Na akkor belekezdek... Ennek a hétvégémnek iszonyatosan boldognak kéne lennie, mivel 4 napon keresztül lent van Komáromban a barátom.. De nem...
Úgy kezdődött, hogy csütörtökön kicsit fájt a jobb mellem, semmi több, mondom oké. Aztán fájt pénteken is, délután, suli után láttam, hogy be van gyulladva... :O Na akkor már megijedtem. Irány a kórház, ugye.
Ez volt 29-e, péntek. Mentünk a nőgyógyászatra, onnan a gyerekosztályra, onnan ultrahangra, onnan ismét a nőgyógyászatra, majd a sebészetre. Kiderítették, hogy igen, gyulladás, valamilyen fertőzés miatt. Adtak antibiotikumot (Zinnat, 250 mg, 12 óránként), hogy szedjem be, s menjek be másnap is. Ha begennyesedik, akkor vágnak, hogy kijöjjön.
Mentem is másnap reggel. Hatalmas félelemmel szívemben beültem, vártam. Egy tök kedves aranyos, viszont fiatal és lehetséges, hogy tapasztalatlan doktornő volt ott, aki - ahogy láttam a gennyesedés megléte nélkül - vágott. Picit, nem is fájt, érzéstelenítőtől semmit nem éreztem... :) Viszont rettenetesen féltem, remegtem az asztalon amikor feküdtem, vacogtak a fogaim is, lábaim perceken keresztül remegtek. S mindez kb hiába, mert 'nem jött' semmi.
Aztán mondták jólvan, menjek vasárnap is. Tehát ma is kórházzal kezdtünk. Valahogy teljes lelki nyugalommal ültem be a váróterembe - vagy csak ennyire jól lepleztem? Nem, szerintem tényleg nyugodt voltam. Valahogy éreztem, mi fog jönni. Átkötötték, nem igazán mondtak semmit - ergo mindent rendben találtak, s el is küldtek, tehát nem volt vészes. Valószínűleg beszedem a kis antibiotikumomat, s minden rendben lesz. Még holnap, hétfőn kereshetek egy sebészeti rendelőt, szintén ellenőrzés miatt, aztán talán tényleg ennyi.
Viszont ma, amikor levették a kötést, figyeltem, sokkal szebb, már alig piros, ha egyáltalán az. Egy ici-picit fáj, de ez már nem vészes... ^^ Hallottam egyik ismerősömtől, hogy neki is pár éve volt ugyan ilyen gyulladása, ő is kapott rá gyógyszert, aztán átment rajta.
Tessék ezt az egészet úgy elképzelni, mint egy torokgyulladást. Gyulladásban van, lázas vagyok. Csak a torok ki tud tisztulni. Ez meg nem.
Viszont... Igazán sokan aggódtak értem. ami azért jó érzéssel töltött el, hogy van, akit tényleg érdekel, hogy mi van velem, s köszönöm nekik a bíztató szavakat:)
Ne feledjétek, az egészség a legnagyobb kincs!!!! ;)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.