2019. 11. 7-11.

I absolutely despise the fact that this woman will take the credit for my thesis being (hopefully) good.

Elkezdtem a social media detoxot. Túl sok volt a napokban,  túl overwhelming, amúgyis túlságosan overwhelmed vagyok anélkül is, nem még, hogy még ez a sok (amúgy többségében imádott) ember is mindenféle kérdéseket tesz fel és elvárásokat támaszt. A napom egy jelentős része az idővonal görgetésével megy el. Szépen lassan fokozatosan letöröltem a telefonomról a Facebook appot, majd miután Anával megbeszéltük a találkát, a Messengert, este pedig az Instagramot is. Lehet, le fogom a Reddit appot is, és csak letöltök a Kindle alkalmazásomra egy jó könyvet (vagy olvasom tovább a Come as you are-t, de az nyilván más jellegű, mint egy regény.). A Messenger alapvetően nem feltétlen "közösségi média", hiszen a barátaimmal és az ismerőseimmel beszélgetek rajta keresztül, de mégis az ütött be az egyik leginkább, egyszerűen túl sok volt a zaj, és képtelen voltam már befelé figyelni a rengeteg üzenettől. Egyszerre hiányozni fog mindenki, és egyszerre lesz mindenkit jó kicsit ignorálni. Vagyis majdnem mindenkit, ugyanis ímélben elérhető vagyok, és szerintem mindenki, vagy szinte mindenki, akivel beszélgetni akarnék, úgyis tudja az ímélcímemet, vagy elő tudja keresni. 

Megpróbálom majd vezetni a gondolataimat, hogy éppen hogy érzem magam ezzel az egésszel kapcsolatosan, mert én aztán igencsak mindigis internetfüggő voltam, úgyhogy ez most egy nagyon szélsőséges váltás. Egyszer Tallinnban csináltam számítógépmentes napot, a végére már akkor is mindent csináltam (mert alapvetően nem volt programom aznapra, nyilván, ha van egy csomó program, akkor ez egy tök normális állapot), szép nap volt, de nehéz. Csütörtöktől hétfőig pláne nem lesz egyszerű, de végig akarom mostmár csinálni. Egy guildtárs döbbentett rá, hogy végülis miért ne csinálhatnék ilyesmit én is?!

1. nap

15 óra: Szánalmas, hogy amint kilépek a Messengerből, mert elküldtem egy üzenetet, automatikusan menne rá az ujjam a telefon kijelzőjén a Facebook alkalmazás ikonjára, csak hogy az már nincsen ott. Most tudatosul bennem, hogy automatikusan nyitom már meg az idővonalat és olvasom. Igaza lehet Abelnek, hogy neki könyvjelzőzve a /messages van, és csak értesítéseket néz, idővonalat nem is.

16 óra: Szeretném megnézni, ki kommentált még a posztomhoz vagy az eseményemhez.

20 óra: Kezd tudatosulni bennem a FOMO, a Fear Of Missing Out érzése. Úristen, le fogok maradni valamiről, ki fogok valamiből maradni, el fognak tűnni a barátságaim, tuti valami fontosról lemaradok.

21 óra: Lehet megírok egy Jinjer lemezkritikát. Mennyi minden másra lesz még most időm? :O 

22 óra: Úristen, lett egy tök jó ötletem, milyen jó lenne megírni a közös csetbe. Hát, akkor marad az ímél. 

Éjfél: Most úgyis megyek, játszok, Discordon valamennyire emberi kapcsolataim is voltak, nem lesz gond. Majd amikor éjjel nem tudok még ránézni az értesítésekre. De azért megnézném, mi újság a világban.

00:11: Hol kell kikapcsolni a FB asztali értesítéseit?

2. nap

9 óra: Hú, de furcsa, mit kezdjek magammal reggeli kávé ivás mellett, ha nem a Facebook csekkolása? Hát, akkor gondolom elolvasom a híreket... 

10 óra: Igazából jelenleg nem olyan para ez, teljesen restruktúrálom az időmet. A Jinjer kritikát már megírta valaki más :( Végre végigolvasom ezt a gigahosszú cikket, ami hetek óta könyvjelzőzve van.

11 óra: Nagyon jó, hogy anyum most megy el egy többnapos kirándulásra Sopronba, így aztán pláne egy lélekhez sem fogok szólni egész nap, és még érzékelhetőbb lesz az egyedüllét. Mondjuk talán nem is baj, lehet ez a tényleges, teljes csönd fog kelleni a lenyugváshoz, megtisztuláshoz. Annyira eldöntöttem, hogy "megtalálom önmagam", meg "rájövök ki vagyok", meg elleszek magamnak, de igazából az elmúlt hetekben ezeket a dolgokat és fejleményeket teljes mértékben elnyomtam magamban – inkább csak a bulizás, ivás, koncertek, átvitt és szószerint vett zaj mindig és mindenhol, egyik eseményből csöppenni a másikba... Igazából nem is csoda, hogy besokalltam. Most viszont hejj, de csend lesz.

12:30: Talán a fear of missing out azért mégsem kell, hogy olyannyira erős legyen, Ivett most írt, hogy bejelentették a Nightwish koncertet, mert sejtette, hogy én nem látom (és valóban nem láttam). Egyemmegaszívét <3 Jó ímélt kapni azzal a tárggyal, hogy "Nightwish koncert", és még jobb, hogy az emberre gondolnak. <3

13 óra: Jól megy a nap, kicsit játszottam, és tudtam a disszertációval foglalkozni, elmegyek ebédelni... Még szerencse, hogy általában nincsen mobilnetem, így pl. egy kajáláskor, pláne Komáromban, legalább arra az időre nem lógok az interneten, az mindig is ilyen természetes offline-idő volt. Mondjuk Budapesten nem, mert a legtöbb kajahelyen van wifi... Ezeken a helyeken tényleg minden egyes másodpercben néztem gyakorlatilag a telefonom, szinte már obszesszív módon, úgy tűnik, azzá váltam, amit másokban anno lesajnáltam – inputfüggővé. Kell egyszerűen, ami lefoglal, nehogy egy pillanatra is egyedül legyek a gondolataimmal... Remélem, hogy ebből az életritmusból kicsit ki tudok esni hétfőig/hétfőtől. Tegnap végülis sikerült nem netet böngészni az ágyból elalvás előtt, mert egyszer csak azon kaptam magam, hogy már ez is szokásommá vált, pedig régebben ez sem volt.

14 óra: Elhatároztam, hogy holnap korán kelek, bevásároltam kávét meg minden földi jót, este meg lesz egy kis dedicated self-care time, igazából az lenne a lényeg, hogy a holnapi napom alapvetően, reményeim szerint, egy teljes struktúrált időtöltés lesz. 

14:30: Egyszerre vagyok nagyon kíváncsi, kicsit félek, de izgatott is vagyok, hogy vajon hány üzenet fog várni, amikor hétfőn fellépek Messengerre. Biztos sok, de vajon mennyi? Egyáltalán hányan látták a kiírásom? Megyek vissza dolgozni a disszertáción.

18 óra: Minden rendben, dolgoztam, és jógáztam gyertyafénynél, már-már spirituális volt, meg át is mozgatott. Hirtelen jött megint az érzés, hogy beszélgetni akarok, megosztanék emberekkel dolgokat, de nem, nem fogok. :)

23 óra: Azért szerencsére megadta a napi társasági need betevőt, hogy Discordon egy nagyon kellemes beszélgetés alakult ki klántársakkal. Azon kívül ezt a szükségletet Adelával ímélezéssel, Spotyn annak nézésével, hogy ki mit hallgat, blogok olvasásával elégítettem ki.

3. nap

12 óra: Minden rendben, elolvastam már 3 fejezetet, a szocmédia egyáltalán nem hiányzik, bár kétszer véletlen megnyitotam. Egyszer az Eluveitie koncert eseménye, egyszer egy szlovákiai nyelvész oldala jött fel Google-találatként, én meg automatikusan kattintotam, de még csak rá sem néztem semmire, azzal a mozdulattal be is zártam, szóval minden oké :)

20 óra: Tudni, hogy kivel mi van, mivel mi újság, hiányzik azért. Folyamatosan azon a szaron kattintgatni egyáltalán nem hiányzik. Hülye sohat nem véget érő kör, mindig van egy újabb dolog, amit meg kell nézni, ahol megjelölnek, válaszolnak, írnak, kérdeznek, kiraknak, uh.

4. nap

Már nem is jön az "urge", hogy kattintsak a Facebookra. Viszont kíváncsi vagyok, mizu történt, mióta nem vagyok. De talán csak egyszer jutott eszembe, hogy rámenjek a FB-re. :D

 5. nap

Nagyon jól lehet élni Facebook nélkül, kérem szépen. Nem örökre persze, várom azért a ma éjjelt, főként a kíváncsiság miat, de jól megvagyok. Napi 1x-2x jön csak a késztetés (végre eszembe jutott az 'urge' magyarul), hogy rámenjek a FB-re, de akkor is csak a berögződés miatt.

Éjfél után valamennyivel: Megnyitom a Facebookot, mert ez volt az elhatározott "határidő". Nem is igazán érzek még csak izgalmat, vagy várakozást sem... Sőt, direkt ilyen éjjelre raktam végül a végét, hogy ne legyen rögtön túlságosan overwhelming, ha a visszaírásaimra visszaírnak.

 (A poszt frissül.)