan orosz, cirill betűs, felirata pedig Mása, szeretünk téged :) Ezt már Metalfestre is vittem magammal, csak ott nem volt lehetőségem "mutogatni", a csere miatt...

Elindultam a Dóm térre, ahol a Folk'n'Roll fesztivál megrendezésre került. Pécs szívében, két tér összefolyásánál egy kis aranyos színpad, sok kajálda és alkoholárus.

Kordon nem volt, csak egy alacsony színpad, az első sor legközépet be is biztosítottam magamnak, amint odaértem. A körülöttem lévő emberek mind nagy Arkona rajongók voltak, igazán örültem, hogy sokan vagyunk =) Egy mellettem álló úrral én ismertettem meg az Arkonát - ez persze csak akkor derült ki, mikor már sok perce egymás mellett álltunk, és beszélgettünk. Hát, kicsi a világ =)

Pakolás, szerelés, hangpróba, pakolás, hangpróba, dobok, gitár, gitár, dobok, basszus, mikrofon... Szerintem többünknek már a pulzusa emelkedett, alig bírtunk várni, tudtuk, hogy életünk egyik legnagyobb élménye előtt álltunk, jómagam is 5000ren pörögtem már... És elkezdődött! Feljött szépen sorba a színpadra az összes orosz, Vlad, Sergej, majd Ruslan, Alex, a villancsellista, elkezdődött a Pokrovi Nebesnogo Startsa, ami maga volt az intró is (bele is fér abba a 7 percbe), aztán egy 3 perc Arkona!Arkona! skandálás után beindult a banzáj. Följött Mása a színpadra, kiabálásunk semmibe veszett, ugyanis máris megmutatta hogy is kell hörögni.

Gondolom nem kell ecsetelni, milyen érzés az, amikor egy nagyon szeretett és tisztelt ember ott áll tőled egy méterre se, énekel, hörög, és látod rajta, hogy élvezi amit csinál. Ez volt Arkonáéknál is - a tagok egyikén sem látszott egy cseppnyi fáradtság sem, pedig szinte nem telik el napjuk koncert nélkül. Az énekesnőjük számomra egy külön kategória, amit ő csinál, az aztán nem semmi. Tudniillik, az Arkona ő maga, ő szerzi a zenét, ő írja a szövegeket, ott van minden felvételnél, a mixelésnél, a srácok eredetileg csak a számok felvevésénél segédkeztek neki, majd turnézni is beszálltak, és az Arkona négytagú bandává kovácsolódott. Maria Ahripova, angolos becenevén Masha Scream az Arkona szülőanyja, és ez látszik is rajta. Kevés zenészt látni ennyire őszintének, és _boldognak_ (!) a színpadon, mint őt. (Pl. Korpiklaaniék is ilyenek, örömzene és dajdajozás az egész a részükről is, de náluk a közérzetnél közrejátszik az elfogyasztott alkohol mennyisége is:D) Tömérdekszer mosolygott, nevetett, igazi őszinte boldogság látszott rajta, ami persze minket is mégjobban felpörgetett.

11 számot játszottak, mind-mind igazi koncertdalok, a legtöbbje pörgős, táncoltatós, hejjegetős, élvezte is a közönség. Bár az orosz szöveget senki nem tudta, de látszott, vagyis inkább hallatszott, hogy mindegyikünk kívülről ismeri a számokat - dúdoltunk, sikítottunk, kiáltottunk, mikor mit kellett.

Úgy gondolom, sok szeretetet kaphattak tőlünk: volt orosz zászló, az én transzparensem a felirattal... Pár percig fel is emeltem s mutattam a magasba, várván, hogy Mása elolvassa - amit meg is tett, elmosolyodott és biccentett felém... Mindig jó érzés a zenészekkel kontaktusba kerülni, hát itt sikerült többször is összenéznünk, igazán közel volt a közönség a bandához, ezt bizonyára mindeki élvezte, többen le is pacsiztak a tagokkal.

A koncert elszaladt, a visszataps után még eljátszották nekünk az Oj to ne vecher nevű kis dalocskát, majd eltűntek. Mi meg futottunk utánuk, színpad mögé, keresni, képet s aláírást vadászni. Aki mindjárt ott maradt a rajongókat szolgálni, Alex Freedom, a csellóbűvölő volt (van is vele képem!:)) A legtöbb ember Mását kereste, rengetegen oda vannak érte, az Arkonarajongó fiúk szerintem egytől-egyig istennőként tekintenek rá. Megtudtuk a többiektől, hogy Mása már elfutott a turnébuszba, vagy valamerre, és senki sem tudja, hogy a beígért dedikálásból lesz-e valami... Hát sokak bánatára, semmi nem lett belőle, viszont a koncert után olyan 1,5 órával a szervező tanácsára elindultam az egyik kajálda soron Másáékat felkutatni, és meg is találtam őket. Ott ült az egész banda az egyik padnál, és vacsiztak! A dedikálásról meg elmenekültek.. Szégyen, szégyen... (Informálva is lettem, hogy Mása igen szereti ezt csinálni, menekülni a rajongól elől, és csak színpadon találkozni velük... Szerintem ebben benne van az, hogy szégyelli a csekély angoltudását, s így a banda is... Pedig senki nem nyelvleckéért menne hozzájuk :D)

Tehát megtaláltuk a bandát, tőlük nem messze ott állt egy kedves hölgy, aki már második emberként bíztatott, hogy nyugodtan menjünk oda hozzájuk, a kicsit arrébb álló lányoknak is nagyon szívesen felállt... Így minden bátorságomat összeszedve odamentem, köszöntem, a szavakra már nem emlékszem, de kinyögtem, hogy egy fotót szeretnék... Mása már pattant is fel a helyéről, pedig nem is mondtam, hogy kivel... Vagy már megszokhatta? :)) 

Meglett a kép (alig 2-3 centivel alacsonyabb nálam), kicsit később odavittem a transzparenst is az asztalukra aláíratni. Nem vagyok egy nagy autogrammvadász, ez a mostani sem a firkantás miatt érte meg=) Mása ismét elolvasta a transzparens szövegét, integetett a fejével, mosolygott és egy nagyondrága mosollyal meg egy hatalmas thank you-val megköszönte... Aztán aláírattam a többiekkel is, így ereklyéim gazdagodtak...

Az utca másik felén ott állt egy újonnan szerzett ismerős, egy lány, aki szintén anyukájával jött le Pécsre, megnézni az Arkonát, és emellett Mása mása :) Velük beszélgettünk (meg betársult hozzánk két random részeges is), az egész Arkona meg 3 méterre tőlünk, el sem hittük... Nagyon jó volt az isssteneket élőben látni, Mása nagyon szép!*-* Mikor harmadszor visszamentünk hozzájuk, hogy Timi barátnőjének is aláírást szerezzünk, anyum tökéletes oroszsággal meg is dicsérte őt, hogy milyen szép kislány... Ő meg angolul megköszönte... Fene érti ezt... :)) Nem tudtunk már hozzájuk mit szólni, amit akartunk meglett... Bár mi maradtunk volna még sokat ott, csak hogy a közelükben lehessünk, de békét akartunk nekik hagyni, és már rég elmúlt hajnali 1 is, így elindultunk hazafele.

Természetesen Arkonával feküdtem, azzal álmodtam és azzal is keltem, és még ilyenkor, hétfőn sem tudok másra gondolni.

Szombaton megnéztük a várost úgy rendesen, bár sokat esett, így nem volt olyan jó, ennek ellenére még d.u. megnéztem a Damned koncertjét is (nagyon jó volt!), és még ott maradtam The Moon and the Nightspiritékre is, akik szintén egész egyedi, de jó zenét csináltak. Este fél 10-kor, egy jó hosszú pihenő után megnéztük a Virrasztókat is, akik a halottvirrasztást idéző zenét játszanak, gyertyát gyújtanak, pálinkát a földre locsolnak, halotti szövegeket mondanak, és köztünk lévő lelkekről beszélnek és énekelnek. Egy elég érdekes zenei, és ijesztő képi élmény volt... A hangulatot csak az éjjeli beszélgetés oldotta fel Timivel, a Virrasztók egyik tagjával, a Rege együttes másik tagjával, Donnal és Susyval akik a www.rockozon.com -nál vezetik a RagnaRockot és nagyon jó arcok és őrültek - így egy jó kis csapat verődött össze, de ennek is végeszakadt, amikor éjfélt ütött az óra, és elindultunk hazafele...

Vasárnap délután vonatra ültünk, estére élményekkel tele, végzetes Arkona-függőkként megérkeztünk haza. Arkona koncertre akarok menni ismét! Most! Rögtön! Nagyon remélem látni fogom őket a közeljövőben, ennyi nem elég:))