Kis nyelvtan - kolbász,kalbász,borotva,beretva, és a többi - 2009.05.08.

Adamikné dr. Jászó Anna
A Nyelvművelő kéziszótár

Mentor, 2005/7-9. szám – megjelent: 2005. szeptember 28. 

Rovat: Anyanyelvünk

Adamikné Jászó Anna


Nehéz-e a magyar nyelv? Válaszában Tabi László többek között ezt írta: „Nem tudom, valaha elsajátítanám-e (ha külföldi lennék), hogy a kalbász fűszeresebb, mint a kolbász, a randa csúnyább, mint a ronda, és a beretva élesebb, mint a borotva. Kétlem azt is, hogy az alszik és az aluszik között különbséget tudnék tenni, hogy tudniillik a kedves és szelíd nagymama (ha így akarom mondani) aluszik, de a rablógyilkosra már csupán azt mondhatnám, hogy alszik…”

A Nyelvművelő kéziszótár választ ad kérdéseinkre, megtudhatjuk belőle, hogy az alszik a köznyelvi forma, az aluszik régies és népies, illetve irodalmias. Azt is megtudhatjuk, hogy a begy köznyelvi alak bögy változata enyhén népies, egyaránt mondhatjuk egy hölgyre, hogy begyes vagy bögyös, azonban csak begyeskedhet az új ruhájában. A ganéj köznyelvi szó – bár választékosabb stílusú szövegben ezt sem írjuk le –, a gané és a ganaj népies, de csak ganajtúró bogár van. A gerle, a gerlice és a gilice közül az első köznyelvi, a kislány – a népies és a bizalmas beszédben – lehet gerlicém, lehet gilicém, de gerlém soha; a köpeny és a köpönyeg között van jelentésbeli különbség, a köpeny vékony, a köpönyeg vastagabb, durvább anyagból készül, mindkettő kabátszerű ruhadarab. Az álláspontját, véleményét gyakran – a széljárástól függően – változtató ember csakis köpönyegforgató lehet. Hát igen, nehéz a magyar nyelv, s aki kíváncsi az árnyalatokra, eligazítást kap a Grétsy László és Kemény Gábor által szerkesztett új Nyelvművelő kéziszótárból.

Az aluszik és az alszik felcseréléséért senki nem rója meg a beszélőt. Vannak azonban soha fel nem cserélhető egységek, ilyen például a konferansz és konferanszié, az előbbi a (kabaré)műsor számait bevezető, illetve összekötő szöveg, az utóbbi maga az előadó; a korall ~ koráll ~ korál triász esetleg meglepetést is tartogat: a középső tag magyar ige, korainak tart valaki valamit, a korall a virágállat, illetve az ékkő, a korál pedig az egyházi ének, illetve az ezen alapuló kórusmű. A bariton a tenor és a basszus közötti férfihang, a baryton tenor hangolású kürt, illetve régi vonós hangszer. Nem cserélhető fel a datál ~ dotál, akció ~ aukció, adaptál ~ adoptál, az egyhangúan ~ egyhangúlag és a többi, valóban sok bajt okozó hasonló hangzású szó. A különbségek olykor grammatikai hátterűek, és helyesírási következményeik vannak, ilyenek az alighogy ~ alig hogy, csakhogy ~ csak hogy és számos társuk. Idézem az első példa szócikkét: „Ügyeljünk helyesírásukra! Az alighogy mihelyt kötőszót egybe kell írni, pl. alighogy leült dolgozni, csengettek; az alig hogy ‘éppen csak’ szerkezet viszont különírandó, pl. ez a tüzelő alig hogy elég télire.” A szótárban sok hasonló pár található. A helyesírási tanácsokból kibontakozik a rendszer, különböző helyeken találhatók a következő példák, de írásuk azonos elv szerint történik: e-mail-küldés, Oscar-díj-átadás, Achilles-ín-gyulladás. A helyesírási tanácsok igazodnak a jelenlegi szabályozáshoz, de olykor a jövőbeli változtatásokra is tesznek javaslatot, pl. a gobelin írása nyugodtan lehetne goblen, hogy segítse a helyes kiejtést. Nagyon fontosak a kiejtési tanácsok, különösen a hagyományos írású tulajdonnevek esetében: Cházár [császár], Weöres [vörös], Vay [vaji], Zigány [cigány]. A nevek helyesírása is olykor próbára teszi az embert: a festő Szinyei, míg a Szinnyei változat az irodalomtudóst és fiát, a nyelvészt illeti meg.

Az összerúgják a port újabb keletű szólásnak minősíti a szótár. Tulajdonképpen szóláskeveredés eredménye, a rúgják a port ‘táncolnak’ és az összerúgják a patkót ‘összevesznek’ egyberántásából keletkezett, ám az összeveszés valóban járhat azzal, hogy az emberek egymás szemébe rúgják, felverik a port, ezért a szóláskeveredés elfogadható. Hozzátenném: az emberektől szinte csak az új alakulat hallható, a használat szentesítette az eredetileg hibás formát, nem lehet többé hibásnak minősíteni.

Ebből a néhány példából is kiolvasható a nyelv mozgása, s látható az a rugalmas módszer, ahogyan a nyelvművelés nyomon követi a nyelv mozgását; s az is látható, hogy egy ilyen tudományos munka elkészítéséhez milyen sokoldalú leíró nyelvészeti, nyelvtörténeti, stilisztikai tudás szükséges, s nagyon benne kell élni a mában. Valamikor egy nyelvművelő szótár hasznos nyelvtörténeti forrás is lehet.

Természetesen, felhívja a szótár a figyelmet a durva, a kerülendő hibákra; valóban bántó az ez mellett, ez miatt, sajnos, gyakran hallani. Külön szócikket szentel az adva van (adva van egy derékszögű háromszög) szerkezetnek, pedig hányszor lehet hallani-látni a németes adott egy eset-féleségeket. A médiumok makacsul terjesztik, még mindig azt hiszik, hogy a tötö-nyelv a helyes, az elegáns (van a használatban némi sznobizmus), a határozói igeneves szerkezet a germanizmus, pedig fordítva van (és nem fordított)! Külön és hangsúlyosan üdvözlendő a vonzatok felsorolása, mégpedig a gyakoribb igék mellett (ad, csinál, eszközöl), az értelmező szótárak ugyanis mostohán bánnak a vonzatokkal, pedig a vonzatok igen sérülékenyek, ezek vannak először kitéve az idegen nyelvi hatásnak. Nem hiányozhat egy szótárból a szó szintaktikai mezője, azaz szerkezeti beilleszkedése a mondatba. Ebből a szempontból a Nyelvművelő kéziszótár korszerűbb, mint társai.

A szócikkek terjedelme általában rövid, de vannak hosszú, tanulmányszerű szócikkek, ilyen hosszabb kifejtést igénylő téma pl. a betűejtés, a betűrend, a névelők, a birtokos személyjelek használata, a csoportnyelvek, a stílus, stb. Nagyon hasznos a szótár végén közölt bibliográfia, mely tartalmazza az anyanyelvi neveléssel kapcsolatos irodalmat is.

Sokat lehetne még csemegézni, de talán ez a néhány kiragadott példa elegendő az étvágygerjesztéshez. Végtelenül fontos ez a szótár mindazoknak, akiknek mindennapos munkája az anyanyelv, tanároknak, újságíróknak és egyéb tollforgatóknak. (A diákok talán ezt a szótárt is bevihetnék az érettségire, ha már a helyesírási szótárakat is bevihetik. Távlatban talán egy ábécét is maguk elé tehetnek.)

A Nyelvművelő kéziszótár hátteréről szükséges még annyit elmondani, hogy nagyapja a Nyelvművelő kézikönyv (1980, 1985), apja a Nyelvművelő kéziszótár (1996) első kiadása. Ez a gyermek jelentősen bővített, a kor igényeihez alkalmazkodó változat.



(Nyelvművelő kéziszótár. Szerkesztette Grétsy László és Kemény Gábor. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005., 628 old. 4990 Ft)

Emellett büszkén jelentem be, hogy a Kismigisz színjátszócsoport (azaz mi) továbbjutott a Dunamenti Tavasz-ra, Dunaszerdahelyre, az országos színjátszó+bábversenyre! :)