Hosszú utam gondja, kínja,
Száz könyv lapja meg se bírja,
Ezer dal sem mondhatja el,
Mit ég madara énekel.
Volt mi fájt és jött mi ártott,
Kétség, bú is gyakran bántott,
Szert tettem hű ellenségre,
S testvér búcsúzott örökre.
Utat, ha leltem megjártam,
Nem tanakodtam és nem vártam.
Álmot-titkot nevelgettem,
S adott szót sosem feledtem.
Igazimból nem engedtem,
Azért százszor megszenvedtem.
Hozd fel Isten, azt a napot,
Töröljön el bút, bánatot.
Sokat jártam és törődtem,
A kelő Nap fényét követtem,
Tiszta égnek, tiszta szívvel
Bút feledtem, s jót kerestem.
Azt a napot hozd el Isten
Piros hajnal nyíljon az éjben
Bánat, gond többé ne fájjon,
azt a napot hozd el, Isten!
Hozd el, Isten azt a napot,
Hozd el, Isten azt a napot,
Töröljön el bút, bánatot.
Hozd el, Isten azt a napot,
Hozd el, Isten azt a napot,
Töröljön el bút, bánatot.
Sokat jártam és törődtem,
A kelő Nap fényét követtem,
Tiszta égnek, tiszta szívvel
Bút feledtem, s jót kerestem.
Azt a napot hozd el Isten,
Piros hajnal nyíljon az éjben
Bánat, gond többé ne fájjon,
azt a napot hozd el, Isten!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.