A nyáron sok minden történt velem -  Tankcsapda koncert Komáromban, buli a haverokkal. Voltam az Alacsony-Tátrában, nyaraltam a keresztanyáméknál.

A nyár folyamán nem hagyott nyugodni a csúfos "tragédia" ami a Balaton Music Waven ért. Ugyanis találtam magamnak fesztivált, ahol a két áhított banda, a Dalriada és a Depresszió is fellép. Ez volt a BMW. Itt viszont a kettő közül csúnya financiális gondok miatt az egyik sem lépett fel.

Így történt, hogy tovább keresgéltem magamnak fesztivált, ahol egy nap fellép mindkét banda. Így találtam rá a FEZEN-re  - Fehérvári Zenei Napok, ugye. Ennek a fesztiválnak annak ellenére, hogy már iskolaidő alatt volt, volt egy hatalmas előnye is - a szombati napra szándékoztam menni, plusz a koncertek olyan időben kezdődtek - vagyis inkább olyan időben fejeződtek be, hogy elértük az utolsó vonatot haza! Ez lelkesített fel, és így mertem anyám elé járulni az ötlettel - aki nagy noszogatások árán bele is ment.

Aztán valami mégis belepiszkított az ötletembe - megbetegedtem, a FEZEN előtti napon 38+ fokos lázam volt. De ez nem érdekelt, végre láthattam a két bandát élőben! EL is utaztam, kis hőemelkedéssel, gyengeséggel, de elmentem.

A fesztivál egy kinti gyártelepen volt, ahova a fesztiváljáratra való hiábavaló várakozás megunása után (ez már szókapcsolat, kérem) taxival mentünk. Szimpatikus volt a fesztivál ránézésre, sok ember, sok rocker, jó atmoszféra, érződött a levegőben a fesztiválhangulat. Miután megérkeztünk, a koncertkezdésig kb. annyi időm volt, hogy elmentem WC-re, felvettem még egy pólót (Mert hát na.. mégis csak betegek vagyunk), és mentem a Nagyszínpad elé. Elhelyezkedtem, véletlen találkoztam ismét 1 NW4ever klubos ismivel, Rebivel:) Megörülgettünk egymásnak, és már színpadon is volt a Depresszió. El is kezdték, stílusosan a Kezdjük el! című dallal. Készültem is a pogóra, de mellettem akkora nagy pogó tört ki, hogy pár másodpercig csak megszeppenve figyeltem. Később már természetesen én is bekapcsolódtam, mint a Circle Pit-be is, amit a szervezők által betiltott Wall of Death helyett csináltak. Jó is volt:) 

A koncert egy az egyben nagoyn jó volt, sok ugrálás, sok tánc, bár néha a felvert portól keleltt védenem az arcomat. Ugyanis a helyszín talaját az eső szempontjából lehet, hogy jól csinálták meg, viszont a Nagyszínpad elé nagyon alkalmatlan több szempontból is - hatalmas kavicsok voltak, amelyekre ráesni kellemetlen élmény volt, és a port is nagyon rúgta a jónép:) Ezen kívül gond egy szál sem volt. A Fezen közönsége votl az első, aki megtudhatta a jó hírt - a Depresszió egy új taggal bővül - az exfénytechnikusuk lesz ezentúl a zenekar szintise és samplerese:) Depiék elég rövid programot játszottak, viszont nagyon élvezetes volt - végre hallhattam élőben a (már) jól ismert dallamokat.

Ezután valami kaja és innivaló után néztem - sikerült kifognom egy ananászos pizzát, aminek úgy az 1/3-át ettem meg - de legalább volt valami a hasamban. Ezután elmentem az egyik sátorba egy kólával a kezemben, ahol a Dalriada fellépésére vártam. Nem kis élmény volt, amikor bementem a sátorba, és megláttam a Dalriada zenekar tagjait, akik már javában hangpróbáltam. Először nem hittem a szememnek, de aztán jobban szemügyre vettem őket, és tudatosítottam, hogy jé, itt vannak a Dalriadáék, és látni fogom őket élőben. Még iszogattam a kólámat, aztán ledobtam oldalra (bocsi a takarítóktól, nem volt nagyon más lehetőség...) és elkezdtem helyezkedni. Rövid idő után kezdtek, és felcsendült a Nap és Szél Háza, majd a Galamb, Tűzhozó, és így sorba a többi. Nagyon szépek voltak a srácok, Andris nagyon lelkes, ugyanúgy a rajongók. Akik közül csak a nagyon nagy pogósok zavartak, a 2. sorban több sérülést szenvedtem el, mint eddigi pogózásaim során... :) Aztán befészkeltem magam az első sorba... : ) Nagyon jó érzés volt látni őket, és ennyi év rajongás után ott lenni a koncertjükön. :) 

Sajna ők sem játszottak túl sokat, és, be kell valljam, nem ismertem az összeset a játszott számaik küzül. De a rosszabbacska hangzás ellenére is iszonyatosan élveztem a koncertet.

Ezután taxiba pattantunk, majd vonatra, majd másik vonatra, és már itthon is voltunk. Azt hiszem, erre a betegen abszolvált fesztiválra is sokáig emlékezni fogok:)