2015 nyara

Sziasztok!

Talán úgy 2007 óta minden egyes nyáron elmondom és sokszor le is írom, hogy bizony, az idei nyár volt az eddigi legjobb, az előzőnél is sokkal jobb volt. Lassan már nem vagyok benne biztos, hogy csak az örökös optimizmusomnak köszönhető-e ez, vagy tényleg ennyire szerencsés vagyok, hogy nagyszerű dolgok részese lehetek minden nyáriszünetben (minél közelebb kerülök ahhoz a korhoz, hogy ne legyen a munka mellett nyáriszünetem, annál jobban értékelem ezt a csodát :D) ... Bármelyik is legyen a megbúvó ok, idén is így érzek. A 2015-ös nyaram fergeteges/volt, és az előző(ek)nél is jobbnak tartom. 

Természetesen, mint minden éven, most is kevésnek tűnik az idő, és rövidnek a nyár, soknak a program és a tennivaló. Idén ez hatványozottan igaz, mert talán egyik nyáron sem lógtam ennyifele s ekkora időtartamokat... :P Úgy meg persze repül az idő.

Ahhoz képest, hogy elterveztem, hogy elolvasom újra a Kalevalát, beleásom magam a finn metal dalszövegek világába és megírok egy semi-scientific cikket a finn metál és a kalevala kapcsolatairól, csak a Kalevala első oldalát és két dalszöveget sikerült elolvasnom. Meg az Amorphisék megengedték, hogy kérdezzek tőlük ezzel kapcsolatban, so I got that going for me which is nice.

Terveim között volt még ezen kívül, hogy lefordítom az eddigi beadandóimat és a szakdogámat angolra, hogy feltölthessem academia.edu-ra. 0 szótagot sikerült lefordítanom. :( Ugyanúgy szinte alig olvastam semmit a könyvtárból kikölcsönzött könyvek közül. Azért haladok egy nagyon jó kis nyelvészettel foglalkozó könyvvel, és rengeteget tanulok belőle. Azt hiszem, be kéne szereznem egy saját példányt is, mert bármikor jól jöhet. Rengeteg egyéb, nyelvészetes könyvet kölcsönöztem ki, és elképzeltem, hogy majd minden nap szépen félre vonulok, és olvasgatok. Ez nem nagyon történt meg, viszont mentségemre szóljon, hogy vajmi kevés volt az olyan nap, amikor csak otthon ültem.

Idén összesen három fesztiválon és egy családi nyaraláson voltam. Június 15-én szépen lediplomáztam, és már akkor alig vártam, hogy belevessem magam a bulizásba...

__________________________________________________________________

Először a cseh Masters of Rock-ra pakoltam össze a táskám és a sátram, és indulhatott a szezon. Egy fesztivál, amelyről már évek óta hallottam, és ahova már nagyon sok ideje el akartam jutni, neve egyfajta státuszt jelölt önmagában, főleg a hallott dolgok okán. Idén végre sikerült eljutnom, és nagyon jó évjáratot fogtam ki. El sem hittem eleinte, hogy egy fesztiválon fogom látni azt a három zenekart, akik anno a legmeghatározóbbak voltak tinikoromban. A fesztivál fő fellépője az örökös kedvencem a Nightwish, az első nap headlinere a Within Temptation és az utolsó nap egyik kiemelt fellépője a Sonata Arctica. Kis tizenévesként ők voltak számomra a szentháromság, és velük kezdődött a metal karrierem. Az ő koncertjeiknek kimondottan örültem, főleg ilyen rövid időn belül, de ezen kívül még rengeteg nagyszerű fellépőt szedtek össze idén is a csehországi Vizovicébe. (Szia, Vica vagyok! Milyen Vica? VIZOVICA!!) 

Természetesen később kiderült, hogy mint szinte minden fesztiválon, itt is csak elterveztem, hogy majd jól megnézem a legtöbb zenekart, a nap nagy részét végül a táborban (magyarszki kemp, és egyéb megnevezések) történő ökörködés tette ki. Elég sok emlékezetes dolog történt és megannyi vicces pillanatot éltünk át, imádtam már ezt is. A legjobb koncertet természetesen a Nightwish adta, most láttam őket először a tökéletes Floor Jansennel, és minden percét imádtam. Floor egy istennő, és ahogy a Ghost Love Score fináléját énekli, felér a szex-szel. Ezt a dalt vártam a legjobban, az egyik legjobb koncertélményem mégis a Stargazers lett, nem normálisat buliztam rá, és csakúgy megőrültem a The Greatest Show on Earth alatt is. Pedig még az első sorban sem voltam, és mégis. Megpróbáltam odamenni a kordonhoz 10 órával A koncert előtt, de így sem jött össze, már megtöltötték a NW-fanok az egész első sort. Nem baj, Within Temptation-re összejött, fagyoskodva kiálltam szépen a temérdek koncertet (közben persze láttam egy csomó jót is, a The Gentle Storm nagyszerű volt, mostmár Annekét is imádom, de a Kamelot nevű művészi formációt továbbra sem értem. UDO bácsi meg picit vicces.), és újra megbizonyosodtam, hogy Sharon den Adelbe még mindig szerelmes vagyok*.* A Sonata koncertjét végül nem láttam, mert helyette inkább odaáltam oldalról bámulni a Nightwish-dedikálást, ha már az első sor úgy sem jött össze. Hatalmas nagy mázlim volt, ugyanis ahogy érkezett a zenekar, jó helyem volt a kordon túlsó felén, és gyorsan odaköszöntem a zenekarnak egy hangos Hyvää päivää-t (jó napot finnül), amikor Tuomas felém fordult, és visszaszólt: Päivää!

Kislányos-kistinis fangörlboldogság level over 9000, gondolom mondanom sem kell. Innentől már természetesen nem számított annyira, hogy nem jött össze az az első sor. Tuomas köszönt nekem.

Oké, fangörlködés over.

Mutatok azért pár képet is a MoR-ról, hogy lássátok, mennyire kulturálatlanok voltunk.

A képekért köszi a készítőknek, talán Jenke és Szög... :) 

Nem tetszett a fesztiválon a nagy tömeg, a nagy mozgolódás, jövőre azért attól is függ a menetelem, hogy kiket sikerül elhozniuk. Az ideit az én ízlésem számára szerintem nem sikerül betetőzniük... Meglátjuk. 

______________________________________________________________

Szerencsére találtam a Mastersről hazafuvart, így a +1-ik napon hajnali ötkor szedtem a sátorfámat, autóba ültem, és egy itthoni pit stoppal egybekötve le is utaztam Dunaújvárosba, a Rockmaraton új helyszínére. A fesztivál szuper, az új helyszín fantasztikus és tökéletes és nagyszerű minden szempontból, a buli jó, a sör finom, a fröccs és a vébéká is. Rájöttem, hogy Másaszkrím a világ legnagyobb trollja, de összevetve jó esténk volt folkmetálkörökben, meg jó délutánjaink a Duna-parton... A Dalriada pedig küldött nekünk egy dalt ♥ Többet itt nem pofázok az eseményről, ugyanis sajtósként voltam, úgyhogy akit érdekel, elolvashatja a beszámolómat és a második részét is. Pár póz 'Maratonról:

______________________________________________________

Innentől lett aztán nagyon kalandos a nyár, megpróbálom röviden összefoglalni. 

Hazajöttem Rockmaratonról, egy napot aludtam, emberré varázsoltam magam és indultunk anyával a szlovák hegyekbe. Ő Lúcskiba ment egy három hetes nyaralásra-kezelésre-gyógyfürdőbe, és felkísértem, segítettem vinni a cuccait. Aztán, hogy ne kelljen rögtön hazajönnöm (marha soká tart az út), két estét ott maradtam a közeli faluban. Sétálgattam a faluban, olvasgattam, söröztem, jó levegőt szívtam és pihentem. Hazaúton aztán megettem egy bagettet a negyven fokos dögmeleg pozsonyi nagy állomáson, és valószínűleg annak "köszönhetően" elrontottam a gyomrom, vagy szalmonellát kaptam, vagy valami franc, de a lényeg, hogy rámjött a hányás-fosás. Kórház, infúzió, több nap bent fekvés, dehidratációtól való megmenekülés. Irány haza, végre otthon lehetek kicsit, elrakodhatok két fesztivál és egy hegyi kirándulás után, mert persze a dolgok kimosása és a lakás rendbetétele az még félbemaradt. Tettem a kis dolgom és pár nap múlva jött a telefon, hogy a kórházban egy sárgaságos beteggel feküdtem együtt, úgyhogy menjek be, vérvétel, védőoltás, egy hónapig megfigyelés és orvoshoz járkálás. Csodálatos.

Vicafest :D

Szerencsére negatív lett az eredmény, és az egyik védőoltást meg is kaptam, így gond nélkül elutazhattam. Ekkor anya már a gyógyfürdő és a kezelések vége felé járt, így több volt a szabadideje, úgyhogy meglátogattam őt egy hétre. Hotelben laktunk, ettünk, és főként minden nap hatalmas sétákat (túrákat, sort of) tettünk, elmentünk az Alacsony-Tátrába, ami picit arrébb volt, sőt, amikor azt hittük, ezt már nem lehet felülmúlni, másnap hirtelen felindulásból elmentünk a Magas-Tátrába is! :):) Nagyon kellemes aktív pihenés volt, gyönyörű helyen. Fenyők, hegyek ♥ 

Láttunk sok aranyos vaddisznót (természetesen nem szabadon), megnéztük újra a Csorba-tót, ettünk szintén tót, szlovák ételt, fürödtünk egy természetes termálvizes-forrás mellett kialakított szabad strandon és nagyon szép helyeket láttunk. A képek olyanok, amilyenek, telefonnal készítettem őket, de legalább vannak. Katt a képre, galériát készítettem. :) 

A fenyőfák bámulása után kicsit itthon voltam és csakhamar pakolhattam is a következő cseh fesztiválomra, a Made of Metal-ra! Mit is mondhatnék, a hodoníni fesztivál igazi dream come true volt! Nagyon jó volt a társaság, a fesztivál picike, a sör finom és olcsó, a kaja is okés, a kemping fasza, a sátorhelyünk tökéletes, a zenei felhozatal pedig teljesen nekem való... Mintha valaki személyesen nekem akart volna kedvezni, komolyan! Nagyon jól szórakoztam, rengeteg zenekarral találkoztam (Arjen az Epicából a leges legnagyobb arc! meg a Tyr új dobosa is! Meg Amorphisék is! Meg mindenki más is! Meg csináltunk teletabinagyölelést az epicásokkal:)), sokat beszéltem finnül (Amorphisék megdicsértek, hogy ilyen jól külföldit még nem hallottak finnül beszélni, ez nagyon jól esett, gondolhatjátok)... Láttam egy csomó zenekart, sokról meg persze lemaradtam, a legjobb emberekkel buliztam, nemzetközi haverokat szereztem, viharban-zuhogó esőben a sárban-tóban circle piteztem és táncoltam, egész egyszerűen maga volt a tökély... :) De inkább beszéljenek a képek... :)

Twilight Force első sor! És még helyesek is<3 

Percival Schuttenbach első sor!

Legkedvencebb osztrákjaim <3

Skandináv zászlóparti. Egy magyar finn zászlóval, svéd, norvég, és egy finn lengyel mezben! \m/

#mulatási Turisason! Csináltam egy hatalmassá dagadó wall of deathet a leginkább wall of death után kiáltó folk metal dalra: Rex Regi Rebellis! Szenzációs volt! Büszke vagyok magamra :$ Csak odaszóltam egy srácnak a megfelelő időben, hogy kéne egy wodot csinálni, ő is fellelkesült, a következő kép, pedig az, hogy hatalmas üres tér alakult ki. Igazán szuper volt a közönség! <3 Ez is egy pici dream come true. :) 

Sztár voltam a finn zászóval... Egy folk/power metal fesztiválon mondjuk nem csoda :) 

Ebben, és igazából ennél mélyebb pocsolyában tóban buliztunk Finntrollon! Igazi szabadság és szarokbele érzés, imádtam!