coming soon....

Szerk: 2009.11.30.

Így a születésnapom után egy nappal (na jó, inkább egy nagyon aranyos blogger lány hatására) úgy gondoltam, hogy mégiscsak be kéne pótolni az elmaradt bejegyzéseket..

Tudnillik, a Rockmaratonos koncertek óta is élek, történt is velem sok minden:)  A zánkai Balaton Music Wave (legyen inkább csak Balaton Music Fake) fesztiválról már előző posztokban is áradoztam. Az említett fesztiválon láttam volna két nagy kedvencemet: a Dalriadát és Depressziót, SŐT, ráadásul még a holland szimfónikus metált játszó Epicát is (őket addig csak alkalom adtán hallgattam) láttam volna az előző kettő mellett.

A Rockmaraton kipihenése után már indultunk is szombaton Székesfehérváron át Zánkafürdőre. A szállás megtalálását, és hasonlókat nem részletezem, mert lényegtelen. Mondjuk inkább onnan, hogy másodszor, felszerelkezve beértem a fesztivál színterére. Meglepő dolgok sora következett: a fesztiválon hihetetlen kevesen voltak! Úgy gondoltam, hogy egy nap fellép a korántsem ismeretlen Depresszió, a szintén kedvelt Dalriada, na meg a világhírű Epica, biztos sokan jönnek.. A fesztiválon ellenben alig tengett 200-300 embernél több. A színpadon sem játszott egy banda sem, így egy kicsit kétségbe estem, mit fogok én a kezdésig csinálni.

Ekkor jött egy (igazán) jó dolog: a nagyszínpad előtt, a fűben ülve megláttam pár ismerős arcot. A myVip-Nightwish4Ever klubos ismerősöket:) Hozzájuk társultam be, voltunk vagy 13-an:) 

Ekkor jött a következő sokk: a Depresszió és a Dalriada koncertje elmarad. Emellett két kisszínpad nem üzemel, egy színpadon nincs áram, kb. az összes kis banda koncertje szintén elmarad...

Nem tudtam, ezt hogy reagáljam le... Kicsit panaszkodtam ott is, itt is... Tudni kell, hogy ez a 4. Dalriada koncert, amire készültem, és elmaradt, így nem láttam még őket élőben - ez azért szerintem rekordteljesítmény... ><

A Depresszió koncertjére is nagyon készültem, ugyanis őket egyszer már láttam, viszont akkor még nem ismertem őket, így ez a koncert másmilyen lett volna...

A Depresszió helyett a nagyszínpadon (...) egy kicsi ska-t játszó banda lépett fel (...), akik zenéjére azért jót szórakoztunk, vicces szövegek, egyszerű zene. Gondolom ők is szórakoztak, hogy a közönségük két sort megtelítő feketeruhás rockerekből áll:) Ők voltak a Malacka és a Tahó.

Szerencsére a legnagyobb "attrakció", az Epica koncertje nem maradt el. Csak ő miattuk akkor még nem mentem volna el egy fesztiválra, viszont az ő bulijuk adott reményt, hogy ne készüljek ki  teljesen... A koncertre nagyon sokat kellett várnunk, körülbelül 1 órát késtek... Pedig a helyszínre már úgy 3 órával (vagy több is volt az...) megérkeztek...

Előtte lévő napokon azért meghallgattam az utolsó albumukat kb. négyszer, hogy mégis ismerjem az anyagukat, másik 5 számot már régebbről ismertem és szerettem tőlük.

Ki kell mondani: a koncertjük egyszerűen fantasztikus volt! Nagyon jók a srácok élőben, Simone gyönyörű, a hangja szintén. Egészen elvarázsoltak. A dalok egy része ismerősen csengett, de az ismeretlenekre is nagyon jól lehetett bulizni. Simone, az énekesnő mindvégig nagyon kedves volt a közönséghez, magyar születésű barátja lévén magyarul is beszél ezt-azt, tehát magyar szavakkal is megörvendeztetett minket. Nagyon bulizós programot nyomtak a srácok. Nagyon kis közönség előtt játszottak, kevesen voltunk, viszont az a pár sornyi emberecske (valóban max. 600) hatalmasat bulizott, főleg az első 3-4 sor:) Büszkék lehetnek ránk, és mi is magunkra. :) A koncertjüket  a bulizós mellett a ,,szép" szóval lehet illetni. Egyszerűen szép. A Chasing the Dragon című szám alatt egy rövid átvezető rész után, mikor ismét a refrén jön, általában helyes kis fülorgazmust él át az ember. Ennél a résznél kért Simone, hogy tegyük fel a kezeinket, s majd amikor megindult a refrén, csápoltunk, de olyan.. anyám mi annak a neve amikor lassú zenére a kezeidet jobbra-balra mozgatod?:D Hű, szókincs, 5-ös. Tehát a lényeg, hogy az egész élmény gyönyörű volt, ahogy az egész kartömeg a zenére megindult.. Talán a legszebb koncertélményem a 2 év alatt, komolyan. Isteni érzés volt. Emellett a lassú balladák, Simone hangja az, ami széppé tette a koncertet.:) Gondolom mondanom sem kell, hogy azóta megvan az egész diszkográfiájuk, és bőven a kedvenceim köré sorolom őket.

A koncert után sajnos haza kellett mennem, pedig nagyon szivesen maradtam volna még beszélgetni a Többiekkel, a tagokkal, stb... De haza kellett menni.

Félig csalódottan, félig örömmel mentem haza.. A fesztivált ezután csak balaton music fake-nek hívom, gondolom érthető miért. Gondolom erre a fesztiválra sem fog töbebt sneki elmenni, nagyon csúfos vége lett. Nem tudták kifizetni a fellépőket, több szervező otthagyta az egészet...

Viszont láttam Epicáékat, egy újabb élménnyel lettem gazdagabb, és újabb banda lett a kedvencem:)