Reggel 10 előtt alig tudok kimászni az ágyból... Lehetséges, hogy azért, mert az álmaim annyival érdekesebbek, mint az IRL mindennapjaim? De hogy is mondhatok ilyet, hiszen majdnem minden héten történik valami király, ami miatt gyakorlatilag kiváltságos vagyok - egy koncert, egy utazás, egy újabb ingyenjegyes koncert...
És valahogy mégis... Néha úgy tűnik, hogy rajtam kívül a világon mindenkinek van valami normális, gyakorlatilag naponta végezhető hobbija... Valakit leköt a kertészkedés, a telek szépítgetése, Tanelnek most itt a szuper fafaragás, amit egyre komolyabban vesz, és elkezdte növelni a gépparkot.. Nekem meg.... 20-50-100 eurós koncertre az ember nem mehet minden nap. Írni szeretek, de inkább azt élvezem, ahogy a bennem lévő mondatok választékos körmondatokká fonódnak, de ettől függetlenül konkrétan inspirációm, vagy tenniakarásom, hogy valamit az írott szó által alkossak, na, az már nincs. Olvasni szeretek, de azt meg nem tudom elképzelni, hogy minden egyes nap 5-6 órán át olvasok... Egyszerűen nem elég aktív cselekvés. Mostanság elég sok jó számítógépes játékot találtam, de csak afelett ülni valahol olyan szomorú, plusz összevetve más, alkotó tevékenységekkel, annyira céltalan... Növelni egy számot a játékban... Most épp unalmamban eszek (Y).Túlságosan bekorlátol a vidék.
Bezzeg amikor a Discordos haverkákkal vártunk Nightwishre... Mennyire otthon voltam... Vagy mennyire csodálatosan éreztem magam, amikor a koncert előtti nap NW-t hallgatva suhantunk az autóval a drámaibbnál drámaibban kinéző, hatalmas, szürke-rózsaszín felhők között, amelyek a földet súrolták... Az ám az élet. Nem mint a koncert másnapja... A kis kerti tavacska mellett állva, a tisztítórendszeren silabizálva... Amikor megszólal a kisördög a vállamon, hogy te egy phd vagy, mondj valami okosat... Biztos nagyon intelligens vagy... Az emberek elvárnak tőled dolgokat, intelligenciát, gyors észjárást... Milyen ciki lesz, ha butábbnak tűnsz másoknál...
*felálltam, hoztam egy nagy pohár hideg vizet, hogy elnyomjam a harmadik tál jégkrémre irányuló étvágyat... szét fog pukkadni a laktózérzékeny gyomrom ezután, az tuti*
Még mindig bizonytalan vagyok az észtországi életben. De ha az otthoni politikai helyzetet félre is rakom... Egyre inkább látni a jeleit annak, hogy otthon nagyon hamar sivatag lesz... Kútkorlátozás, kiszáradt tavak.. 41 fok... Ha ez így megy tovább, tényleg élhetetlen lesz a hely. Nem tudom, mit tegyek. Egyszer tényleg végig kéne nyomni itt egy teljes őszt-telet-koratavaszt, egyhuzamban. Lehetőleg érfelvágás nélkül...
Mikor lesz már a bizonytalanságnak vége.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.